201530. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolok és az ezeket tartalmazó dopamin-béta-hidroxiláz-gátló készítmények előállítására
1 HU 201530 B 2 el, vagy vízzel nem elegyedő oldószerben - amennyiben a sav abban oldódik - így például etil-éterben vagy kloroformban, reagáltatjuk a bázist, és a kapott sót közvetlenül vagy az oldószer eltávolításával elkülönítjük. A sókra az alábbiakat nevezzük meg példaként: maleát, fumarát, laktát, oxalát, metán-szulfonát, etánszulfonát, benzol- szulfonát, tartarát, citrát, hidroklorid, hidrobromid, szulfát, foszfát is nitrát-sók. Mivel az (I) általános képletű vegyületek a DBH enzim működését gátolják, terápiás értékük van: így diuretikumként, nátriueritikus, kardiotónikus, antihipertenzív szerként, valamint vazodilatátorként és ulcus ellenes szerként jönnek számításba. Az I. táblázatban korlátozás nélkül példákat adunk olyan találmány szerinti vegyületekre, amelyeket a találmány szerinti gyógyszerkészítmények tartalmazzák, és amelyek a találmány tárgyi körébe tartozó kezelési módszerekben hasznosak. I. táblázat Vegyület IC50 1 -be nzil -1,2,4-trizol -5 -tiol 7,5 x IO’5 1 -(3 ’ -fluor-benzil)-1,2,4--triazol-5-tiol 1,4 x IO'5 l-(3’, 5’-difluor-benzil)-l,2,4-triazol-5-tiol 5,8 x 10-6 Megvizsgáltunk in vitro körülmények között e vegyületek DBH- gátló hatását. A vizsgálatot ismert módon, tiramin DBH jelenlétében oktopaminná történő átalakulását követve végezzük [J. J. Pisano és munkatársai, Biochim. Biophys. Acta, 43, 566-568 (I960)]. Az oktopamint nátrium-perjodáttal p-hidroxibenzaldehiddé oxidálunk és ez utóbb mennyiségét spektrofotometriásán 330 nm-en határoztuk meg. Az I. táblázatban megadtuk az IC50 értékeket vagyis azt a moláris koncentrációt, amelyben a vegyület a DBH aktivitást felére csökkentette. E vizsgálati módszer szerint a fuzársav IC50 értéke 8 x 10'7 M. A biokémiai vizsgálatokon kívül az l-benzil-1,2,4- triazol-5-tiol- vegyületből készített 100 mg/kg dózisnak megfelelő szuszpenzióval vagy oldattal spontán hipertenzív patkányokat kezelünk és a közepes artériás nyomást 260 percen át a farok-artériába helyezett kanül segítségével mértük. A vivőanyaggal kezelt kontrolihoz képest a vegyülettel kezelt állatok vérnyomása a kezelés után 20 perccel kb. 5 %-kal volt alacsonyabb. A vegyülettel kezelt állatok vérnyomása folyamatosan csökkent és a kezelés után 240 perccel érte el a legalacsonyabb, a kontrolihoz képest kb. 20 %-kal kisebb értéket. Ehhez hasonlóan az l-(3’fluor-benzil)-l,2,4-triazol-5-tiol 50 mg/kg intraperitoneális adagolásával 1 óra múlva kb. 20 %-os vérnyomáscsökkenést okozott. A kezelt állatok vérnyomása a kontrolihoz képest kb. 20 %-kal alacsonyabb maradt a vérnyomás regisztrálásának befejezésekor. Az (I) általános képletű vegyületekből különböző készítményeket állíthatunk elő, ilyen készítmény például a kapszulák, tabletták vagy az injekciós készítmények. Ezek előállításához szilárd vagy folyékony vivőanyagokat használhatunk. Szilárd vivőanyagként például keményítőt, laktózt, kalcium-szulfát-dihidrátot, terra albát, répacukrot, talkumot, zselatint, agart, pektint, akáciát, magzézium-sztearátot és sztearinsavat, folyékony vivőanyagként például szirupot, földimogyoró-olajat, oliva-olajat, konyhasó- oldatot és vizet használhatunk. Továbbá vivőanyagként vagy hígítószerként bármilyen, időben lassan felszabaduló anyagot, így például glicerin-monosztearátot vagy gliceril-disztearátot önmagukban vagy viasszal együtt használhatunk. A vivőanyag mennyisége széles határok között változhat, előnyösen dózis- egységként kb. 25 mg és kb. 1 g közötti mennyiséget használunk. Abban az esetben, ha folyékony vivőanyagot használunk, a készítmény szirup, elixir, emulzió, lágy zselatin kapszula, steril injekciós folyadék, így például ampulla-készítmény, vagy vizes vagy nem-vizes szuszpenzió. A gyógyszerkészítményeket a gyógyszertechnológiában alkalmazott szokásos módszerekkel, így például tabletta előállításakor keveréssel, kívánt esetben granulálással és préseléssel vagy a kívánt orális, illetve parenteriális gyógyszerkészítmények előállításákor az összetevők összekeverésével, töltésével vagy oldásával állítjuk elő. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek mint hatóanyagok a fentiekben ismertetett dózisegységekben lévő hatásos és nem-toxikus menynyiségben vett dózisértékei 0,1 és 100 mg/kg között, előnyösen 0,1 és 50 mg/kg között változhat. A kiválasztott dózist embernek, azokban az esetekben, amikor a DBH enzim gátlása szükséges naponta 1-6 alkalommal, orálisan vagy injekció vagy folyamatos infúzió formájában adagoljuk. Az orális dózisegység a humán-terápiában előnyösen 1 és 500 mg közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. Parenterális adagolási mód esetében a kisebb dózisok az előnyösek. Orális adagolást nagyobb dózisokban azonban úgy szintén alkalmazhatunk, ha a kezelt személy számára biztonságos és célszerű. így a találmány tárgyát képezi a DBH enzim működésének gátlása emlősökben, ideértve az embert is, olyan módon, hogy a DBH gátlás szempontjából hatásos mennyiségben valamilyen (I) általános képletű vegyületet belsőleg egy erre rászoruló egyénnek adagolunk. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről, az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 1~(3' -Fluor-benziiyi ,2,4-triazol-5-tiol 6,21 g (0,05 mól) 3-fluor-benzaldehid és 6,61 g (0,05 mól) tere- butil-karbazát 50 ml hexánnak készített oldatát 30 percen át visszafolyás közben forraljuk. A reakcióelegyet ezt követően jeges fürdővel lehűtjük, a terméket szűrjük és etanolból átkristályosítjuk. így 8,79 g (74 %) l-(3’-fluor-benzaldehid)(terc-butoxi-karbonil)-hidrazont kapunk, amelynek olvadáspontja 165-168 °C. 1,02 g (4,28 mmól) l-(3’-fluor-benzaldehid)-tercbutoxi- karbonil)-hidrazon és 220 mg 10 %-os csontszenes palládium 40 ml metanollal készített szuszpenzióját 1 órán át 2,72 atm. nyomáson hidrogénatmoszférában hidrogénezzük. A reakcióelegyet szűrjük, az oldószert vákuumban lepároljuk és így 1,00 g (97 %) l-(3’-fluor- benzil)-2-(terc-butoxi-karbonil)-hidra-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
