201759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kondenzált diazepinonok és ezeket tartalmazó gyógyszer- készítmények előállítására

3 HU 201759 B 4 hogy azok az (I) általános képletű vegyüle­­tek, amelyek képletében X jelentése nitro­génatom, és a diazepin-gyürüvel szomszédos helyek szubsztituálatlanok, az inverzióhoz szükséges aktiválási energia olyan nagymér­tékben lecsökkent, hogy szobahőmérsékleten a diasztereomerek ki sem mutathatók, nem hogy preparative elkülöníthetők lennének. A találmány szerinti eljárással előállított, (I) általános képletű, aminoacilezett, konden­zált gyűrűs diazepinonok tehát legfeljebb két királis alkotóelemet tartalmazhatnak, ame­lyek közül az egyik konfigurációja szobahő­mérsékleten esetleg nem stabil. Mindazonáltal azt mondhatjuk, hogy ezek a vegyületek dia­­sztereomerekként és/vagy (+)- és (-)-enan­­tiomerek formájában létezhetnek. Az egyes diasztereomereket azok eltérő fizikai-kémiai tulajdonságaik alapján, például alkalmas oldószerből történő frakcionált kris­tályosítással, nagynyomású-folyadékkromato­­gráfiás, oszlopkromatográfiás vagy gázkroma­tográfiás eljárásokkal különíthetjük el. Az (I) általános képletű vegyületek ra­­cemátjainak felbontását ismert eljárások se­gítségével érhetjük el, például alkalmazha­tunk optikailag aktiv savakat, igy (+)- és (-)-borkósavat vagy annak valamilyen szár­mazékát, például (+)- vagy (-)-diacetil-bor­­kősavat, illetve (+)- vagy (-)-metil-hidrogén­­-tartarátot, valamint (+)-kámforszulfonsavat. Az optikai izomerek elválasztására álta­lánosan alkalmazott eljárást követve, az (I) általános képletű racemátot valamilyen oldó­szerben az imént említett optikailag aktív sa­vak valamelyikének ekvimoláris mennyiségé­vel reagáltatjuk, majd a kapott kristályos diasztereomer sókat elválasztjuk, kihasználva azok eltérő oldékonyságát. Ezt a műveletet bármely oldószerben elvégezhetjük, amelyben a sók oldékonysága közötti különbség ele­gendő az elválasztáshoz. Célszerű metanolt vagy etanolt, illetve ezek elegyét, például 1:1 térfogatarányban alkalmazni. A diasztereomer sókat azután külön-külön vízben feloldjuk és valamilyen bázissal, például nátrium-karbo­náttal vagy kálium-karbonáttal az oldatot semlegesítjük, miáltal a vegyület megfelelő (+)- vagy (-(-módosulatát szabad bázis for­májában kapjuk meg. Az (I) általános képletű vegyületek va­lamely enantiomerjét, illetőleg két optikailag aktiv diasztereomerből álló keverékét úgy is előállíthatjuk azonban, hogy az előzőekben mér ismertetett szintéziseket a (III), illetve (B) általános képletű vegyületeknek csak egyik enantiomerjéből kiindulva hajtjuk vég­re. A (II) általános képletű halogén-acil-ve­­gyületeket ismert eljárásokkal (lásd: 4 550 107 számú amerikai egyesült államokbe­li szabadalmi leírás) állítjuk elő. A (III) általános képletű köztitermékek szintézise a szakterület művelői előtt általá­nosan ismert, igy például könnyen előállít­hatjuk azokat a megfelelő pirrolidinkarbon­­sav-(alkil-amid) redukciójával, amit litium­­-(tetra-hidrido-aluminát)-tal vagy diboránnal végezhetünk. A találmány tárgya továbbá eljárás ha­tóanyagként egy vagy több, (I) általános képletű, kondenzált gyűrűs diazepinont, il­letve azok valamely fiziológiásán elviselhető sóját tartalmazó gyógyszerkészítmények elő­állítására. Az (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon alakíthatjuk a szo­kásos gyógyászati készítmények valamelyiké­vé, ami lehet például oldat, kúp, tabletta, drazsé, kapszula vagy tea formájában beve­hető gyógyszer. A napi dózis általában 0,02 és 5 mg/kg, előnyösen 0,02 és 2,5 mg/kg kö­zött lehet, de legvalószínűbb a testtömegkilo­grammonként 0,05 és 1,0 g közötti dózis, amelyet több, előnyösen legfeljebb 3 részre osztva adunk a beLegnek a kívánt hatás el­érése céljából. Az (I) általános képletű, bázikus cso­porttal szubsztituált, kondenzált gyűrűs dia­zepinonok, illetve savaddiciós sóik értékes fiziológiás tulajdonságokat mutatnak. Különö­sen figyelemre méltó a szivfrekvenciára gya­korolt előnyös hatásuk, és mivel a gyomor­­sav- és nyálelválasztást nem gátolják, továb­bá nem okoznak pupillatágulatot, mint vagus­­tónust befolyásoló ritmusszabályozók a bra­­dikardia és bradiaritmia kezelésére alkalma­sak mind a humán, mind az állatorvosi gya­korlatban. Ezenkívül a vegyületek egy része a perifériás szervekre, mindenekelőtt a hör­gőkre, a hólyagra és vastagbélre kifejtett görcsoldó hatást is mutat. A vegyületek gyógyászati alkalmazása szempontjából különösen fontos, hogy rend­kívül kedvezően alakul egyrészt a szívrit­must fokozó előnyös hatás, másrészt az anti­­kolinerg hatású gyógyszerek esetében fellé­pő, nemkívánatos, a pupillatágulatra, továbbá a könny-, nyál- és gyomorsav-elválasztásra gyakorolt hatás viszonya. Az alábbi kísérle­tek bizonyítják, hogy a találmány szerinti el­járással előállított vegyületek e tekintetben meglepően előnyös tulajdonságúak. A) A muszkarin receptorokhoz való kötődés vizsgálata Az ICso értékek meghatározása in vitro kí­sérletekben A szerveket 180-220 g testtömegű, hím Sprague-Dawley patkányokból nyertük. A szív, az állkapocs alatti szövetek, valamint az agykéreg kivétele után azokkal minden mű­veletet jéghideg HEPES-sósav pufferelegyben (pH=7,4; 100 uM nátrium-klorid; 10 pM raagné­­zium-klorid) végeztünk. A szívet egészben vettük ki, ollóval feldaraboltuk, és mint a többi szervet is, Potter-féle berendezésben homogenizáltuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom