201784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin polimerizálására alkalmas katalizátor -komponens előállítására és eljárás olefinek polimerizálására
HU 201784 B géneket is; például klór-benzolt, bróm-benzolt, diklór-benzolt, diklór-dibróm-benzolt, naftil-kloridot, klór-toluolt és diklór-toluolokat; klór-benzolt és diklór-benzolt alkalmazunk előszeretettel halogénezett aromás szénhidrogénként. A szilárd katalizátorkomponens előállításához megfelelő elektrondonorok az éterek, az észterek, a ketonok, a fenolok, az aminok, az amidok, az iminek, a nitrilek, a foszfinok, a foszfitok, az antimon-hidridek, az arzinok, a foszfor-amidok és az alkoholátok. Megfelelő donorokra példák találhatók az US-A-4.136.243. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, illetőleg az ennek a leírásnak megfelelő GB-A-1.486.194. sz., GB-A- 1.554.340. sz. és DE-A-2.6729.126. sz. leírásokban. Előszeretettel alkalmazunk elektrondonorként észtereket, diésztereket és diaminokat, különösen karbonsav-észtereket és -diésztereket, célszereűen aromás karbonsavak észtereit, például etil-benzoátot, metil-benzoátot, p-metoxi-etil-benzoátot, petoxi-metil-benzoátot, etil-akrilátot, metil-metakrilátot, etil-acetátot, dimetil-karbonátot, dimetiladipátot, izobutil-ftalátot, dihexil-fumarátot, dibutil-maleátot, etil-izopropil-oxalátot, p-klór-etilbenzoátot, p-amino-hexil-benzoátot, izopropilnaftenátot, n-amil-toluátot, etil-ciklohexanoátot, propil-pivalátot, N,N,N’,N’-tetrametilén-diamint, 1,2,4-trimetil-piperazint, 2,3,4,5-tetraetil-piperidint és hasonló vegyületeket. Az elektrondonor vegyületet lehet alkalmazni egyedül vagy valamilyen más elektrondonor vegyülettel kombinálva. A szilárd katalizátor-komponens előállításakor előszeretettel alkalmazunk elektrondonor vegyületként etil-benzoátot vagy izobutil-ftalátot. A halogénezés általában úgy folyik le, hogy közben egy szilárd termék keletkezik, amelyet a folyékony reakcióközegtől el lehet különíteni szűréssel, dekantálással vagy más, megfelelő művelettel, majd ezt követően ki lehet mosni valamilyen inert szénhidrogén hígítószerrel — például n-hexánnal, izooktánnal vagy toluollal. Hogy eltávolítsuk a reakcióba nem lépett anyagokat, beleértve a fizikailag abszorbeált halogénezett szénhidrogéneket. A halogénezést követően az anyagot valamilyen titán(IV)-halogeniddel — például dialkoxi-titándihalogeniddel, alkoxi-titán-trihalogeniddel, fenoxi-titán-trihalogeniddel vagy titán-tetrahalogeniddel érintkeztetjük. Legszívesebben titán-tetrahalogenideket, különösképpen titán-tetrakloridot alkalmazunk. Ennek a műveletnek az eredményeként megnövekszik a négyvegyértékű titánt tartalmazó vegyületeknek a koncentrációja a szilárd katalizátor komponensben. Célszerű, ha ezzel a megnövekedett mennyiséggel sikerül elérni, hogy a végtermékben a négyvegyértékű titánnak, valamint a magnéziumnak az atomaránya (0,005:1)—(3,0:1), célszerűen (0,02:1)—(1,0:1) legyen. Hogy ezt a célt elérjük, a titán(IV)-halogeniddel való kezelést legmegfelelőbb 60-136 °C hőmérsékleten, 0,1-6 órán keresztül, adott esetben valamilyen inert szénhidrogén vagy halogénezett szénhidrogén hígítószerben végezni. Az érintkeztetést nagyon jó eredménnyel végezzük 70-120 °C hőmérsékleten, 0,5- 3,5 órán keresztül. Ezt a műveletet végre lehet úgy is hajtani, hogy egymást követően, a titán(IV)-halo-9 genid külön-külön részleteivel érintkeztetjük a szilárd anyagot. A titánvegyület tartalmazhat megfelelő elektrondonorokat is, a korábban ismertetett listáról kiválasztva. Előnyös, ha a halogénezésre kerülő magnéziumvegyületben adott esetben levő halogénatom, az a) halogénezési művelethez halogénezőszerként használt titánvegyületben levő halogénatom, valamint a halogénezett vegyülettel érintkeztetett titán(IV)-halogenidben levő halogénatom klóratom. Miután a b) művelet során az anyagot a titán(IV)-vegyülettel érintkeztettük, a katalizátor komponenst megfelelően elválasztjuk a cseppfolyós reakcióközegtől és kimossuk, hogy eltávolítsuk a reakcióba nem lépett titánvegyületet. Megfelelő eredményt érünk el, ha a kimosott, szilárd katalizátor-komponens végtermékben a titántartalom 1,5-3,6 tömegszázalék. A titántartalom akár 4,5 tömegszázalékot is elérhet a végtermékben. A katalizátor-komponens kimosására használt anyagnak megfelelő valamilyen inert, alacsony forráspontú szénhidrogént alkalmazni. Előszeretettel használjuk alacsony forráspontú szénhidrogénként az alifás, az aliciklusos, valamint az aromás szénhidrogéneket. A legszívesebben izopentánt, n-hexánt, izooktánt és toluolt — elsősorban izopentánt — alkalmazunk. Az alacsony forráspontú szénhidrogén folyadékot az egyes mosási műveletek során—amelyekből 2-6 kerül alkalmazásra—5-100 cm3/g prokatalizátor — előnyösen 25 cm3/g prokatalizátor — mennyiségben lehet használni. A keletkező szilárd komponens a prokatalizátor, amelyet a kokatalizátorral és a szelektivitást szabályozó anyaggal együttesen alkalmazunk a polimerizálás során. A szerves alumíniumvegyülettel együtt vagy azzal reagáltatok formában szelektivitást szabályozó anyagként megfelelő eredménnyel használhatjuk a szilárd katalizátorkomponens készítéséhez az étereket, az észtereket, a ketonokat, a fenolokat, az aminokat, az amidokat, az imineket, a nitrileket, a foszfinokat, a szilánokat, a foszfitokat, a sztibineket, az arzinokat, a foszfor-amidokat és az alkoholátokat. A megfelelő elektrondonorokra példák mindazok a vegyületek, amelyekre az US-A- 4.136.243. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás és az annak megfelelő GB-A- 1.486.194. sz. leírás, valamint a GB-A-1.554.340. sz. leírás és az annak megfelelő DE-A-2.729.126. sz. leírás hivatkozik. Előszeretettel alkalmazott elektrondonorok az észterek és a szerves szilídumvegyületek. Nagyon jó eredménnyel lehet alkalmazni a karbonsav-észtereket, különösen az aromás karbonsavak észtereit; például a következőket:- etil-benzoát;- metil-benzoát;- p-metoxi-etil-benzoát;- p-etoxi-metil-benzoát;- p-etoxi-etil-benzoát;- etil-akrilát;- metil-metakrilát;- etil-acetát;- dimetil-karbonát; 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
