201754. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás transz-hexahidro-8-hidroxi-2,6-metano-2H- kinolizin-3(4H)-on és savaddiciós sói előállítására

3 HU 201754 B 4 Egy kettős vak klinikai vizsgálatnál a 3,5—di— klór-benzoil-tropin hatékony kezelésnek bi­zonyult akut migrénes görcs esetében [C. Loisy et al., Cephalalgia, 5, (1985) 79-82). Továbbá tropin-észtereket ir le az 5-HT M­­-receptorok blokkolására 7.7 és 13.6 közötti pAí értékekkel Richardson et al., Nature, 316, (1985) 26-131. A jelen találmány szerinti vegyületek az 5-hidroxi-triptamin (5-HT) M-receptorát blok­kolják afferens érzóneuronokon, ezek közül néhány a fájdalom átvitelét segiti elő. Mint fentebb említettük, az ilyen M-receptorok blokkolása olyan mechanizmusnak tűnik, amellyel a migrén tünetei enyhithetök. Ennek megfelelően a találmány szerinti vegyületek migrén kezelésére alkalmazhatók az említett M-receptorok blokkolására hatásos mennyi­ségben. Ezenkívül az 5-HT M-receptorokat blok­koló vegyületek, beleértve a metoklopramidot, 3,5-diklór-benzoil-tropint és (3alfa-tropanil)­­-lH-indol-3-karbonsav-észtert, igen haté­konynak bizonyultak kísérleti állatoknál a rákellenes kemoterápiás szerek által előidé­zett émelygés és hányinger megelőzésében [W. D. Miner et al., Brit. J. Pharmacol., 88, (1986) 374P; W. D. Miner és G. J» Sanger, Brit J. Pharmacol., 88, (1986) 497-499; B. Costal! et al., Neuropharmacology, 25, (1986) 959-961). Úgy vélik, hogy a citotoxikus gyógyszerek által okozott hányinger 5-HT M­­-receptor mechanizmust vált ki [W. D. Miner és G. J. Sanger, Brit J. Pharmacol., 88, (1986) 497-499). Ennek megfelelően a talál­mány szerinti vegyületek alkalmasak a cito­toxikus gyógyszerek által előidézett hányin­ger kezelésére, az említett M-receptorok blokkolására hatásos mennyiségben. A vegyületek 5-HT ellenes aktivitása úgy állapítható. meg, hogy meghatározzuk pA2 értéküket izolált nyúlszivben a J. R. Fo­­zard et al. által leírt módon [Eur. J. Pharma­col., '59, 195-210 (1979)]. A leirt módszernél annak az antagonistának a moláris koncent­rációja van meghatározva, amely az 5-HT kétszeres EDso-je hatásét olyan mértékűre csökkenti, mintha nem lenne jelen antagonis­­ta. A pA2 érték az említett moláris koncent­rációk negatív logaritmusa. Általában minél magasabb a pA2 érték, annál hatásosabb a vegyület. Ilyen irányú vizsgálat esetén, a találmány szerinti vegyületek pA2 értéke rendszerint kb. 8-10 között mozog. E vegyületek 5-HT ellenes aktivitását in vivo is meg lehet állapítani úgy, hogy mér­jük a vegyületnek a patkányokba intravéná­sán befecskendezett 5-HT által kiváltott Von Bezold-Jarisch reflexre tett hatását [ld. Pa­­intal A. S., Physiol. Rev., 53, 159-227 (1973); J. R. Fozard, Naunyn- Schmiedeberg’s Arch. Pharmacol., 326, (1984) 36-44). Az átmeneti szivlelassulás oka megnővekedett afferens bolygóideg aktivitás, amelyet a szivbe és szív köré befutó érzőidegek 5-HT általi sti- 4 mulálása idéz elő. Az 5-HT által kiváltott Von Bezold-Jarisch reflex vizsgálatánál az endo­­-hexahidro-8-(3-indolil-karboniloxi)-2,6-meta­­no-2H-kinolizin-3(4H)-on-hidroklorid vegyület elfojtja a reagálást, 0,01-0,1 mg/kg intravé­násán beadott vagy 0,25-1 mg/kg orálisan beadott adagok esetén. Úgy tűnik, hogy a találmány szerinti vegyületek igen szelektívek az 5-HT M-re­­ceptorral szembeni aktivitásuk során. Isme­reteink szerint az egyéb 5-HT receptorokkal és más spasmogénekkel - elsősorban karba­­kóllal, fenil-efrinnel, hisztaminnal és kalcium­mal - szembeni hatásosságuk legalább három nagyságrenddel alacsonyabb, mint 5-HT M­­-receptorokkal szemben. így alkalmazásuk a migrén vagy citotoxikus gyógyszer által oko­zott hányinger kezelésében mellékhatások nélkül jár. A találmány szerinti vegyületek külön­böző módokon vihetők be a kívánt hatás el­érésére. Beadhatók a kezelendő betegeknek tisztán vagy gyógyászati készítmények tor1- májában orálisan vagy parenterálisan, példá­ul bőr alá vagy intravénásán. Bevihetők in­halálás révén vagy kúp formájában. A bevitt vegyület mennyisége változó és bármilyen, a migrént enyhítő vagy citotoxikus hányinger ellen hatásos mennyiség lehet. A betegtől és a bevitel módjától függően a beadott vegyü­let mennyisége széles skálán mozoghat, ada­gonként kb. 0,01 mg/kg és 10 mg/kg között, rendszerint 0,03-3,0 mg/kg, a beteg testtö­megére számítva. A vegyületek egység-adag­ja például 0,5-100 mg, rendszerint 1-50 mg és előnyösen 3-30 mg vegyületet tartalmaz és naponta például 1-4 alkalommal vihető be. Az .egység-adag formátum’ ebben az esetben egyszeres vagy többszörös adag formát jelent, amely a hatóanyag mennyiségét a higitó- vagy vivőanyaggal keverve vagy más asszociációban tartalmazza. Rendszérint egy vagy több, előre meghatározott egység szükséges egy gyógyászati alkalmazásra. Többszörös adag formák, például folyadékok vagy osztott tabletták esetében az előre meghatározott egység egy hányad, mint pél­dául 5 ml (teáskanál) folyadék vagy fél vagy negyed tabletta. Az egyes kiviteli formákat a gyógyszer­­iparban ismert módon állítjuk elő. Rendsze­rint egy vagy több, találmány szerihti aktív vegyületet tartalmaznak gyógyászati szem­pontból elfogadható vivőanyaggal vagy higi­­tószerrel keverve vagy más asszociációban. A hatóanyagot általában vivőanyaggal keverjük, vagy higitószerrel hígítjuk, vagy kapszuláz­zuk, zacskóba, ostyába, papírba vagy egyéb tokba csomagoljuk. A vivő- vagy higitóanyag lehet szilárd, félig szilárd vagy folyékony anyag, amely a hatóanyag vivőanyagaként, higitóanyagként vagy közegként szolgál. Megfelelő vivőanyagok vagy higitószerek ön­magukban ismertek. Ilyen kiviteli formák elő­állításának leírása szerepel a Remington’s 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom