201595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az agyagásványok stabilizálására gőzbesajtolásos kőolajtermelés esetén

3 HU 201595 D 4 nagy energiával közelíthetők, oly módon, hogy az agyagok vizes környezetébe olyan kationokat juttatunk, amelyek azok Na*, Ca2*, Mg2* ionjait lecserélve, a rétegszerke­zetben fixálódnak, a rétegek elektrosztatikus kötési energiáját nagymértékben megnövelik, vagyis az agyagokat stabilizálják, a diszper­­gálódást inhibitálják. Kimutattuk, hogy az inhibitáló kationok hatására az agyagok fent körülírt diszpergá­­lódása nagymértékben csökken, koncentráció­tól függően megszűnik, tehát segítségükkel a gözbesajtoiáshoz kedvező feltételek biztosít­hatók. A találmány értelmében tehát úgy já­runk el, hogy a gőzbesajtolást megelőzően és/vagy a gőzbesajtolés alatt a tárolókőzet­­(ek)be folyamatosan vagy szakaszosan egy dugóban vagy több, adott esetben inert fiúi— dum-dugókkal egymástól elválasztott dugók­ban állandó vagy folyamatosan vagy lépcső­zetesen változó koncentrációban kálium­vagy ammónium-só vizes oldatát vagy azok keverékét sajtoljuk be 0,001-500 g/1, előnyö­sen 0,01-300 g/1 koncentrációban és 0,005- -0,7-szeres, előnyösen 0,01-0,5-szörös pórus­térfogat mennyiségben, majd a tárolót 1-200 napig, előnyösen 1-100 napig pihentetjük. Kálium- és ammónium-sóként előnyösen szervetlen vagy szerves sókat alkalmazha­tunk. Előnyös példaként említhető káliumsók közül a klorid, nitrát, szulfát, acetát, karbo­nát, hidrogén-karbonát, hidroxid, fluorid, szilikát és rodanid, ammóniumsók közül a klorid, nitrát, szulfát, acetát, karbonát, hid­rogén-karbonát, hidroxid és rodanid. A ammónia alkalmazható cseppfolyós vagy gázhalmazállapotban is, A találmány szerinti eljárás legáltaláno­sabb megoldása az, amikor a gőzbesajtolás megkezdése előtt, az olajtermelés ismert esz­közeinek felhasználásával, az inhibitáló anya­­go(ka)t tartalmazó oldatot a besajtoló kúton keresztül a megfelelő koncentrációban bejut­tatjuk (a szükséges koncentráció megválasz­tása előzetes laboratóriumi vizsgálatok során határozható meg). Ezt követően, pihentetés alkalmazásával vagy anélkül, megindítjuk a gőzbesajtolást. Tekintettel azonban arra, hogy a találmány szerinti eljárás egy folya­matban lévő kőolajtermelési eljárás (gőzbe­­sajtolásos termikus módszer) attribituma, az agyagásványok kezelése - igazodva a terme­lési eljárás adott fázisaihoz - többféle módon is megvalósítható. A tároló inhibitoros kezelése történhet úgy, hogy a gőzbesajtolást megelőzően vizes oldatban 0,001-500 g/1, előnyösen 0,01- -300 g/1 koncentrációban, a visszasajtoló és termelő kút közötti távolság által meghatáro­zott tárolókózet pórustérfogatára számított 0,005-0,7-szeres, előnyösen 0,01-0,5-szörös pórustérfogat dugóméretben a kezelésre ki­választott sóoldatot a rétegbe sajtoljuk, majd a hőegyensúly visszaállítása céljából pihen­tetjük a rendszert. A pihentetés után elkez­dődhet a gőzbesajtolás. A gőzbesajtolás kö­vetkeztében a tároló érintett szakaszának termikus állapota megváltozik, a hőmérséklet emelkedik, ami az inhibitor kationok beépülé­sét gyorsítja, mivel - tapasztalataink szerint - az ioncsere (fixálódás) folyamata endoterm. A gőzfázissal együtt is bejuttathatjuk az inhibitáló kationokat a kezelendő formáci­óba minden olyan vegyidet formájában, amelyek a gőzbesajtolás hőmérsékletén gőzfá­zisba mennek át, és ez a megoldás mór akkor is alkalmazható, ha termikus disszociációjuk bekövetkezik, de később a kondenzált fázis­ban (vízben) változatlan ionokként jelennek meg. Ilyen esetekben az agyaghatás inhibitá­­lására például illő ammóniumsókat (ammónium­­-hidroxid, ammónium-karbonát, ammónium­­-hidrogén-karbonát, stb.) vagy illékony káli­umsókat (kálium-formiát, kálium-acetát, káli— um-hidrogén-karbonát, stb.) használhatunk fel. Az inhibitor kationok nemcsak a gőzbe­sajtolás folyamatát megelőzően, hanem az alatt, közbenső lépésiek)ként is alkalmazha­tók, továbbá a vizes fázisú inhibitálás kom­binálható a gőzfázisúval, egy vagy több ke­zelési ciklusban, az adott tároló tulajdonsá­gait előzetesen feltáró vizsgálatoknak megfe­lelő minőségi és mennyiségi mutatók biztosí­tásával. Inhibitoros kezeléshez a kálium­­és/vagy ammóniumionokat legalább 0,001 g/1 és legfeljebb 500 g/1 koncentrációban, a kút­­távolságok által meghatározott tárolópórus­térre számított 0,005-0,7-szeres pórustérfogat mennyiségben alkalmazzuk, a tároló sajátos­ságaitól függően azonban a szükséges össz­­tömeget növekvő vagy csökkenő koncentrá­ciójú kisebb dugók sorozatával, továbbá az inhibitor ionok keverékeinek hasonló alkal­mazásával is a tárolóba juttathatjuk, elvá­lasztó fluidum-dugók alkalmazásával vagy anélkül. A gőz, gőzelegy, gőz-gáz keverék fázi­sokban alkalmazott inhibitorionokat úgy is a tárolóba juttathatjuk, hogy a besajtolt gőz, gőz/gáz vagy elegy dugókat visszatermeljük, és ezt a besajtolás-visszatermelés ciklust egynél többször megismételjük (huff-and­­-puff módszer), a besajtolt fluidum(ok) és a tárolókózet kölcsönhatásainak intenzif ikálása céljából. Az ngyaghafás inhibitálása akkor is cél­szerű, ha a gőzbesajtolással művelendő táro­lón előzetesen heterogenitás kiegyenlítési műveletiek let hajtunk végre, amit ugyancsak megelőzhet inhibitoros kezelés. Az agyaghatás inhibitálás a gózbesajlo­­lásos kőolajtermelési módszer esetén az aláb­bi előnyöket biztosítja: 1.) Visszaszorítja, illetve kizárja az agyagásványok duzzadási diszpergálódását, ami a tárolókózet stabilitásét jelenti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom