201677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás immunstimuláló készítmény előállítására

3 HU 201 677 B 4 adtunk hozzá. Ez utóbbit előnyösen szintén feloldottuk az oldószerben, azonban szuszpendálva is lehet ebben és majd csak az ivóvízben oldódik. Az ivóvíz pH érté­kének 7-nél többnek kell lenni a hatóanyag hozzáadása után. Ez a pH érték előnyösen 8-nál is nagyobb. A ható­­anyagkoncentrátum oldatát 11 pH alá kell beállítani és 8 alá viszont ne süllyedjen a pH. A hatóanyag-koncent­ráció 0,5-50% tartományban, előnyösen 1-25% tarto­mányban előnyös. Oldószerként valamennyi vízoldékony oldószert hasz­nálhatjuk, amelyekben a hatóanyag elegendő koncentrá­cióban oldódik és amely fiziológiailag elfogadható. Oldószerként előnyösen az alkoholokat használjuk, méghozzá egy vagy több értékűeket, pl. etilalkoholt, izopropil-alkoholt, benzilalkoholt, glicerint, propilén­­glikolt, polietilénglikolt, poli(oxoctilén)-poli(oxipropi­­lén)-polimereket, bázikus alkoholokat, pl. mono-, di- és trietanolamint. Megfelelnek még a ketonok, pl. aceton vagy mctil­­etilketon, vagy észterek, pl. tejsav-etilésztcr és használ­hatunk másfajta oldószereket is, pl. N-metil-pinrolidont, dimetil-acetamidot, dimclil-formamidot. A lúgos pH-érték beállításához bázisként előnyösen szerves bázisokathasználunk, pl. bázikus aminosavakat, pl. L-, vagy DU-arginint, L- vagy D, L-lizint, metilglü­­kozamint, 2-amino-2-hidroximetil-propándiol(l,3)-t, glükozamint, kolint, piperazint. Diaminokat is használ­hatunk, pl. az N,N,N’,N’-tctrakisz-(2-hidroxi-propil)­­-etilén-diamin vagy a poliéter-tetrol etiléndiamin-bázis­­sal (M.G. 480-420, OH-index 432^67) szintén tiszta oldatokat ad a megadott pH-tartományban. Szervetlen bázisokat is használhatunk, pl. ammóniát vagy nátrium­karbonátot - adott esetben víz hozzáadásával. Olyan anyagok, amelyek alkalmazhatók egyébként emulgcátorként vagy szolubilizátorként és vízben kol­loid oldatot képeznek, ebben az esetben poláros oldó­szerként alkalmazhatók (hogyha még egy bázikus se­gédanyagot is hozzájuk keverünk). A találmány szerint az oldatkészítéshez az anyagokat egy tartóban keverővei mérjük be, majd addig keverjük melegítés közben, amíg tiszta oldat nem keletkezik. Vízzel elegyedő hatóanyagoldatokat ivóvízben törté­nő felhasználás céljából a következő módon használha­tunk: 1. példa 2.5 g hatóanyagot melegítés közben feloldunk 100 ml trietanolaminban. A tiszta oldat pH értéke 10,2. 2. példa 2.5 g hatóanyagot és 12,5 g tejsavat 100 ml trietanol­aminban oldunk melegítés és keverés közben. Az oldat pH-ja 8,3. 3. példa 10,0 g hatóanyagot 100 ml mono-etanol-aminban oldunk. A tiszta oldat pH értéke 11. 4. példa Hatóanyag 5,0 g propilénglikol 50,0 g nátriumkarbonát 5,0 g víz 100,0 ml-ig Oldat pH-értéke 9,9. 5. példa 5.0 g hatóanyag, 25,0 g D,L-lizin-bázis, 100 ml poli­­etilénglikol 400. Az oldat pH-ja 9,8. 6. példa 25.0 g hatóanyag, 10,0 g mono-etanolamin, és 100 ml N-metil-pirrolidon, az oldat pH-ja 10,8. A kemoterapeutikumot az egyszeri kezeléshez vagy önmagában, vagy más gyógyászatilag elfogadható hor­dozókkal kombinálva alkalmazhatjuk. A kombináció­ban történő adagolási forma különböző hordozókkal összekeverve lehet tabletta, kapszula, drazsé, vizes szuszpenzió, injektált oldat, elixir, szirup stb. Az inert hordozókhoz tartoznak a szilárd hígítószerek vagy töl­tőanyagok, a steril vizes közeg, valamint a különböző nem toxikus szerves oldószerek. Természetesen az orá­lis adagoláshoz szóbajövő tablettákat édesítőadalékkal is kiegészíthetjük. A gyógyászatilag hatásos vegyületet a fenti esetben 0,5-90 sűly% mennyiségben alkalmaz­zuk, azaz olyan mennyiségben, amely elegendő a fent felsorolt hatás eléréséhez. Az orális adagolásnál a tabletták természetesen tartal­mazhatnak nátriumcitrátot, kálciumkarbonátot és dikalci­­umfoszfátot, egyéb adalékokkal összekeverve, pl. kemé­nyítővel, előnyösen buigonyakeményítővel, kötőanya­gokkal, pl. polivinilpirrolidonnal, zselatinnal stb. Csúszást elősegítő szereket is alkalmazhatunk, pl. magnéziumszte­­arátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot. A vizes szusz­penziók és/vagy elixirek esetében, melyeket orálisan ada­golunk, a hatóanyagot összekeverhetjük különböző ízja­vító szerekkel, színezékekkel, emulgeálószcrekkel és/vagy hígítószerekke!, pl. vízzel, etanollal, propiléngli­­kollal, glicerinnel és hasonló vegyületekkel. A parenteiális adagolásnál a hatóanyagot feloldhat­juk szezám- vagy mogyoróolajban vagy vizes propi­­lénglikolban, vagy N,N-dimetilformamidban és ilyen oldat formájában alkalmazhatjuk. Igen hatásosnak bizo­nyult az oldatok töltésével történő adagolása háziállatok esetében. A vegyületeket a kapszulában, tablettában, pasztillá­ban, drazsében és ampullában ún. dózisegység formájá­ban is adagolhatjuk és így a dózisegységeket úgy alakít­juk ki, hogy egy egyszeri hatóanyagdózist tartalmazza­nak. A hatóanyagokat újszerűén alkalmazhatjuk, külö­nösen célszerű az ivóvízzel vagy takarmánnyal történő adagolási forma. A különleges tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a szárnyasokat csak 4-8 napig kezeljük, a szokásos 6-8 hétig tartó gyógyszerezés helyett. A gyakorlatban a szárnyasok, különösen a tyúkok, kacsák, libák és pulykák kezelésénél 5-100 ppm, elő­nyösen 10 ppm keveréket adunk a takarmányhoz vagy oldathoz, vagy szuszpenzióhoz, az ivóvízhez és ezeket a dózisokat speciális esetben növelhetjük is, hogyha a tűrőképesség megvan. Az egyszeri kezelés esetében, pl. emlősök kezelé­sénél előnyösnek mutatkozott, hogy ha naponta 5- 250 mg/tcstsúlykg dózist alkalmaztunk és így elértük a kívánt eredményt. Adott esetben azonban szükséges lehet, hogy eltérjünk a megadott mennyiségektől, még­hozzá a kísérleti állatok testsúlyától, az alkalmazás módjának fajtájától, vagy az állat fajtájától függően és szerepet játszik az is, hogy a kezelt élőlény egyénileg hogy reagál a gyógyszerre. Függ továbbá a kikészítés formájától, az adagolás időpontjától, illetve intervallu­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom