201807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biomasszamentes avoparcin antibiotikum előállítására

HU 201807B szilícium-dioxid-réteg „szendvics”-szerűen fog közre egy alumíníum-hidroxid-réteget. Amontmo­­rillonit szerkezete tehát egyszerű formában az Si- Al-Si jelöléssel fejezhető ki. A találmány szerinti el­járásban alkalmazható montmorillonit-agyagok a kereskedelmi forgalomból különböző formákban szerezhetők be: ezek a kalcium-forma, nátriumfor­ma, valamint olyan kalciumforma, amelyet külön­böző mértékben savas kezeléssel aktiválnak. Ezek­nek az agyagoknak az átlagos összetétele tömegszá­zalékban kifejezve általában: körülbelül 50-65% Si02,10-20% AI2O3,2-4% MgO, 3-4%CaOésO,2- 4% Na20. Ezek az értékhatárok természetesen átla­gértékek, amelyek természetes jellegüktől, feldolgo­zásuktól és előkezelésüktől függően változnak. A ta­­lálmányszerinti eljárásban előnyösen alkalmazható montmorHlonit-adszorbensek felülete általában 70-240 mz/g, és 2%-os vizes szuszpenziójuk pH-ér­­téke körülbelül 3-11. Ezek a montmorillonit-agya­gok általában „bentonit” vagy „fullerföld” néven is­mertek, és nagy mennyiségben is könnyen hozzáf ér­hetők. Kereskedelmi forgalomban kapható mont­morillonit-agyagok például a Wolclay Wyoming bentonitok, a Veegum , Panther Creek, Brcbent, Surrey Powder és a Fulmont, amelyek többsége kü­lönböző minőségekben kapható. A gyakorlatban a találmány szerint úgy járha­tunk el, hogy az avoparcint tartalmazó fermentációs masszát ásványi savval - előnyösen kénsavval - megsavanyítjuk. Azt találtuk, hogy az avoparcint tartalmazó fermentlében a montmorillonitos ad­szorpció optimális pH-értéke 1,9-2,0. E pH-tarto­­mányban az avoparcin 93-95%-a a vizes fázisban oldva van, a maradékot a szilárd micélium tartal­mazza. Az így kapott, savanyított fermentlét a to­vábbiakban előnyösen az alábbi két út egyikén ha­ladva dolgozzuk fel: 1. A savanyított keveréket bármüyen alkalmas módon - például forgó vákuumszűréssel (forgódo­bos vákuumszűrőn) - szűrhetjük, s így olyan, savas szűrletet kapunk, amely fermentációs biomasszától (azaz a szüárd micélumtól és a szilárd tápanyagma­radékoktól) mentes. E szűrletet a továbbiakban az adszorbenssel ke­zeljük elegendő időn át ahhoz, hogy az adszorpció optimálislegyen; ehhezáltalábanfél órától egy óráig terjedő idő szükséges. Szükség esetén azadszorbens­­nek a szűrletben képezett szuszpenzióját kénsav al­kalmazásával 1,9-2,3-ra ismételten beállítjuk. Az avoparcint tartalmazó adszorbenst szűréssel külö­níthetjük el. 2. Még előnyösebb módon úgy is eljárhatunk, hogy az avoparcint közvetlenül a vizes, savanyított, teljes f ermentléből adszorbeál juk. Ebben az eljárás­ban az adszorbenst a keverékhez adjuk, majd a pH értékét 1,9-2,3-ra állítjuk, és az így kapott elegyet elegendő időn át keverjük, hogy az adszorpció opti­mális legyen: ehhez általában fél órától egy óráig ter­jedő idő szükséges. Az avoparcinban dús adszor­benst az „üres” fermentlétől - amely a biomasszát magában foglalja - differenciális ccntrifugálással különítjük el, s ehhez osztatlan forgórészes, megfe­lelően tervezett centrifugát alkalmazunk. Agyakor­­latban ez az elkülönítés azért lehetséges, mert az ad­­szorbens sűrűsége viszonylag magas (2,5 g/ml) a fér-. 3 mentiében jelenlevő, szilárd micélum sűrűségével (megközelítőleg 1 g/ml) összehasonlítva. A teljes fermentléből történő adszorpciónak két jelentős előnye van: a. Szükségtelenné válik a fermentlé szűrése, és az ezzel kapcsolatos költségek; és b. a kiinduló keverékben levő avoparcinnak 5- 7%-a, amely az „üres” elkülönített keverékben van jelen, szinten kinyerhető úgy, hogy porlasztó szárí­tást alkalmazunk, ami a teljes eljárás hatékonyságát növeli. Meghatároztuk, hogy a találmány szerinti eljá­rásban adszorbensként alkalmazott montmorillonit optimális mennyisége 1 g avoparcinra vonatkoztat­va 8-15 g adszorbens. Az adszorbens alkalmazott mennyisége az adszorpciós kapacitásától, a részecs­keméretétől, valamint az adott eljárásváltozattól függ. Az 1. eljárás esetében (amikor az adszorpciót a savas keverék szűrletébenvégezzük), optimálisan 8- 10 g adszorbenst alkalmazunk 1 g avoparcinra szá­mítva az adszorbens természetétől függően. A 2. el­járásban (amikor az adszorpciót a teljes fermentlé­­ben végezzük) legelőnyösebben 1 g avoparcinra szá­mítva 13-15 g adszorbenst használunk. Nyüvánvaló, hogy nagyobb mennyiségű adszor­bens alkalmazása is hatékony lehet, és az adszor­­bensnek fentebb megadott előnyös mennyiségei a minimális mennyiségeket jelentik arra a célra, hogy az eljárások termelékenységét a legmagasabbá, és az antibiotikum kinyerését maximálissá tegyük a költ­ségek, hulladéktermékek és kezelendő anyagok le­hetséges csökkentése mellett. A fenti két eljárás bármelyikével kapott, avopar­cinban dús adszorbensről az avoparcin könnyen ki­nyerhető bázisos körülmények között végzett eluá­­lással. Az cluálás szempontjából a pH optimális érté­ke 10,5-10,8; a gyakorlatban azcluátumban az avo­parcin körülbelül 25-30 g/liter maximális koncent­rációban van jelen. Az avoparcinban dús adszorbenst vízben szusz­­pendáljuk, és a szuszpenzió pH-értékét alkáli-, pél­dául nátronlúgoldat, nátrium-karbonát oldat, vagy előnyösen ammóniaoldat hozzáadásával 10,5-10,8- ra állítjuk. Ezután u szuszpenziót bármilyen megfe­lelő módszerrel - például centrifugálással vagy szű­rőpréssel - szűrjük, és így kapjuk az elsődleges cluá­­lumot. A tejes kinyerése céljából a szűrőkalácsot (centrifugakalácsot) megfelelő térfogatú alkálikus vízzel,előnyösenhígvizesammóniaoldattalmossuk. Az így kapott másodlagos eluátumot az elsődleges eluátummal egyesíthetjük a további feldolgozás cél­jából. Ha az így kapott eluátumot közvetlenül porlasz­tószárításnak vetjük alá, akkor a kapott termék álta­lában körülbelül 50-55% avoparcint tartalmaz, mi­vel a montmorillonit a fermentációs keverékből az avoparcinon kívül más anyagokat is adszorbeál, s ezek az anyagok az avoparcinnal együtt jutnak az eluátumba. Abból a célból, hogy a porlasztó szárítás előtt az eluátumot tisztítsuk, és így a termékhatóanygtartal­­mátnöveljük.azeluátumotmcmbránszűrésnek (ult­raszűrésnek) vethetjük alá, mivel az eluátumban le­vő „szennyezések” túlnyomó része kisebb molekula­tömegű, mint az avoparcin. Ezek a szennyezések 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom