201545. lajstromszámú szabadalom • Heterociklusos kinoxalinil-oxi-fenoxi-propionátot tartalmazó gyomirtó készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 HU 201545 B 2 n értéke az (I) általános képlet definíciójához meg­adottal azonos, és X jelentése halogénatom, mezil-oxi­­vagy tozil-oxi-csoport - reagáltatásával állíthatjuk eló. A reagáltatást általában valamilyen szerves ol­dószerben, például N,N-dimetil-formamidban, dime­­til-szulfoxidban, akrilnitrilben vagy hasonlókban, va­lamilyen szerves vagy szervetlen bázis, például nát­rium-karbonát, kálium-hidroxid vagy kálium-karbonát jelenlétében, megfelelően megválasztott hőmérsékle­ten végezzük. A kiindulási (kinoxalinil-oxi)-fenolokat előállí­thatjuk egy (IV) általános képletű 2-halogén-kinoxa­­linból - a képletben X1 jelentése halogénatom, R1 pedig az előzőekben megadott jelentésűek - úgy, hogy azt az (V) képletű (benzil-oxi)-fenollal valami­lyen szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében rea­­gáltatjuk, majd az így keletkezett (VI) általános kép­letű köztiterméket valamilyen hidrogénátvivő katali­zátort, például palládiumkatalizátort alkalmazva hid­rogénezzük. A hidrogénezés következtében debenzi­­leződés megy végbe, aminek eredményeképpen a megfelelő (kinoxalinil-oxi)-fenolt kapjuk. A találmány szerinti eljárás másik kiindulási ve­­gyülete egy (III) általános képletű, szubsztituált pro­­pionsav-(heterociklusos csoporttal helyettesített alkil)­­észter, amelyet úgy állíthatuk elő, hogy - például, ha X jelentése halogénatom - egy halogén- propi­­onsavhalogenidet reagáltatunk egy megfelelő, hetero­ciklusos csoporttal helyettesített alkanollal. Eljárha­tunk azonban úgy is, hogy például etil-(2-halogén­­propionát)-ot reagáltatunk egy megfelelő, heterocik­lusos csoporttal helyettesített alkanollal valamilyen alkalmas katalizátor, például titán-tetra (2- propanolát) jelenlétében. így a kívánt halogén-propionsav- (he­terociklusos csoporttal helyettesített alkil)-észter egy átészterezési folyamat során keletkezik. A találmány szerinti gyomirtó készítmény legalább egy (I) általános képeltű [(kinoxalinil-oxi)fenoxi]-pro­­pionátból és megfelelő hordozóanyagból áll. A ké­szítmény előállítása végett az (I) általános képletű hatóanyagot közömbös segédanyagokkal keverjük össze, és ilyen módon készíthetünk finom eloszlású szemcsékből álló szilárd terméket, granulátumot, pasz­tillákat, nedvesíthető port, folyékony terméket, oldható port, oldatot, valamint vizes, illetve szerves oldósze­rekkel készült diszperziót vagy emulziót. Az ilyen készítmények mind különböző kémiai és fizikai tu­lajdonságokkal bírnak, és bármilyek közülük a szak­terület ismert módszereivel előállítható. Az egyik eljárás szerint péládul a hatóanyaggal átitathatunk valamilyen finom eloszlású vagy szemcsés szerves, illetve szervetlen hordozóanyagot, amelyek többek között attapulgit föld, homok, vermikulit, kukorica­­csutkából készült őrlemény, csontszén vagy más, a szakemberek előtt általánosan ismert szilárd hordozók lehetnek. Az átitatott szemcséket azután a talaj fel­ületén szétteríthetjük, vagy bedolgozhatjuk a talajba. Más eljárást alkalmazva, a hatóanyagból nedve­síthető port készíthetünk oly módon, hogy a vegyületet összekeverjük valamilyen semleges porszerű hordo­zóval, amelyhez előzőleg megfelelő felületaktív anya­got adtunk, majd egészet finom porrá őröljük. Jel­legzetes porszerű szilárd hordozóanyagok a különböző szilikátásványok, például a csillám, talkum, agalma­­tolit, anyag és hasonlók, továbbá a szerves anyagok­ból, például kukoricacsutkából készült őrlemények. A nedvesíthető port felhasználás előtt vízben disz­­pergáljuk, és a talaj felületén, illetve a növényzetre permetezhetjük. Készíthetünk a hatóanyagból emulgeálható sűrít­ményt is, és ez esetben úgy járunk el, hogy a vegyületet feloldjuk valamilyen oldószerben, például xilolban, toluolban vagy más alifás szénhidrogénben, amelyhez előzőleg valamilyen általánosan ismert fel­ületaktív diszpergálószert adtunk. Az emulgeálható koncentrátumot vízben eloszlatva használjuk perme­tezőszerként. A készítmény hatóanyag-koncentrációja tág határok között változhat, tipikus esetben 1 és 95 tömeg % között van. A felhasználásra kész diszperziók, ame­lyeket a talajra vagy a levélzetre, illetve a magok kezelésére használunk, általában 0,002 és 80 tömeg % közötti töménységben tartalmazzák a hatóanyagot. A gyomirtó készítményeket, amelyek egy vagy több hatóanyagot tartalmaznak, vízben vagy valami­lyen szerves folyadékban, például olajban eloszlatva jutathatjuk a kiválasztott növényzetre. Különböző fel­ületaktív anyagok hozzáadásával a hatóanyag hatáss­pektrumán mennyiségileg is és minőségileg is javít­hatunk. E célra alkalmas felületaktív anyagok a szak­terület művelői előtt jól ismertek, mindazonáltal hi­vatkozunk e helyütt McCutcheon monográfiájára (De­tergens and Emulsifiers, Allured Publ. Co., Ridge­wood, NJ, (1980)], amelyben további példákat talál­tunk megfelelő felületaktív anyagokra. Ezek a ké­szítmények akár folyékony, akár szemcsézett formá­ban ugyancsak alkalmasak a talaj kezelésére is. A vetemény kikelését megelőző gyomirtásra a találmány szerinti hatóanyagokból általában hektáron­ként mintegy 0,01-11,2, kg-ot juttatunk a termőföldre, amely a gyomnövények és haszonnövények magvait egyaránt tartalmazza. Ilyen alkalmazás mellett a ha­tóanyagot vagy a talaj felületére, vagy annak a felső, mintegy 2,5-7,5 cm-es rétegébe juttathatjuk. Ha a kisarjadt növényzetet kezeljük a gyomirtó szerrel, akkor hektáronként általában 0,01 és 11,2 kg közötti mennyiséget juttatunk a növény föld feletti részeire. A megfelelő adagolás, valamint a különböző ha­tásjavító adalékok jellege és mennyisége számos té­nyezőtől függ: például a növény fajtájától, és attól, hogy az éppen milyen fejlődési szakaszban van; az alkalmazás módjától; a levegő és a talaj hőmérsék­letétől; a csapadék mennyiségétől és intenzitásától a kezelést megelőzően, illetve azt követően; a talaj jellegétől, pH-jától, termőképességétől, valamint víz- és szervesanyag-tartalmától; a megcélzott növény éle­terejétől és éllettani feltételétől; a relatív páratarta­lomtól és a szélsebességtől az adott földterület kör­nyezetében a gyomirtás idején; a célnövény levélze­­tének terjedelmétől és sűrűségétől; a fény minőségétől, intenzitásától és napi időtartamától; továbbá a meg­előzően alkalmazott, illetve az ezt követően tervezett növényvédő szerek típusától alkalmazásának időpont­jától. Mindazonáltal a gyomirtók használatában járatos szakemberek gyakorlati ismereteik alapján könnyen meghatározhatják bármely konkrét [(kinoxalinil-oxi)­­fenoxi]-propionáthatóanyag alkalmazásának optimális feltételeit. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek izomerek formájában, vagy azok elegyeiként fordul­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom