201953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új nukleozidszármazékok és azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201953 B A találmány tárgya eljárás új 3’-azido-nukleozi­­dok, gyógyászati célra alkalmas származékaik és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati ké­szítmények előállítására. A találmány szerint előál­lított vegyületek bizonyos vírus- és baktéri­umfertőzések kezelésére vagy megelőzésére alkal­masak. ' A vírysok ellen irányuló kemoterápia terén ke­vés olyan gyógyszer létezik, amely magának a vírus­nak a hatásos leküzdésére alkalmas. Ez azt mutatja, hogy nehéz a vírust úgy megtámadni, hogy közben a nem fertőzött sejtek sértetlenek maradjanak. Ré­góta feltételezik, hogy a vírusok szélsőségesen pa­razita természete folytán a vírusreplikációhoz szük­séges valamennyi feltételt a gazdasejt biztosítja. A közelmúltban megállapították, hogy a vírus életcik­lusának bizonyos szakaszait — amely fajról-fajra változó — maga a vírus határozza meg, és azokban a szakaszokban érzékenynek bizonyulhat a táma­dásra, amelyekben funkciói elegendően különböz­nek a gazdasejt megfelelő funkcióitól. A vírus és a gazdasejt funkciói nagy hasonlóságának következ­tében azonban nagyon nehéznek bizonyult a hatá­sos kezelést meghatározni. Ezért azok a vegyületek, amelyeket vírusfertőzé­sek kezelésére alkalmasnak találtak, általában né­mileg toxikusak a gazdasejtre. Az ideális gyógysze­relés nem toxikus a vírus ellen hatásos koncentrá­cióban, de ha ez nem lehetséges, a gyógyszerként használt vegyületnek jó terápiás hányadossal kell bírnia, azaz annak a koncentrációnak, amelynél a kezelés toxikus, lényegesen magasabbnak kell len­nie, mint annak, amelynél a vírusellenes hatás ész­lelhető. A vírusok egyik csoportját, amelyek napjainkban különös fontosságot nyertek, a retrovírusok képe­zik. A retrovírusok az RNS vírusok egy alcsoportját alkotják; annak érdekében, hogy replikálódjanak először genomjuk RNS-ját „fordítottan” át kell írni DNS-vá (az átírás szokásosan az RNS szintézisét jelenti DNS-ről). Ha már DNS formában van, a vírus genom beépülhet a gazdasejt genomjába, mi­által lehetővé válik a vírus számára, hogy a gazdasej t átírás/fordítás (transzkripció/transzláció) rend­szerének minden előnyét felhasználja saját repliká­­ciója céljára. Beépülése után a vírus DNS gyakor­latilag megkülönböztethetetlen a gazdasejt DNS- től, és ebben az állapotban a vírus addig maradhat fenn, ameddig a gazdasejt él. Mivel ebben a formá­jában a vírus gyakorlatilag sebezhetetlen, minden kezelésnek a vírus életciklusának egy másik szaka­szára kell irányulnia, és szükségszerűen addig kell tartania, amíg minden vírussal fertőzött sejt el nem pusztul. Mind a HTLV-I, mind a HTLV-II retrovírusok, ezek a humán leukémia okozóiként ismertek. A HTLV-I fertőzések különösen széleskörűen elter­jedtek, és világszerte minden évben sok halálesetet okoznak. Az AIDS betegekből is egy retrovirus fajt izolál­tak reprodukálhatóan. Miközben a vírust már ala­posan jellemezték, nemzetközileg elfogadható el­nevezése körül még némi vita folyik. Jelenleg isme­retes elnevezései humán T-sejt limpfotróp vírus III (HTLV III), AIDS-szel kapcsolatos retrovirus 1 (ARV) vagy limfadenopátiával kapcsolatos vírus (LAV), de feltehető, hogy nemzetközileg elfoga­dott neve humán immunhiány vírus (HÍV) lesz. (Az előbbi, nemzetközileg használt rövidítések a meg­felelő angol nevekből adódnak.) Ez a vírus (amelyet a továbbiakban HÍV rövidítéssel jelölünk), különö­sen az OKT4 felületi markereket hordozó T-sejtek fertőzésére és pusztítására mutatkozott hajlamos­nak, és napjainkban általában az AIDS kórokának tekintik. A beteg fokozatosan elveszíti T-sejtjeit, ezáltal felborul az immunrendszer általános egyen­súlya, csökken az egyéb fertőzések leküzdésére való képesség, és a beteg fogékonnyá válik az opportu­nista fertőzésekre, amelyek gyakran végzetesnek bizonyulnak. így az AIDS áldozatai halálának oka általában egy opportunista fertőzés — mint a tüdő­­gyulladás vagy rák, amelyet vírus válthat ki —, nem szükségszerűen a HÍV fertőzés közvetlen következ­ménye. Más, a HÍV fertőzéssel társuló állapotok például a trombocitopénia purpura és a Kaposi­­szarkóma. Újabban a HIV-t más típusú szövetekből is ki­nyerték, köztük a T4 markert kifejező B sejtekből, markofágokból és a központi idegrendszer vérrel kapcsolatban nem lévő szöveteiből. A központi idegrendszernek ez a fertőzése nem feltétlenül kö­tődik klasszikus AIDS-hez, tünetmentes HIV-fer­­tőzött betegekben is kimutatták. A központi ideg­­rendszer HÍV fertőzése a velőképződés egyre na­gyobb mérvű, sorvadáshoz vezető csökkenésével, és olyan tünetekkel jár, mint az enkefalopátia, a prog­resszív artikulációs zavar, a mozgásrendezettségi zavar és a tájékozódási zavar. További, a HÍV fer­tőzéssel járó állapotok a tünetmentes hordozó álla­pot, az előrehaladó általános nyirokcsomómegbe­tegedés (PGL) és az AIDS-szel kapcsolatos tünet­komplexum (ARC). Megállapítást nyert, hogy bizonyos krónikus ne­urológiai fertőzéseket retrovírusok okoznak. Ilyen betegségek például a humán szklerózis multiplex, a kecske artritisz enkefalitisz vírusfertőzése és birka visna-maedi fertőzése. Közlemények jelentek meg arról, hogy bizonyos vegyületek különféle retrovírusok elleni hatásossá­gát vizsgálták, például Friend leukémia vírus (FLV) és patkány retrovirus elleni hatásosságukat. Krieg és mtsai [Exp. Cell. Res., 116, 21-29 (1978)] például azt találták, hogy a 3’-azido-3’-de­­zoxitimidin in vitro vizsgálatban FLV-sal szemben aktív. Ostertag és mtsai [Proc. Nat. Acad. Sei. 71. 4980-85 (1974)] azt állították, hogy a3’-azido-3’-di­­dezoxitimidin az FLV-ra ható vírusellenes aktivitá­sa folytán és sejttoxikus hatás hiányában „kedvező­en helyettesíthetné a bróm-dezoxiuridint a DNS vírusok okozta betegségek kezelésében”. De Clerq és mtsai [Biochem. Pharm. 22» 1849-51 (1980)] azonban 6 évvel később megállapították, hogy a 3’-azido-3’-didezoxitimidin nem fejt ki jelentős ak­tivitást a vizsgálataikban alkalmazott vírusok egyi­kével szemben sem, köztük olyan DNS vírusokkal, mint a vaccinia, HSVI és varicella zoster vírus (VZV), szemben sem. A baktériumok is gondot jelentenek a terápiá­ban, mivel minden élő organizmus életfolyamatai igen hasonlóak, így egy anyag, amely az egyik orga-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom