201939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro[kinazolin-4,4'-imidazolidin]-származékok előállítására

1 HU 201939 B 2 A találmány tárgya új eljárás kinazolinon­­-származékok előállítására. Közelebbről a ta-­­lálmány olyan új eljárásra vonatkozik, amely-' lyel az (I) általános képletű kinazolinon­­-származékok és sóik állíthatók elő. Az (1) általános képletben R1 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport vagy hidro­génatom, R2, R3, R4 és Rs egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogén­atomot vagy rövidszén­láncú alkil- vagy rövid­­szénláncú alkoxicsoportot jelentenek, vagy pedig R2, R3, R4 és R5 közül két szomszédos csoport együtt terminális végü­kön rövidszénláncú alki­­lén-dioxicsoportot alkot­nak és a másik két cso­port hidrogénatomot je­lent. A 204 534 és 269 378 számú európai kőzrebocsátási iratokból ismertessé vált, hogy a spiro[ 1,2,3,4-tetrahidro-kinazolin­­-4,4,-imidazolidin]-2,2’,5,-trion, 3-(rövid­szénláncú )alkil-spiro[ 1,2,3,4-tetrahidro-kina­­zolin-4,4’-imidazolidin]-2,2,,5’-trionok és a benzolgyűrün helyettesített származékaik fel­használhatók diabetikus megbetegedések, igy például a diabetikus neurózis megelőzésére és kezelésére. Intenzív kutató munkát végeztünk a fentiekben. említett kinazolinon-származékok előállítására új eljárás kidolgozására, és fel­ismertük, hogy az ismert előállítási eljárá­sokhoz képest ezek a vegyületek jóval egy­szerűbben és nagyobb hozammal állíthatók elő, ha egy 5-hidroxi-5-[2-(alkoxi-karbonil­­-amino)-fenil]-imidazolidin-származékot egy rövidszénláncú alkanollal reagáltatunk, majd egy igy kapott megfelelő 5-alkoxi-imidazoli­­din-származékot egy rövidszénláncú alkil­­-aminnal vagy ammóniával reagáltatunk. A fentiek alapján a találmány szerinti eljárás lényege az, hogy valamely (II) általá­nos képletű 5-hidroxi-5-[2-(alkoxi-karbonil­­-amino)-fenil]-imidazolidin-származékot - a képletben -COOR6 jelentése védett karboxil­­csoport, mig R2, R3, R4 és R5 jelentése a ko­rábban megadott - egy rövidszénláncú alka­nollal reagáltatuk, majd egy igy kapott (III) általános képletű 5-alkoxi-imidazolidin-szár­­mazékot - a képletben R7 jelentése rövid­szénláncú alkilcsoport, mig R2, R3, R4, R5 és -COOR6 jelentése a korábban megadott - egy rövidszénláncú alkil-aminnal vagy ammóniával reagáltatunk, amikor egy kívánt (I) általános képletű vegyületet vagy pedig egy (IV) álta­lános képletű vegyületet - ebben a képlet­ben R1, R2, R3, R4, R5 és -COOR6 jelentése a korábban megadott - kapunk, és ha egy utóbbi vegyülethez jutunk, akkor ezt intra­­molekuláris ciklizálásnak vetjük alá, végül kivánt esetben valamely igy kapott (I) álta­lános képletű vegyületet sóvá alakítunk. A kiindulási (II) általános képletű ve­­gyületeknek egy rövidszénláncú alkanollal végzett reagáltatását hagyományos módon hajtjuk végre, például savas katalizátor je­lenlétében vagy távollétében. A -COOR6 álta­lános képletű védett karboxilcsoport védő­­csoportként hagyományos védőcsoportokat, igy például egy rövidszénláncú alkilcsopor­­tot, fenilcsoportot vagy egy aralkilcsoportot, például benzilcsoportot vagy fenetilcsoportot tartalmazhat. Rövidszénláncú alkanolként használhatunk például metanolt, etanolt, izo­­propanolt vagy ezek elegyeit. Az alkalmazott alkanolnak megfelelő (III) általános képletű 5-alkoxi-imidazolidin-származékot kapunk. Savas katalizátorként használhatunk például egy szerves savat (igy például p-toluol-szul­­fonsavat, metán-szulfonsavat vagy kámfor­­-Bzulfonsavat), egy szervetlen savat (igy például kénsavat vagy sósavat) vagy egy erősen savas ioncserélő gyantát (igy például a Rohm & Haas Company amerikai egyesült államokbeli cég által gyártott Amberlite IR­­-120 márkanevű ioncserélő gyantát). A rea­­gáltatást 0 °C és 80 °C, előnyösen 20 °C és 60 °C közötti hőmérsékleteken hajthatjuk végre. E reagáltatáshoz nincs szükség oldó­szer alkalmazására, minthogy a rövidszénlán­cú alkanol szolgál oldószerként. Az igy ka­pott (III) általános képletű vegyületeket a következő lépésben felhasználhatjuk további kezelés nélkül. A (III) általános képletű vegyületeknek rövidszénláncú alkil-aminokkal vagy ammóni­ával végzett reagáltatását oldószerben hajt­juk végre. Ha a reagáltatást ekvimoláris mennyiségű rövidszénláncú alkil-amin vagy ammónia jelenlétében hajtjuk végre, akkor először egy (IV) általános képletű köztiter­méket kapunk, amelyet azután intramolekulá­­ris ciklizálásnak vetünk alá úgy, hogy to­vábbi mennyiségű rövidszénláncú alkil-amin­nal vagy ammóniával reagáltatjuk. Ha viszont a reagáltatást fölös mennyiségben, igy példá­ul 1-4 mólekvivalensnyi mennyiségben vett rövidszénláncú alkil-aminnal vagy ammóniával hajtjuk végre, akkor közvetlenül a kívánt (I) általános képletű vegyületet kapjuk a megfelelő (III) általános képletű 5-alkoxi­­-imidazolidin-szérmazékból. A reagáltatáshoz oldószerként használhatunk például metanolt, etanolt, tetrahidrofuránt, dioxánt vagy ezek vizes elegyeit. A rövidszénláncú alkil-amino­­kat vagy az ammóniát használhatjuk önma­gukban vagy vízzel vagy szerves oldószerrel képzett oldataik formájában. Általában előnyös vizes oldatok használata. A reagálta­­tás 0 °C és 80 °C, előnyős 10 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A kiindulási anyagként használt (II) ál­talános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy valamely (V) általános képletű iza­­tin-származékot - a képletben R2, R3, R1 és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom