201757. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolo-kinolin-, -akridin-, -benzoxazin-, -benztiazin-, indolo- - benzoxazin-, -benzazepin- és pirrolofenotiazin-,-karboxamidok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 HU 201757 B 4 jelentése S. Elsősorban pedig azok a vegyű- Ietek előnyösek, amelyekben Rl hidrogén­­atom, R3 trifluor-metil-csoport, R4 fluoratom és X jelentése S. Az előzőekben felsorolt vegyuletekben az R1 szubsztituens előnyösen az aromás gyűrű b helyzetében kapcsolódik. Különösen előnyösek a következő - ta­lálmány szerinti eljárással előállított vegyüle­­tek: 1.2- dihidro-N-fenil-l-oxo-pirrolo[3,2,l­­-kl]fenotiazin-2-karboxamid; 1.2- dihidro-N-(2,4-difluor-fenil)-l-oxo­­-pirrolol3,2,l-ki]fenotiazin-2-karboxaniid; 1.2- dihidro-N-(2-piridil)-l-oxo-pirrolo­­[3,2,l-kl]fenotiazin-2-karboxamid; 1.2- dihidro-N-(2-tíazolil)-l-oxo-pirrolo-13.2.1— ki Jfenotiazin-2-karboxamid; 1.2- dihidro-N-fenil-l-oxo-pirrolo[3,2,l­­-kl]fenoxazin-2-karboxamid; 1.2- dihidro-N-(2-piridil)-l-oxo-pirrolo­­[3,2,l-kl]fenoxazin-2-karboxamid; N-(2-tiazolil)-6H-pirrolo[3,2,l-deJ-akri­­din-l(2H )-on-2-karboxamid; N-( 5-metil-tiazolil-2 )-6H-pirrolo[ 3,2,1- -de j-akridin-l(2H)-on-2-karboxamid; N-(tiazolil-2)-4-fluor-6H-pirrolo[3,2,l­-de]-akridin-l(2H)-on-2-karboxamid; 5-oxo-N-(2-tiazolil)-tetrahidro-pirrolo[l,-2,3-deJ-l,4-benzotiazin-6-karboxamid; 2-oxo-N-( 2-tiazolil)—8—f luor-4H-pir rolol 3 ,-2.1- ij]kinolin-l-karboxamid; és 5,6-dihidro-2-fiuor-5-oxo-N-(2-tiazolil)­­-3-trifluormetil-pirrolo[ l,2,3-de]-l,4-benzotia­­zin-6-karboxamid. A találmány szerinti ejárással előállított vegyületeket tartalmazó előnyös készítmények azok, amelyek a fenti vegyületeket tartalmaz­zák hatóanyagként. Az (I) általános képletü vegyületeket az A) reakcióvázlaton bemutatott módon állíthat­juk elő. A reakcióvázlaton szereplő vegyületek­­ben R1, R2, R3 és R4 jelentése az előzőekben megadottakkal egyezik. Az előállítás során valamely (V) általános képletü vegyületot közömbös oldószerben reagáltatunk ClC0CIl2Cl-dal és így (VI) álta­lános képletü vegyülethez jutunk. A (VI) ál­talános képletü vegyületekben lévő klórato­mok egyike vagy mindegyike helyettesíthető brómatonimal. Az oldószer előnyösen aromás szénhidrogén, így benzol vagy toluol, vagy halogénszénhidrogén, így metilén-klorid vagy kloroform. A hőmérséklet nem döntő jelentő­ségű, de általában körülbelül 20 °C-tól kö­rülbelül 120 °C-ig terjed. Az előnyös hőmér­séklet az oldószer visszafolyatási hőmérsék­lete. A (VII) általános képletü vegyületeket általában a (VI) általános képletü vegyüle­­teknek vízmentes AlCb-dal való ciklizációjá­­val állítjuk elő. A hőmérséklet néhány fokkal a (VI) általános képletü vegyület olvadás­pontja felett van, de az alkalmazott hőmér­séklet nem lehet 200 °C-nál magasabb. 4 A (VII) általános képletü a, eljárás sze­rinti kiindulási vegyületeket alkoholos oldó­szerben, előnyösen 1-4 szénatomos alkohol­ban, vagy protonmentes oldószerben, például dimetil-formamidban (DMF) reagáltatjuk vala­mely bázissal, igy nátrium-hidriddel, nátri­­um-(l-4 szénatomos)-alkoxiddal vagy kálium­­-(1-4 szénatomos)-alkoxiddal és dialkil-kar­­bonáttal vagy alkil-kloroformáttal, amelyben az alkilrész 1-4 szénatomot, előnyösen 1 vagy 2 szénatomot, tartalmaz. Ily módon a (VIII) általános képletü b, eljárás szerinti kiindulási vegyületeket kapjuk, amelyekben Rs jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, elő­nyösen 1-4 szénatomos alkilcsoport. A hőmér­sékletnek nincs döntő jelentősége és általá­ban 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő tartományban van. A hőmérséklet előnyösen az oldószer visszafolyatási hőmérséklete. Annak érdekében, hogy az (I) általános képletü vegyületeket előállítsuk, az a) eljá­rás értelmében a (VII) általános képletü ve­­gyületet közömbös oldószerben valamely bá­zis, így nátrium-hidrid vagy kálium-hidrid jelenlétében egy R2N=C=0 általános képletü vegyülettel reagáltatjuk, amelyben R2 jelen­tése az előzőekben megadottakkal egyezik. Az oldószer előnyösen DMF vagy diglim. A hő­mérséklet nem döntő jelentőségű és általában körülbelül 0 °C-tól körülbelül 30 °C-ig terje­dő tartományban van. A hőmérséklet előnyö­sen szobahőmérséklet, körülbelül 22 °C. Az (I) általános képletü vegyületeket a b) eljárás értelmében úgy állíthatjuk elő, hogy valamely (VIII) általános képletü ve­­gyületet, amelyben R6 jelentése az előzőek­ben megadott, egy R2NHz általános képletü vegyülettel reagáltatunk közömbös oldószer­ben. Az oldószer előnyösen toluol vagy xilol. A hőmérsékletnek nincs döntő szerepe és ál­talában körülbelül 100 °C-tól körülbelül 200 °C-ig terjedői tartományban van. Az elő­nyös hőmérséklet az oldószer visszafolyatási hőmérséklete. A fenti reakcióknál alkalmazott nyomás­nak nincs döntő jelentősége. A nyomás álta­lában 0,5 atmoszféra túlnyomástól 2 atmoszfé­ráig terjed, előnyösen a környezeti nyomás (körülbelül egy atmoszféra) megfelelő. Az (I) általános képletü vegyuletek sóit hagyományos módon állítjuk elő. Ennek során az (1) általános képletnek megfelelő vegyüle­teket alkalmas bázissal, például valamely szervetlen bázissal, igy alkálifém-hidroxiddal vagy alkáliföidfém-hidroxiddal, reagáltatjuk. Az (I) általános képletü vegyuletek ha­tását tüdőbetegségek, asztmás, allergiás és gyulladásos betegségek gyógyítása során szabványos vizsgálati mérésekkel oly módon határoztuk meg, hogy mértük azt a képessé­güket, hogy mennyire tudták gátolni patkány basophil (lúgos színezékkel színezhető) leu­kémia (RBL-1) sejtek ciklooxigenáz és 5-lip­­oxigenáz enzim aktivitását. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom