201475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony inzulin-készítmények előállítására
HU 201475 B 7 8 I. táblázat 0,1 mól/1 0,15 mól/1 0,15 mól/1 0,15 mól/1 pH MgCb NaCl KC1 NH4CI 3,5 200 200 200 200 felett felett felett felett 4,0 135 79 98 109 4,5 85 20 26 29 5,0 104 16 17 22 5,5 124 18 21 25 6,0 70 25 32 29 6,5 21 41 56 27 Az I. táblázat azt mutatja, hogy az inzulin oldhaség/ml értéket, vagyis az injekciós inzulin-készítmétósága a magnézium-klorid körülbelül izotóniás olnyékben szokásos koncentrációt. datában meglepő módon sokkal nagyobb, mint a Az inzulin nemzetközi egyésg/ml-ben kifejett, nátrium-klorid, kálium-klorid és az ammoniumszobahőmérsékleten, pH = 5,5-nél, és a sók különklorid megfelelő oldataiban, valamennyi oldat pH-böző koncentrációi mellett mért oldhatóságát az ja 4-6, és a magnézium-klorid oldatban az inzulin alábbi II. táblázatban adjuk meg. oldhatósága megközelíti a 100 nemzetközi egy-II. táblázat Só koncentrációja MgCl2 NaCl KC1 NH4CI mól/1 0,025 12 4 4 5 0,050 33 5 6 5 0,075 72 7 9 8 0,10 101 11 12 11 0,15 200 felett 21 21 25 0,20 200 felett 37 34 39 0,25 200 felett 41 54 66 0,30 200 felett 76 74 108 0,35 200 felett 69 84 123 0,40 200 felett 100 119 146 AII. táblázat azt bizonyítja, hogy az inzulin oldhatósága a magnézium-klorid-oldatokban sokkal nagyobb a nátrium-klorid, kálium-klorid és az ammónium-klorid oldataiban mérhető oldhatósághoz 45 képest, mégpedig e sók koncentrációjának széles tartományán belül. 2. példa Elkészítünk egy 1 jelzésű, alábbi összetételű ol- 50 datot: 0,15 mól/1 magnézium-butirát, 0,006 mól/1 citromsav, 2 g/1 fenol és 100 nemzetközi egység/ml cinkmentes, humán, egykomponensű inzulin; az oldat pH-ja: 5,8. Összehasonlító oldatként egy másik, Oielzésű 55 oldatot használunk, amelyet az ActrapidTM HM jelzésű, szokásos, azonnal ható inzulin-készítményhez hasonlóan készítünk el, és amely oldat összetétele az alábbi: 16 g glicerin/1, 2 g fenol/l és 100 nemzetközi egység/ml humán, egykomponensű in- 60 zulin (hexamerenként két cink-iont tartalmaz); az oldat pH-ja: 7,4. A közeg összetétele megfelel az Egyesült Államok XIX. Gyógyszerkönyvében a semleges inzulin-injekcióra megadott összetételnek. 65 Mindkét oldathoz hozzáadunk nyomnyi menynyiségű 1,1-3,7.102 * 4 Bq/ml) humán mono125I(A19)-inzulint. Ezután mindkét oldatból 0,1 ml térfogatú részletet külön-külön, szubkután injekció formájában beadunk két sertésnek. A felszívódást úgy követjük, hogy egy spektrométerrel összekapcsolt szcintillációs kristály-detektorral kívülről mérjük az injekció helyén maradó radioaktivás időbeli változását, az embereken végzett felszívódási vizsgálatok céljára kidolgozott módszer analógiájára (Binder (1969): „Absorption of injected insulin” (Az injekciós úton beadott inzulin feszívódása), doktori értekezés). Vérmintákat veszünk, és meghatározzuk a glükóz és az inzulin szintjét a plazmában. Az eredményeket a III. táblázat tartalmazza. AIII. táblázat bemutatja a maradék radioaktivitás, a plazma glükózszintje és a plazma radioimmun-assay módszerrel meghatározott immunreaktív inzulin szintjének időbeli lefutását. Az injekció helyén mért radioaktivitást az injekció után közvetlenül (a 0 időpontban) mért érték %-ában adjuk meg. Ä plazma glükóz-koncentrációját a közvetlenül az injekció előtt (a 0 időpontban) vett vérmintában meghatározott érték %-ában adjuk meg. 5
