201745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-(1-aril-2-hidroxi-etil)-imidazolok, azok sói és az e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 HU 201745 B 4 cikloalkil... ’ kifejezésen - beleértve az R1 és R3 illetve R2 és R3 csoportokat hordozó szénatomot - 3-7 szénatomból élló telített gyűrűt illetve 4-7 szénatomból álló telítetlen gyűrűt, és a .7 szénatomos biciklo-alkil...' illetve .7 szénatomos biciklo-alkenil..." kife­jezésen - beleértve az R1 és R3 vagy R2 és R3 csoportokat hordozó szénatomot - telített vagy telítetlen, biciklusos, 7 gyűrű-szén­atomból álló gyűrürendszert értünk, továbbá telítetlen gyűrűrendszerek esetén a szén­­-szén kettős kötés a lehetséges pozíciók egyikében van. Az .oxa-(2-4 szénatomos )-cikloalkilcso­­porf kifejezésen - beleértve az Rl és R3 vagy R2 és R4 csoportokat hordozó szénato­mot - 3-5 tagú, R1 illetve R2 szubsztituens­­sel helyettesített gyűrűrendszert értünk, amely további gyűrűtagként 2-4 szénatomot és egy oxigénatomot tartalmaz. Példaként az oxetán-, tetrahidrofurán- és tetrahidropirán­­-vázat említjük. Az (I) általános képletű vegyületek leg­alább két aszimmetrikus szénatomot tartal­maznak, mégpedig azokat, amelyekre az irai­­dazolcsoport és a hidroxicsoport kapcsolódik. Amennyiben R1, R2 és R3 egymástól külön­böznek, vagy R1 és R3 vagy R2 és R3 együtt aszimmetrikus gyűrűrendszert képeznek, a vegyület egy harmadik aszimmetrikus szén­atomot is tartalmaz. Az R1, R2 és/vagy R3 szubsztituensek is tartalmazhatnak még aszimmetrikus szénatomokat. Ennélfogva az (I) általános képletű vegyületek a szintézis folyamán leginkább racemét formájában ke­letkezhetnek. Az aszimmetria-centrumok szá­mától és a sztereoszelektivitás fokától függő­en az alkalmazott körülmények között race­­mátok formájában diasztereomerek is lehetsé­gesek. Például olyan (I) általános képletű vegyületek előállításánál, amelyek két aszim­metria-centrummal rendelkeznek, azonos vagy különböző mennyiségben két diasztereomer­­racemát keletkezik. Ilyen diasztereomer-race­­rnátok sztereoszelektivitás következtében gyakran különböző mennyiségben keletkez­nek, vagy extrém esetben csak egy képző­dik. A találmány ennélfogva az (I) általános képletű vegyületek lehetséges diasztereomer­­jeire is vonatkozik, továbbá ezek racemátjai­­ra vagy optikailag aktív enantiomerjeire, va­lamint gyógyészatilag elfogadható sóira. A már említett P 3 628 545.5 sz. NSZK­­-beli szabadalmi bejelentés szerint 1-aril-me­­til-azolokat erős bázisokkal kezelnek és a proton-leadás után metiléncsoporton karbo­­nilvegyületekkel hidroxi-alkileznek, melynek során erősen szolvatáló oldószerekkel és/­­vagy két ekvivalensnyi erős bázissal dolgoz­nak. Az Org. React. 26. 128. old. (1979) köz­leményből ismert, hogy ha 1-benzil-imidazolt n-butil-litiummal reagálhatnak dietil-éterben 0 °C és -70 °C között és végül karbonilve­­gyületet adnak a reakcióelegyhez, csupán hidroxi-alkilezés megy végbe az imidazolgyű­­rü 2-helyzetében. Ismeretes továbbá a P 3 628 545.5 sz. NSZK-beli szabadalmi bejelentésből a 2-aril­­-2(l-azolil)-l-helyettesített etanol előállításá­ra szolgáló eljárás is, melynek során egy (Ila) általános képletű oxiránt - a képletben aril, R’, R" és R”’ jelentése egyezik az előbb említett szabadalmi bejelentésben fog­laltakkal, Rl-nek R’, R3-nak R” és R^nek R’" felel meg - egy (Illa) általános képletű vegyülettel - ebben a képletben M jelentése hidrogénatom, alkáli­vagy földalkálifém, Q és Z jelentése egyezik a P 3 628 545.5 sz. NSZK-beli szaba­dalmi bejelentésben megadottak­kal --20 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten, elő­nyösen poláris oldószerben nukleofil reakció­ba visznek, majd protonsavval reagáltatnak. A P 3 628 545.5 sz. szabadalmi bejelen­tésben javasolt eljárással analóg módon állít­juk elő az (I) általános k'épletű vegyületeket, oly módon, hogy valamely (IV) általános kép­letű vegyületet - ahol X, Y és Q jelentése egyezik a tárgyi körben megadottal - egy vagy legfeljebb két ekvivalensnyi erős bá­zissal reagáltatunk, majd a kapott terméket először egy (V) általános képletű aldehiddel - a képletben R1, R2 és R3 jelentése egyezik a fentebb megadottal - majd valamely pro­tonsavval reagáltatjuk; és kivént esetben i) egy a fenti módon kapott, R1 és/vagy • R2 helyén 2-4 szénatomos alkenilcsopor­­tot tartalmazó (I) általános képletű ve­gyületet redukció útján a megfelelő R1 és/vagy R2 helyén 2-4 szénatomos alkil­­csoportot tartalmazó vegyületté alakí­tunk át; és/vagy ii) egy a fenti módon kapott racém (I) ál­talános képletű vegyületet annak dia­­sztereomer alakjaira illetőleg az optikai­lag aktív enantiomerekké választunk szét; és/vagy iii) egy a fenti módon előállított (I) általá­nos képletű vegyületet valamely szer­vetlen vagy szerves savval képezett, gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóvá alakítunk. A savaddíciós sók előállításához minden olyan sav szóba jöhet, mely gyógyészatilag elfogadható sókat képez. Ezek sorába mind szervetlen, mind mono-, bi- és trifunkcioná­­lis szerves savak tartoznak, mint például hidrogén-klorid, -bromid- vagy -jodid, kén-, foszfor-, salétrom-, benzolszulfon-, toluól­­-szulfon-, szulfamin-, metil-kén-, ecet-, pro­­pion-, olaj-, palmitin-, sztearin-, maion-, ma­lein-, borostyánkő-, glutár-, alma-, bor-, cit­rom-, furnér-, tej-, glikol-, pirofszőlő-, ben­­zoe-, toluil-, glutamin-, furánkarbon-, szali­cil-, vagy mandulasav. Előnyösek azok a sók, amelyek gyógyészatilag elfogadható szervet­len savakkal, ilyen savak erőstől középerősig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom