201937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indolo-kinoxalin-származékok, és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 HU 201937 B 4 val - képezett adduktumok alkotják. A fenti adduktumok azért érdekesek, mert a komponensek önmagukban is antivirális hatással rendelkeznek, és a DNS-virusok életciklusába eltérő módokon avatkoznak be. így ismert, hogy a foszfono-ecetsav és a foszfono-hangyasav Herpes-virus elleni hatással rendelkezik [Shipkowitz és munkatársai: .Suppression of Herpes Simplex Virus Infection By Phosphonoacetic Acid', Applied Microbiology, 26(3), 264-267 (1973); S. Leinbach és munkatársai: .Mechanism of Phosphonoacetate Inhibition of Herpes-virus-induced DNA Polymerase*, Biochemistry, 15(2), 426-430 (1976); A. Larsson és B. Öberg: .Selective Inhibition of Herpesvirus DNA Synthesis by Foscarnet', Antiviral Research, 1, 55-62 (1981); Bo Sundquist és Bo öberg: .Phosphonoformate Inhibits Reverse Transcriptase', J. gen. Virol., 45, 273-281 (1979)]. Az (I) általános képletű indolo-kinoxalinok savakkal képezett izolált adduktumai helyett természetesen a fenti vegyületek és savak közvetlenül előállított elegyeit is használhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek erős rákellenes hatást mutatnak, amint azt az (I) általános képletű szubsztituált indolo-kinoxalinokkal végzett vizsgálatok bizonyítják. Katagiri K. és munkatársai ismertettek olyan indolo-kinoxalin-származékokat, amelyek 6-os helyzetben nem tartalmaznak nitrogén-tartalmú bázikus csoportot [Shionogi Kenkyosho Nempo 16, 52-57, (1966)]. A fenti irodalmi helyen ismertették a 6-acetil-indolo-kinoxalint is. Azonban azok az indolo-kinoxalin-származékok, amelyek 6-os helyzetben nem tartalmaznak nitrogén-tartalmú bázikus maradékot, nem mutatnak hatást virus és/ /vagy rák ellen, és a fágokkal szemben kimutatott gátlóhatás is csak jelentéktelen mértékű. Knotz fenti cikkében bizonyította, hogy az indolo-kinoxalin-származékok bizonyos baktériumok ellen hatásosak, azonban ez a hatás lényegesen kisebb, mint a fenti célra napjainkban használt készítményeké. Knotz nem említette az általa vizsgált indolo-kinoxalinok vírusellenes vagy tumorellenes hatását. Fentiek ismeretében a találmány szerinti eljárással előállított indolo-kinoxalin-származékok fenti hatása igen meglepő. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek közül két szubsztituált indolo-kinoxalin-származékot - mégpedig a B196 jelzésű 9-bróm-6-(/3-dimetil-amino-etil)-6H-indolo[2,3-b]kinoxalin-hidrogén-kloridot és a B219 jelzésű 2,3-dimetil-9-bróm-6-(j3-dimetilamino-etil)-6H-indolo[2,3-b]kinoxalin-hidrogén-kloridot - vizsgáltunk az alábbi tesztek szerint. Ráksejteket tartalmazó vizsgálati rendszer A Burkitt limfomasejteket Georg Klein professzortól (Karolinska Institutet) kaptuk. A HeHr-l-sejtek a sejtek felületén Epstein-Barr virusantigént tartalmaznak, mig a Raji-sejtek ugyanezt az antigént a sejtmagban tartalmazzák. A sejteket RPMI 1640 tápközegben tenyésztettük, 15X magzati borjúszérum, 2 mmól/1 glutamin, 200 mg/1 penicillin és 200 mg/1 streptomicin jelenlétében. Az L1210 sejteket (egér-leukémia-sejtek) dr. Miklós Degre-től kaptuk (Rikshospitalet, Oslo). A sejteket RPMI 1640 tápközegben tenyésztettük, 10% lószérum jelenlétében. A vizsgálati eredményeket az 1., 2. és 3. ábrán grafikusan ábrázoljuk. Az 1. ábrán látható a Burkitt limfomasejtek két törzsének szaporodása jód-dezoxi-uridin (IDU) jelenlétében. A 2. ábrán mutatjuk be a B196 hatását HeHr-l-sejtek ellen. A 3. ábrán látható a B196 hatása Raji-sejtek ellen. Az 1. ábrán látható, hogy a HeHr-l-sejtek érzékenyek a jód-dezoxi-uridinnal (ismert herpesz-ellenes hatású vegyület) szemben, mig a Raji-sejtek nem. A 2. és 3. ábra azt mutatja, hogy mindkét fenti sejt gyorsan elpusztul a találmány szerinti eljárással előállított indolo-kinoxalin-származék (B196) jelenlétében. Még az oszteogén szarkomasejtek és óriás tumorsejtek (T4 törzs) szaporodását is 90%-ban gátolja a fenti vegyület 6 napos vizsgálati idő alatt, 1 mg/1 dózisban. A találmány szerinti eljárással előállított vegyület hatását állatkísérletben, egéren is vizsgáltuk. Az intraperitoneális LDso-érték 1000 mg/kg nagyságrendű, intravénásán kb. 100 mg/kg. 20 egeret intraperitoneálisan beoltottunk 5xl06 egér-ascites-tumorsejttel. Az állatoknak 10 napon keresztül 80 mg/kg dózisban adtuk a B219-et. A kezelés után 22 nappal 2 egér pusztult el, és 8 egér élte túl az egész vizsgálati periódust (3 hónap). A kísérlet ezen szakaszában az összes kontroll állat elpusztult. Ascites limfomasejtekkel egéren végzett két kísérlet közül az egyik kísérletben 50,9 napos, a másodikban 45,6 napos túlélési időt kaptunk. A kontroll állatok túlélési ideje 16,2 nap, illetve 16,1 nap volt. A vizsgálatot a National Cancer Institute-nál (USA) elvégezve, statisztikusan szignifikáns hatást mutattunk ki egér-L1210-sejtek ellen. A találmány szerinti eljárással előállított szubsztituált indolo-kinoxalin-származékok erős antivirális hatással is rendelkeznek. A National Cancer Institute-ban végzett kísérletek szerint erős hatást mutattunk ki HTLV-3-virus ellen, szövettenyészetben, 1 mg/1 koncentráció esetén. Az alábbi vizsgálatokból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
