201773. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rebekkamicin-analógok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201773 B mány szerinti olyan vegyülethez jutunk, amely a rebekkamicin-gyűrűrendszer 6-os helyzetű nitro­génatomjához kapcsolódó amino-alkil-csoportot tartalmaz. Továbbá azt találtuk, hogyha az erős bázist, pél­dául a nátrium-hidridet viszonylag nagy fölös­legben, például a kiindulási anyagra számítva két mól-egyenértéknyinél valamivel nagyobb fölös­legben, például körülbelül 15% és körülbelül 25% közötti, és előnyösen körülbelül 20% (18-22%) fö­löslegben használjuk, majd a köztiterméket a meg­felelő amino-alkil-származéknak a kiindulási anyagra számítva molárisán körülbelül egyenér­tékű mennyiségével kezeljük, akkor a jelen talál­mány szerinti olyan vegyülethez jutunk, amely a rebekkamicin-gyűrűrendszer 13-as helyzetű nitro­génatomjához kapcsolódó amino-alkil-csoportot tartalmaz. Abban az esetben, ha két egyenértéknyi meny­­nyiségű bázist használunk, akkor a 6-os helyzetű és a 13-as helyzetű nitrogénatomok részvételével diá­mon keletkezik. Miután a 13-as helyzetű nitro­génatomon képzett anion reakdóképesebb, mint a 6-os helyzetű nitrogénatomon képzett anion, egyet­len egyenértéknyi mennyiségű amino-alkil-haloge­­nid alkalmazásával a 13-as nitrogénatomon alkile­­zett származék keletkezik. Ha viszont két egyenér­téknyi mennyiségű amino-alkil-halogenidet hasz­nálunk, akkor a 6-os és a 13-as nitrogénatomon egyaránt amino-alkilezett származékhoz jutunk. Miután a kiindulási anyagot egy erős bázissal reagáltatjuk, a kapott, reakcióképes köztiterméket közvetlenül a reakcióelegyben reagáltatjuk a meg­felelő, reakcióképes amino-alkil-származékkal, mégpedig oly módon, hogy a kiindulási anyag és az erős bázis felhasználásával készített köztitermék­nek a semleges oldószerrel készült elegyéhez hoz­záadjuk az amino-alkil-vegyületet. E célra használ­hatunk bármely olyan amino-alkil-vegyületet, amely összeférhető a kiindulási anyaggal, a termék­kel és az oldószerrel, így például alkalmazhatunk valamely (XIp általános képletű, ahol n, R1 és R^jelentése a fenti és L jelentése lehasadó csoport, például halogén­atom, metán-szulfonil-oxi-csoport vagy p-toluol­­szulfoniloxi-csoport, amino-alkil-halogenidet vagy amino-alkil-szulfonátot. Általában célszerűen valamely amino-alkil-ha­logenidet, mint például dietil-amino-etil-kloridot vagy dietil-amino-propil-kloridot használhatunk. Áz erős bázis és a kiindulási anyag reakcióját általában célszerűen szobahőmérséklet körüli, va­gyis körülbelül 18 4C és körülbelül 22 °C közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A kiindulási anyag és az erős bázis keverékét általában bizonyos ideig (néhány perctől több óráig terjedő ideig) keverhet­jük, a reakcióban általában 20-30 perc alatt teljesen lejátszódik. Ezután a kiindulási anyag és az erős bázis ösz­­szekeverése útján kapott, reakcióképes köztiter­méknek a semleges oldószerrel készült elegyéhez hozzáadjuk a megfelelő amino-alkil-vegyületet, majd a kapott elegyet körülbelül 20-24 órán át szobahőmérsékleten, vagy pedig körülbelül 4 °C hőmérsékleten ennél rövidebb ideig, például 6 órán 5 át keverjük, a reakció időtartamát az szabja meg, hogy milyen gyorsan reagál el a reakcióképes köz­titermék az amino-alkil-vegyülettel. A jelen találmány szerinti (II) és (III) általános képletű vegyületek lehetnek gyógyászatiig elfo­gadható, savaddíciós sók formájában, feltéve, hogy e só anionja nem növeli meg számottevő mértékben a só toxicitását, továbbá, hogy a sók összeférhetők az orálisan (szájon át) vagy parenterálisan (a gyo­mor- és bélrendszer megkerülésével) adagolható gyógyászati készítmények előállítása során szoká­sosan alkalmazott vivőanyagokkal és más, szokásos segédanyagokkal és töltőanyagokkal. A savaddíci­ós sókat a szokásos, önmagában ismert módszerek­kel állítjuk elő, például oly módon, hogy a (II) vagy (III) általános képletű vegyületet egy ásványi savval, egy szerves karbonsavval vagy szulfonsawal reagál­tatjuk. Alkalmas ásványi savak például a sósav, foszforsav és más, hasonlók. Alkalmas szerves sa­vak például az ecesav, citromsav, maleinsav, boros­tyánkősav, benzoesav, borkősav, aszkorbinsav, me­­tán-szulfonsav, p-toluol-szulfonsav és más hason­lók. A gyógyszerkészítéshez használt vivőanyag lehet szilárd vagy cseppfolyós halmazállapotú, és így szi­lárd vagy cseppfolyós halmazállapotú készítménye­ket állíthatunk elő. Az orálisan adagolható, szilárd halmazállapotú készítmények például a porok, tab­letták, kapszulák, drazsék, diszpergálható granulá­tumok és a tasakok. Az alkalmas szilárd vivőanya­gok lehetnek olyanok, amelyek kizárólag vivő­anyagként szerepelnek, vagy pedig szolgálhatnak továbbá hígítószerként, ízesítőszerként, az oldó­dást elősegítő szerként, csúsztatószerként, szusz­­pendálószerként, kötőanyagként, a tabletták szét­esését elősegítő szerként, kapszulázószerként vagy más, hasonlókként. Semleges, szilárd vivőanyagok például — hogy csak egy néhányat említsünk — a magnézium-karbonát, magnézium-sztearát, tal­­kum, cukor, laktóz, pektin, dextrin, keményítő, zse­latin, a cellulóz-szerű anyagok és más hasonlók. A jelen találmány szerinti vegyületek steril, oldható vegyületek vagy készítmények formájában is lehet­nek, beleértve e vegyületek oldatait, szuszpenzióit és emulzióit, amelyeket úgy készítünk, hogy e ve­­gyületeket steril vízben, vagy valamely más, orálisan vagy parenterálisan adagolható, csepfolyós hal­mazállapotú közegben feloldjuk. Ilyen, cseppfolyós halmazállapotú vivőanyagok, amelyeket orálisan adagolhatunk, például a víz, alkohol, polipropilén­­glikol, polietilén-glikol és a fentiek közül kettőnek vagy többnek a keverékei. Parenterálisan adagolha­tó, cseppfolyós halmazállapotú vivőanyagok példá­ul az injekciós készítményekhez használható víz, a fiziológiás nátrium-klorid-oldat és más, alkalmas, steril injekciós közegek. Alkalmas puffer-anyagok, amelyeket a cseppfolyós halmazállapotú vivőanya­gokban használhatunk, hogy így általában egy alkal­mas, pufferolt, izotóniás (a vérrel azonos ozmózis­nyomású) oldatot kapjuk, például a trinátrium-or­­tofoszfát, a nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium­­citrát, N-metil-glükamin, L( + )-lizin és az L( + )­­arginin, hogy csak egy néhány jellemző pufferoló anyagot említsünk. A találmány szerinti gyógyászati készítményben 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom