201673. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 11-helyzetben szubsztituált 5,11-dihidro-6H-pirido(2,3-b)- (1,4)benzodiazepin-6-onokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 201 673 B 2 A találmány tárgya eljárás hatóanyagként (I) általános képletű vegyületeket vagy fiziológiásán elviselhető savaddiciós sóikat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására bradikardia és bradiarritmia, valamint a vastagbél, a hólyag és hörgők görcseinek kezelésére az ember- és állatgyógyászatban. Az (I) általános képletben R1 jelentése hidrogénatom vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport, R2 1-3 szénatomos alkilcsoport, A1 1^4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkiléncsoport, és A2 metiléncsoport vagy - ha R1 hidrogénatom és R2 metilcsoport - etiléncsoport is. Némelyik (I) általános képletű vegyületet a 2 724 478 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban (ami megfelel a 4 210 648 számú amerikai egyesült államokbeli vagy az 1 581 500 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásnak) mint fekélygátló és gyomomedvelválasztást gátló vegyületet ismertették. Ismertettek továbbá különböző eljárásokat ezek előállítására is. A többi (I) általános képletű vegyüld teljesen hasonló módon állítható elő. Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyülctek és savaddiciós sóik, elsősorban a következő vegyülctek: A = 5,11 -dihidro-11 - [ [[2-( 1 -metil-2-pírrolidiníl)-eti 1] - -amino]-acetil]-6H-pirido[2,3-b][l,4]benzodiazepin-6-on és B = 5,11 -dihidro-11 -[[[(1 -etil-2-pirrolidiniI)-metil]-N-metil-amino]-acetil] -6H-pirido[2,3 -b] [ 1,4] benzodiazepin-6-on és savaddiciós sóik a szívfrekvenciára előnyös hatást gyakorolnak, és mivel viszonylag kisebb mértékben gátolják a gyomorsav elválasztást, a nyálképződést és gyakorolnak midriatikus (pupillatágító) hatást, mint vagális ütemszabályozók az ember és állatgyógyászatban bradikardia és bradiarritmia kezelésére alkalmazhatók. Egyes vegyületek a periférikus szervekre, elsősorban a vatagbélre, a hólyagra és a hörgőkre görcsoldó hatást is gyakorolnak. A vegyülctek terápiás felhasználásánál különleges fontossággal bír egyrészt a tachikardiás hatások, másrészt az antikolinerg hatáskomponensekkel rendelkező gyógyszereknél fellépő, a pupilla nagyságára és a könny-, nyál- és gyomorsavelválasztásra gyakorolt nemkívánatos hatások közötti előnyös összefüggés. Az alábbi kísérletek igazolják, hogy a találmány szerinti vegyületek ebben a vonatkozásban meglepően előnyös összefüggéseket mutatnak. A. Kötési tanulmányok muszkarinos receptorokon: az ICso-értékek meghatározása in vitro A szerveket 180-220 testtömegű him Sprague-Dawley patkányok szolgáltatták. A szív, a szubmandibuláris és a nagyagykéreg eltávolítása után minden további műveletet jéghideg Hepes-HCl pufferban (pH = 7,4; 100 mmólos NaCl, 10 mmólos MgCl2) végeztünk. A teljes szivet ollóval felaprítottuk. Végül valamennyi szervet egy-egy edényben homogenizáltuk. A kötési teszthez a szervhomogenizátumokat a következő módon hígítottuk: a teljes szivet 1: 400 a nagykérget 1: 3000 a szubmandibularist 1: 400 A szervhomogenizátumok inkubálását a radioligandum meghatározott koncentrációjával és a nem-radioaktív kísérleti anyagok koncentrációsorozatával végeztük Eppendorf centrifugacsövekben 30 'C-on. Az inkubálás időtartama 45 perc volt. Radioligandumként 0. 3.nmólos 3H-N-metil-szkopolamint (3H-NMS) használtunk. Az inkubálást jéghideg puffer hozzáadásával és ezt követő vákuumszűréssel fejeztük be. A szűrőt hideg pufferral leöblítettük és radiaoktivitását meghatároztuk. Ez a 3H-NMS specifikus és nem-specifikus kötését jelenti. A nem-specifikus kötési rész úgy definiálható, mint az a radioaktivitás, amely 1 u mólos kinuklidin-benzilát jelenlétében megkötődik. Minden kísérletet négyszer végeztünk el. A nem jelzett kísérleti vegyületek IOo-értékeit grafikusan határoztuk meg. Ezek a kísérleti vegyületeknek azokat a koncentrációit jelentik, amelyeknél a 3H-NMS specifikus kötése a különböző szervek muszkarinos receptorain 50%-ban gátolt. Az eredményeket az I. táblázat szemlélteti. B. Az antimuszkarinos hatás funkcionális szelektivitásának a vizsgálata Az antimuszkarinos tulajdonságokkal rendelkező anyagok gátolják a kívülről bevitt agonisták vagy az acetil-kolin hatását, mely utóbbi kolinerg idegvégződésekből szabadul fel. A következőkben eljárásokat ismertetünk, amelyek kardioszelektív antimuszkarinikumok meghatározására alkalmasak. In vivo eljárások Az alkalmazott eljárások célja az antimuszkarinos hatás szelektivitásainak a megállapítása. Valamennyi anyagot, amelyet az in vivo kísérletek alapján kiválasztottunk, megvizsgáltuk a következőkre: 1. M1/M2-szelektivitás patkányokban, 2. nyálképződést gátló hatás patkányokban, 3. Az acetilkolin tengerimalacok hólyagjára, hörgőire és szívfrekvenciájára gyakorolt hatásának gáüása. 1. M,/M2-szelektivitás patkányokban Az alkalmazott eljárást Hammer és Giachelti ismertette [Life Sciences 31,2991-2998 (1982)]. A kísérleti anyagot intravénás injekcióban növekvő dózisokban beadtuk, és ezután 45 perccel a jobb vagust elektromosan stimuláltuk (frekvencia: 25 Hz, pulzusszélesség: 2 ms, a stimulálás ideje: 30 sec, voltszám: szupramaximális) vagy 0,3 mg/kg McN-A-343-at hím THOM-patkányokba intravénásán injekcióztunk. A vagus stimulálásával előidézett bradikardiát és az McN-A-343 által okozott vémyomásemelkedést meghatároztuk. Az anyagoknak azt a dózisát, amely a vagális bradikardiát (M2) vagy a vémyomásemelkedést (Mt) 50%-kal csökkentette, grafikusan megállapítottuk. Az eredményeket a II. táblázat szemlélteti. 2. Nyálelválasztást gátló hatás patkányokban 1,2 g/kg uretánnal narkotizált hím THOM-patkányoknak növekvő dózisokban, intravénásán beadtuk a kísérleti anyagokat Lavy és Mulder eljárása szerint [Arch. int. Pharmacodyn. 178, 437^445 (1969)]. A nyálelválasztást s.c. beadott 2 mg/kg pilokarpinnal idéztük elő. A nyálat szűrőpapírral felitattuk, és az általa elfoglalt felületet 5 percenként planimetriásan meghatároztuk. A kísérleti anyagnak azt a dózisát, amely a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
