201976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 0,8 mm-nél kisebb belső átmérőjű csődarabok, előnyösen injekcióstűk külső és belső felületének egyszerre, nikkel-foszfor réteggel történő bevonására és a bevonattal ellátott termék
HU 201976 B A találmány tárgya eljárás kis belső átmérőjű csodarabok, előnyösen injekcióstűk, külső és belső felületének egyszerre, nikkel-foszfor réteggel történő bevonására. A találmány tárgya továbbá a nikkel-foszfor bevonattal ellátott termék. A fémek felületének bevonására számos eljárás ismeretes, ilyen pl. az elektromos áram segítségével működő galváneljárások, valamint a kémiai úton elektroless módszerek. Ezekkel az eljárásokkal az alapfém felületén kemény, kopásálló, különleges csúszási tulajdonságokkal rendelkező, hő és korrózióálló felület alakítható ki. A bevonási eljárások egyik alapvető követelménye az, hogy az alapanyag és a megfelelő külső felületi tulajdonságokkal rendelkező bevonat között egy olyan tulajdonságokkal bíró átmeneti struktúrát kell előállítani, amely biztosítja az alapfém és a bevonat jó kötődését, valamint a bevonat felületét érő mechanikai terhelések továbbítását az alapanyag felé. A bevonási technológiáknak tehát több, sokszor egymásnak ellentmondónak tűnő követelmények megfelelő struktúráltságú bevonatot kell létrehoznia. Ennek nehézségét növeli az is, hogy- eltérő fizikai jellemzőkkel rendelkező anyagokat kell összeépíteni,- úgy kell a bevonat vastagságát, belső szerkezetét adhézióját a hordozóanyaghoz kialakítani, hogy a keletkező belső feszültségek ne vezessenek a bevonat sérüléséhez, vagy leválásához,- a bevonatnak egyenletesen vastagnak és hézagmentesnek kell lennie. A bevonási technológiák fent leírt általános problémái tovább növekednek a bevonandó tárgy felületének bonyolultságával. Különösen nagy problémát jelent a csőszerű tárgyak külső és belső felületének bevonattal történő ellátása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos belső átmérők alatt és csőhosszúságok felett a galváneljárások az elektromos tér kedvezőtlen alakulása miatt nem alkalmazhatók kielégítően. Az ismert elektroless eljárások is csak addig alkalmazhatók, míg a bevonandó cső gyakorlatilag nem tekinthető kapillárisnak, mivel a kapilláros cső esetében a csőbe került bevonóoldat csak mechanikus úton távolítható el, illetve mozgatható, így az oldat ionokban elszegényedik, mielőtt megfelelően vastag réteg alakulhatna ki. A problémát növeli az is, hogy a bevonást megelőző előkészítő műveletek ugyanezen okból nem kellően hatásosak. Találmányunkkal azt kívánjuk megoldani, hogy kapillárisnak tekinthető (0,8 mm-nél vékonyabb belső átmérő és ennek 20-szorosánál nagyobb csőhossz) nemesacél csodarabokat, főleg magas krómtartalmú nemesacélból készült injekcióstűket vonjunk be a felületi simaságot javító és magas korrózióállóságot biztosító nikkel-foszfor réteggel. Találmányunk tárgya tehát eljárás 0,8 mm-nél kisebb belső átmérőjű és az átmérő 20-szorosánál hosszabb csodarabok, előnyösen krómtartalmú injekcióstűk, belső és külső felületének egyszerre, 1 nikkel-foszfor réteggel való bevonására, a csődarabok zsírtalanftása, öblítése, maratása, ismételten öblítése, majd nikkel-foszfor réteggel való ellátása, ezt követően a bevonó-oldatból a csodarabok mosása és szárítása. A találmányt az jellemzi, hogy a csodarabokat 90-95 °C-on, 4,5—4,8 pH értéken egy 28-40 g/1 Ni- S04.7H20-t, 20-30 g/1 NaH2P02.H20-t, 20-30 g/1 tejsavat, 1,8-3,0 g/1 propionsavat és 0,1-0,3 g/1 stabilizátort, előnyösen ólom-nitrátot - tartalmazó bevonó oldatba merítjük és 5-10 V egyenfeszültségű áram hatására bevonatoljuk legfeljebb 1 percig, állandó bevonóoldat pH és a koncentráció értéken, majd a tápforrás leválasztása után a bevonást csak kémiai úton, állandó pH és koncentráció értéken 8-60 jrm külső csőpalást - és 5-30 |xm furatbevonatvastagság eléréséig folytatjuk, majd a bevont csődarabokat ismert módon mossuk és szárítjuk, A találmány szerinti eljárásban a zsírtalanítást egy vízzel elegyedő szerves oldószeres, előnyösen acetonos fürdőben néhány percig, előnyösen 5-10 percig történő áztatással végezzük, amelyet vizes öblítés követ és a maratást célszerűen a következő összetételű folyadékban:- 50 tömegrész 37 tömeg%-os HC1- 5 tömegrész 67 tömeg%-os HNO3- 45 tömegrész H20 történő 2-5 perces áztatással végezzük, majd ezt néhány perces hidegvizes öblítés és ezt 60 °C-nál melegebb vízzel ultrahangos mosóberendezésben zajló néhány perces mosás követi, ezután a csodarabokat előnyösen a következő összetételű bevonóoldatba merítjük be:- 31 g/1 NiS04.7H20- 24 g/1 NaH2P02.H20- 28,1 g/1 tejsav,- 2,2 g/1 propionsav- 0,2 g/1 stabilizátor, előnyösen: ólomnitrát 1 g/1-es oldata A bevonó oldat hőmérséklete: 90-95 °C-os, pH- ja: 4.6-4.7. Egy 5-10 V egyenfeszültséget szolgáltató tápforrás negatív pólusát a csődarabhalmazhoz, pozitív pólusát a bevonóoldathoz csatlakoztatjuk 1 percnél rövidebb, előnyösen 30 másodperces időtartamig. Majd a tápforrás leválasztása után a kosarat eltávolítjuk úgy, hogy a csodarabok a kádban szétszóródjanak és időközönként, vagy folyamatosan keverjük és közben a bevonó-oldat hőmérsékletét, pH-ját, valamint a kémiai összetételét úgy szabályozzuk, hogy azok a megadott értékek között maradjanak. A kívánt vastagságú, előnyösen 5-30 pm vastagságú belső bevonatréteg leválása után a bevonást abbahagyjuk és a mosást 60 °C-nál melegebb vízben ultrahangos mosóberendezésben végezzük néhány percig, majd innen kivéve ugyancsak 60 °C-nál melegebb vízben áztatjuk néhány percig, a szárítás centrifugálással és az ezt követő forrólevegős és/vagy infrafényes melegítéssel történik. A találmány szerinti eljárásnál vízként desztillált - vagy ioncserélt - vizet alkalmazunk. A találmány szerinti eljárásnál előnyösen úgy járunk el, hogy az acetonfürdős zsírtalanítást 5 percig, a maratást követő öblítést 2-3 percig, az ezt követő ultrahangos mosást 2 percig, míg a bevonás 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
