201679. lajstromszámú szabadalom • Eljárás retrovirus-fertőzések elleni szinergista hatású gyógyászati készítmények előállítására
5 HU 201 679 B 6 interferont vagy a stabil transzformálatlan sejtvonalaktól származó gamma-interferont. A gamma-interferonnak ugyanattól az állatfajtától kell származnia, amelynek a gyógyítására fel kívánjuk használni, mivel ismeretes, hogy a gamma-interferon fajtaspecifikus. A felhasznált interferon célszerűen homogén, és a fajlagos aktivitása meghaladja a mintegy lxlO6 nemzetközi egység/mg értéket. A találmány szerinti készítmények gyógyászatilag elfogadható vivőanyagot/anyagokat tartalmaznak a fenti hatóanyagok mellett, például az interferonok, a tumomekrózis faktor vagy az LT gyógyászati célú beadásához alkalmazott vivőanyagokat, így fiziológiás sóoldatot vagy 5%-os dextróz-oldatot, a szokásos stabilizátorokkal és/vagy segédanyagokkal együtt, mint amilyen a humán szérum albumin vagy a mannit. A találmány szerinti készítmények liofilizáltak vagy steril vizes oldatok. A szakember több tényezőt is figyelembe vesz, amikor meghatározza a gamma-interferon és a tumomekrózis alfa-faktor közötti arányt. Ezek a következők: az interferon és a tumomekrózis faktor közötti tiszta arány, az interferon és a tumomekrózis faktor koncentrációja a készítményben, valamint a kezelt egyed testsúly kg-jára számított dózis. Szintén meggondolást igénylő terápiás tényező a kezelni kívánt állatfajta, a beadás módja és a kezelt egyed állapota (ideértve a kezelés kezdetén esetleg már fennálló, retrovirus okozta fertőzés és/vagy járulékos szervfertőzés stádiumát és mértékét). Alkalmas kezdeti dózisszint az interferonból 1-50 pg/m2. A dózis célszerűen ne haladja meg a 25 |ig/m2 körüli értéket A találmány szerinti, tumomekrózis faktort és az interferont tartalmazó készítményt többszörös ciklusban is adagolhatjuk, a beteg szervezetének reagálásától függően. Ez a kezelési módszer olyan, látens módon fertőzött sejteknél hatékony, amelyek a fertőzés aktív fázisába lépnek be, akár exogén módon bevitt T-sejt mitogénck következménye a fertőzés, akár a T-sejt aktiválásához vezető járulékos fertőzésekről van szó. Tekintettel arra, hogy a tumomekrózis faktorral és interferonnal végzett kezelés elbontja a vírussal fertőzött sejteket, és fertőző vírus felszabadulását eredményezheti, a gyógykezelés folyamán előnyös olyan anyagok beadása, amelyek képesek a vírus további fertőzőképcsségét semlegesíteni. Ez különféle módszerekkel vitelezhető ki. A gyógykezelés folyamán beadhatunk antitesteket, például monoklón vagy poliklón antiretrovuus antitesteket, előnyösen a tumomekrózis faktor beadásával egyidejűleg. Úgy is eljárhatunk, hogy az immunológiai szempontból megfelelő betegeket beoltjuk a retrovirus ellen, hogy hatékonyan indukáljuk a semlegesítő antitest képződését. Az erre a célra alkalmas vakcina HÍV gp120 env-et tartalmaz, és a 187 041 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentésben szerepel (US elsőbbsége: 1986. május 8.). A leírás szerint ez a vakcina HÍV vírust semlegesítő antitestek képződését váltja ki, ami felhasználható a fenti passzív immunizációs kezeléshez. Más olyan szereket is beadhatunk a tumomekrózis faktorral együtt, amelyek megszüntetik a felszabaduló vírusok lehetséges fertőző hatását. Ilyen például a gp120 env vagy töredékei, amelyek a szóban forgó retrovirus által felismert sejtfelületi receptorhoz kötődnek (a HÍV vírus esetén ez az OKT4* sejtfelületi jelző, amely jelen van a segéd T-sejteken), és így kompetitiv módon gátolják a vírus hozzákötődését a célt képező sejtfelületekhez. A tumomekrózis faktor és/vagy az interferon szinergista vírusellenes és daganatellenes hatását tovább növelhetjük, ha a készítményhez oxigéntartalmú szabad gyököt megkötő, az oxigéntől védő enzimeket is adunk. Ezek az anyagok, így a kataláz, a szuperoxid-demutáz, a peroxidáz vagy a klórperoxidáz, jelentős mértékben fokozzák a tumomekrózis faktor és az interferon aktivitását. Ismeretes, hogy ezek az enzimek katalizálják a hidrogénperoxid elbontását vízre és oxigénre, illetve a következő reakciót: H202 + HO-R-OH -> 2H20 + O-R-O jóllehet jelenleg nem tudjuk, hogy milyen mechanizmus(ok) szerint potencírozzák az ilyen anyagok a tumomekíózis faktor és az interferon hatását. A kataláz a kereskedelemből könnyen beszerezhető (gyártó: ICN Biochemicals, Ohio, USA) és előállítható az emberi szövetekből, például a vörös vérsejtekből. A peroxidáz a tormából hozzáférhető. A peroxidatíven hatékony anyag, a tumomekrózis faktor és az interferon közötti arány 1000:1:0,1 -100:50 : 25 általában, azonban a tényleges dózisokat és arányokat úgy állítjuk be, hogy megfeleljenek a beteg állapotának és a beadás módjának, hogy csak ezeket említsük meg a szakember számára ismert befolyásoló tényezők közül. A tumomekrózis faktort és az interferonokat tartalmazó készítményt például intravénásán, intranazálisan vagy intramuszkulárisan adjuk be, esetleg beadhatjuk nyújtott hatású készítmény alakjában, például polilaktid vagy polihidroxi-butirát implantátumokként vagy liposzómaként, a 17,2007A sz. európai szabadalmi leírásban megadott módon, vagy folyamatos infúzióval történhet a beadás. Jelenleg előnyösen úgy járunk el, hogy intravénásán infúzióval adjuk be a tumomekrózis faktort és az interferont a fenti dózisokban. Annak érdekében, hogy elkerüljük a kombinált terápiától származó mellékhatásokat nagy dózisok alkalmazása esetén, a tumomekrózis faktort és az interferont tartalmazó készítményt extrakorporális kezelésben alkalmazhatjuk, amelyet korábban adoptív immunterápiának neveztek (4 690 915 és 6 743 570 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely 1985. augusztus 8-án, illetve június 11-én lett benyújtva). E módszerek értelmében a beteg mononukleáris vagy limfocita perifériás vésejtjeit extrakorporális plazmaferezis ciklusban elkülönítik a vérből, interleukin-2-vel vagy interferonnal kezelik őket, majd ismét visszavezetik őket a beteg vérébe. Ez az eljárás jelentős mértékben serkentette a beteg immunreakcióját rosszindulatú megbetegedésekkel szemben. A retrovírusok okozta fertőzések kezelésénél ugyanezt az általános eljárást alkalmazzuk, csak a perifériális monocitákat és/vagy limfocitákat tumomekrózis faktor jelenlétében vagy tumomekiózis faktor és interferon jelenlétében inkubáljuk. A vírusokkal megfertőzött sejteket elpusztítja a tumomekrózis faktor vagy a két hatóanyag kombinációja. Az extrakorporális sejteket ölősejt-aktiváló sejttel, például nyiroksejt mitogénnel (így fitohemagglutininnel) és/vagy interleukin 2-vel is inkubálhatjuk. A sejteket ezután infúziós közeggel mossuk és infúziós közegben szuszpendáljuk, s a szuszpenziót infúzióval visszave-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
