201808. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gén amplifikáció mértékének és/vagy nukleinsav molekulák számának meghatározására és reagens készlet az eljárás megvalósítására

HU 201808 B A találmány tárgya eljárás bizonyos nukleinsav molekulák mennyiségének, főként a génmegsok­szorozódás és/vagy a megfelelő hírvivő RNS mole­kulák felszaporodása mértékének a szendvics­­módszer vagy az oldatos hibridizáció alkalmazása útján történő meghatározására. Az alkalmazott re­agens-készlet is a találmány tárgyához tartozik. Egy adott genomon belül az egyes gének kópia­száma rendszerint állandó. Bizonyos esetekben egy haploid genom csak egy, máskor több gént tartal­maz. Bizonyos körülmények között a kópiaszám változhat. Génamplifikációs eseteket például rák kialakulása során észleltek. Ismeretes, hogy gé­­namplifikáció külső tényezők (gyógyszerek, fémek) hatására is előfordulhat. A betegség kialakulásában a hibás vagy fokozott gén-kifejeződés, például az onkogén fokozott termelődése, azaz a hírvivő RNS mennyisége a sejtben, fontos szerepet játszhat. Egyes örökletes betegségek és zavarok oka bizo­nyos kromoszómák számának megnövekedése, más örökletes betesgégek egyetlen recesszív gén megduplázódásával járnak együtt. Minden ilyen esetben fontos a jelenlevő kromoszómák vagy gé­nek számának meghatározása. Egyes DNS-molekulák számát, például adott gé­nek amplifikációjának mértékét jelenleg a tanul­mányozni kívánt extrahált DNS emésztésével úgy határozzák meg, hogy az emésztést restrikciós en­zimekkel végzik és a kapott nukleotid-fragmense­­ket azok hossza szerint agarózgél-elektroforézissel elválasztják. Ezután az egyszálú DNS-t nitrocellu­­lóz szűrőre itatják át és rögzítik, ahol is a tanul­mányozni kívánt génnel vagy génrészlettel, mint szondával, hibridizáció játszódik le és az eredményt autoradiográfiás módszerrel értékelik [Southern: J. Mól. Bioi. 98, 503-517 (1975)]. Az egyes parallel elemzéseknél a sejtes DNS mennyisége azonos. A hibridizációs sávok, azaz ezek jelzései intenzi­tását összehasonlító módszerrel vizsgálják és a vizs­gált mintákban levő gének kópiaszámát visszakö­­vetkeztetéssel állapítják meg. A módszerrel csak közelítő eredményt kapnak. Hasonlóképpen az RNS mennyiségét itatóspapíron hibridizálással (úgynevezett Northern-, vagy dot-blottin módszer­rel) értékelik; ezeknek a módszereknek a pontos­sága azonban nem kielégítő [Thomas: Methods in Enzymol., 100,255-266 (1983)]. Az ismert Southern-féle eljárás és a Northem­­hibridizálás itatóspapíron (northern blotting) azonban lassú és nehézkes módszerek. Tekintve, hogy csak közelítő pontosságú eredményt adnak, diagnosztikai értékük minden olyan esetben kétsé­ges, ha egy adott egységen, például egy sejten belül egy adott nuklainsav-molekula pontos számát kí­vánjuk meghatározni. A 4 486 539 számú amerikai egyesült államokbeli és a 2 169 403 számú nagy-britanniai szabadalmi lírásokban ismertetett szendvics- vagy oldószeres hibridizációs módszerek kvantitatívak annyiban, hogy lehetővé teszik a vizsgált nukleinsavak mintán­­kénti mennyiségének meghatározását [Virtanen és munkatársai: Lancet 1, 381-383 (1983)], nem mu­tatják azonban a mintában levő sejtek számát, és így nem megfelelőek az amplifikáció mértékének meg­határozására. A jelen találmány szerinti eljáráshoz 1 ezért az ilyen módszeren túlmenően állandó kópi­aszám standard nukleinsav is szükséges, hogy egy adott egységen (például sejten, sejtmagon, riboszó­­mán vagy kromoszómán) belül a releváns nuklein­­savmolekulák számát meg lehessen határozni. A jelen találmány célja gyors és pontos kvantita­tív módszer kidolgozása nukleinsavmolekulák szá­mának meghatározására, amely módszer gyorsabb és egyszerűbben végrehajtható a jelenleg használa­tosnál. Az eljárást rákos megbetegedések, születés előtti állapotok diagnosztizálására, génamplifikáci­­ót okozó ágensek kimutatására, gyógyszer-rezisz­tencia kialakulásának megállapítására és a hírvivő RNS (messenger RNA) expressziós szintjének meghatározására használhatjuk. A jelen találmány szerinti eljárás legalább két meghatározást tesz szükségessé. Az egyik a teszt nukleinsav meghatározása, amely nukleinsavmole­­kula nagy kópiaszámban lehet jelen. A másik a standard nukleinsav meghatározása, amely konsti­tutív nukleinsavmolekula előnyösen konstans számban van jelen. A leírásban a „nukleinsavmole­kula” kifejezést 10-12 nukleotidból álló nukleotid­­szekvenciák, néhány ezer nukleotidot tartalmazó gének, a hírvivő RNS, vagy az egy génnél hosszabb nukleotid szekvenciák (azaz egy amplikon) megje­lölésére használjuk. A teszt- és standard nukleinsavak meghatározá­sát az egyébként ismert szendvics hibridizációs módszerek valamelyikével (például a 4486 539 szá­mú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi lírás szerint) vagy a 2 169 403 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett oldószeres hibri­dizációs módszerrel végezhetjük. A legalább egy standrad szonda-párt és legalább egy teszt szonda­­oárt tartalmazó nukleinsav-reagenssel működő re­agens-készletek (kit-ek) is a találmány tárgyához tartoznak. Az eljárásban használt reagenseket és szondákat a teszt-, illetve standard nukleinsavakkal kellő ho­mológiát mutató nukleinsavakból rekombináns DNS-echnikával állíthatjuk elő. A megfelelően ho­mológ nukleinsavakat szintetikusan vagy félszinte­­tikusan is előállíthatjuk. A teszt és srandard nukleinsavakat közvetlenül sejtekből izolálhatjuk és különböző hibridizációs módszerekkel azonosíthatjuk. Ilyen teszt és sran­dard nukleinsavak egyébként már forgalomban is vannak és gén-bankokban is hozzáférhetők. A teszt és standard nukleinsavak akár DNS, akár RNS-jel­­legűek lehetnek. A szendvics- vagy oldószeres hibridizációhoz al­kalmazható szonda-párokat rekombináns DNS- technikával álhtjuk elő a teszt- és standard nuklein­savakkal megfelelő homogenitást mutató nuklein­savakból. A releváns nukelinsavakat megfelelő restrikciós enzimekkel emésztjük; a kapott, egy­máshoz közel levő restrikciós fragmentumokból legalább kettőt klónozunk legalább két alkalmas vektorral. A fragmentumok közül az egyiket (a jelző szondát) alkalmas jelzőaanyaggal jelöljük, a mási­kat (a befogó szondát) pedig vagy alkalmas hordo­zón fixáljuk, vagy egy olyan anyaghoz kapcsoljuk, amely lehetővé teszi, hogy a hibridizációs elegyből a kapott hibridet egy másik anyag, péládul az affi­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom