201573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas felúszóképességű stabilizált aluminiumpaszta előállítására
5 HU 201573 B tí és stabilizáló szereket. A felületaktív anyagok célszerűen az etoxilezett sztearil-alkohol, etoxilezett ricinusolajsav vagy etoxilezett palmitil-amin, amelyek etoxiszáma legalább 35. Felhasználhatjuk a felsorolt felületaktív anyagok keverékét is. Az etoxilált tenzidek adagolása a pasztához történhet a nedves őrlésnél is, de célszerűen inkább az aluminiumpaszta minőségének kialakítására és szárazanyag-tartalmának beállítására alkalmazott keverésnél. A tenzid szükséges mennyisége 3-5 t% a késztermékre számítva. A tenzid előnyösen nem ionos, erősen hidrofil jellegű, legalább 35 etoxi-csoportot tartalmazó zsírsavéter, vagy poliéter, előnyösen etoxilált ricinusolajsav, etoxilált zsirsavalkohol-kondenzátum, előnyösen etoxilált sztearil-alkohol,- etoxilált zsirsavamin-kondenzátum, előnyösen etoxilált palmitil-amin, ahol a zsírsavrész egyenes szénláncú, legalább 16 C atomot tartalmaz. Kísérleti úton igazoltuk, hogy amennyiben az aluminiumpaszta felúszóképességét tenzidekkel fokozzuk, akkor az abban levő 0,1 t%-nál magasabb víztartalom, 3-4 havi tárolás után az aluminiumszemcsék felúszóképességét gyors ütemben csökkenti, minek következtében a kötőanyagban az alumíniumfilm a fényét elveszti. Az aluminiumszemcsék sztearinsavval nem tökéletesen védett felülete, a víz káros hatásától megvédhető, ha a pasztához oktilvagy dioktilfenii-mono, vagy dihidrogénfoszfátot adunk. Ezek a vegyületek a jelenlevő vízben disszociálnak és a savkomponens a sztearin-sztearát hidrofób védőréteg pórusain könynyebben áthatol, mint a víz. Ez a fémfelülethez érve azon egyrészt egy inhibitor hatású védőréteget alakit ki, amelyik a viz és aluminium közötti reakciót meggátolja, másrészt a kifelé forduló hidrofób gyök a sztearin víztaszító hatását fokozza. Amennyiben a kötőanyag savas jellegű, akkor az aluminiumszemcsék felúszóképessége csak korlátozott ideig biztosítható, és kb. 3 hónap után megindul a fokozatos minőségromlás. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti eljárás olyan magas felúszóképességü (fényességű) aluminiumpaszta előállítására is alkalmas, amelyik savas kémhatású kötőanyagokban fényét tartós tárolás közben is megőrzi. Az aluminiumpasztát egyes kötőanyagok savtartalmának káros hatása ellen benzinoldható, Irietanolamiri-sztearáttal védjük meg. Ezt a keverésnél adagoljuk a pasztához. A préspogácsa keverésénél az aluminiumpaszta szárazanyag-tartalmát 65-70%-ra állítjuk be olyképpen, hogy annak sztearinsav tartalma legalább 5 t% és trietanolamin tartalma 9.3 t% legyen. Az igy előállított pasztából a kötőanyaghoz annyit keverünk, hogy annak alumíniumpaszta tartalma 15 t% legyen. A készfesték gyártásánál az igy előállított pasztából 100 g kötőanyaghoz savszámonként 0,15 g trietanolamint adagolunk. A trietanolamin tartalmú pasztával a kötőanyag savtartalmát 10 savszámig lehet biztonságosan leköLni és ezáltal a festék fényét tartósan stabilizálni. Felismerésünk lényege tehát, ha az alumíniumpasztához olyan nem ionogén tenzideket keverünk, melyek a kötőanyag felületén pozitív abszorpciót hoznak létre és 24 dyn/cm-nél magasabb felületi feszültséget alakítanak ki, akkor az aluminiumszemcsék felúszása a kötőanyagban és erendeződése annak felületén 6-8 perc helyett 1-2 perc alatt végbemegy és értéke a szabványokban meghatározott 65%-nál 25-50%-kal magasabb. A találmány szerint előállított készítmény - az ismert hasonló termékekkel szemben, - számos műszaki és gazdasági előnyt mutat: az etoxilált tenzidek a festék felületi feszültségét jelentős mértékben növelik. (Pl. az etoxilált ricinusolaj 33 dyn/cm-re.) Ezáltal a szemcsék felúszóképessége a szabványban előirt legalább 65% értéket 25-50%-kal meghaladja és a szemcsék elrendeződése a film felületén, a szokásos 6-8 perc helyett 1-2 perc alatt befejeződik. Ez utóbbi elsősorban a gyorsan száradó (pl. nitro) lakkoknál előnyös; a felsorolt tenzidek valamelyikét tartalmazó aluminiumpaszta diszpergálhatósága bármelyik kötőanyagban jelentős mértékben javul, ami megszünteti az alumínium paszta bekeverésénél, annak agglomerátum képződési hajlamával járó problémákat; ha az aluminiumpaszta felúszóképessége a nedves őrlésnél nem alakul ki, ill. nem éri el a szükséges mértékét, akkor a tenzid utólagos bekeverésével ebben az esetben is biztosítható, hogy a késztermék felúszóképessége a szabványban előírt értéknél 25-50%-kal magasabb legyen; a tenzid hatására az alumíniumpasztában felhalmozódott agglomeráiódó, ill. a lemezes fémszemcsék felületére tapadó szennyező és szürkítő hatású anyagok, pl. alumínium-oxid, krakkóit sztearin, kvarc, telítetlen zsírok stb. olyan mértékben diszpergálódnak, hogy azok szennyező hatása szemmel már nem érzékelhető, ennek következtében a paszta, ill. a festékbevonat fehérsége és fényessége jelentős méltók ben javul; az alumíniumszemcsék felületén a viz reakciója ellen inhibitor hatást kifejtő savas adalékanyag hidrofil tulajdonságú a -C00H csoportnál es hidrofób tulajdonságú az alkil, vagy ciklusos gyöknél. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
