201391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyagcsövek gyártására és meglévő mélyedésekbe, főleg csőalakú csatornákba, illetve csővezetékekbe helyezésére

1 HU 201391 B 9 A találmány tárgya műanyagcsöveknek meglévő mé­lyedésekbe, főleg előre elkészített földalatti csőszerű csatornákba, illetve meglévő csővezetékekbe helyezé­sére szolgáló eljárás. Jelenleg ismertnek tekintendő az a technológia, amelynél mélyedésekbe, főleg földalatti csatornákba műanyagcsövet építenek vagy meglévő és a legkülön­bözőbb átmérőjű csővezetékeket műanyagcsővel béle­lik. Ez például úgy történhet, hogy ilyen műanyag­csöveket valamilyen módon a mélyedésekbe fektetnek, illetve a csövekbe betolnak, illetve húznak. Különösen előnyösnek mutatkozik az olyan eljárás, amelynél a behelyezendő, illetve fektetendő műanyagcsövet a beépítés helyszínén állítják elő, azaz például mű­anyagszalagból tekercseléssel készítik. Az ezt végző tekercselőgépet gyakran aknában helyezik el, még­pedig a talajáttörés magasságában, így a tekercselőgép által gyártott műanyagcsövet egyúttal behajthatják a bélelendő csatornába. Ismert továbbá Dr. Mondvai: „Polimerek előállítása és feldolgozása" c. jegyzetéből (Tankönyvkiadó. Bu­dapest, 1971. 32. old.) olyan műanyagcső-gyártási el­járás, amelynél impregnált rovingot. vagy üvegszövet­­csíkokat forgó gyártómagra tekercselik és ezen térháló­­sítják. Hiányossága a fenti megoldásnak, hogy az így gyártott műanyagcső csak kikeményedése után építhető be. pl. hajtható be a végleges beépítési helyére. Függetlenül a műanyagcső gyártástechnológiájától és annak fektetésétől, illetve behelyezésétől a cső nem lehet túl merev akkor, ha például nem egyenes nyomvonalú csatornába kívánják bevezetni. A behúzá­sa. vagy betolása a műanyagcsőnek ívelt csatornák esetében a jelenlegi technológiákkal gyakorlatilag alig megvalósítható, még akkor is. ha ezek viszonylag flexibilis anyagból készülnek és behúzással helyezik be őket a csatornába. Az ilyen csövek hátránya azonban, hogy beépített helyzetükben a fellépő terhe­lésekhez elégtelen merevséggel rendelkeznek. Ezt a hiányosságot megkísérelték komplikált me­chanizmusok. pl. rugós feszítőmechanizmusok révén kiküszöbölni. Az eredmény azonban a ráfordításokhoz képest elenyészőnek bizonyult. A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan megoldás létrehozása, amellyel egyrészt mód nyílik a viszonylag csekély merevségű műanyagcsövek behelyezésére, másrészt módot ad a cső merevségének utólagos növelésére az alkalmazásmód által megkívánt mértékben. A kitűzött feladatot a fentiekben ismertetett eljárás továbbfejlesztésével oldottuk meg. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a műanyagcső palástját előre megválasztott merevségben műanyagszalagokból te­kercseléssel készítjük, majd a palástjára kikeményít­hető szilárdítóanyagot hordunk fel, majd a műanyag­csövet a szilárdítóanyag kikeményedése előtt építjük be a mélyedésbe, a végleges helyzetébe, és ezután a szilárdítóanyag kikeményítése révén hozzuk létre a mű­anyagcsőnek az eredetihez képest nagyobb merevségét. A találmány szerinti eljárásnak köszönhetően a kí­vánt flexibilitással rendelkező műanyagcsövet egysze­rűen bevezethetjük a csatornába. A merevsége csak egy bizonyos idő eltelte után fog megnőni, miután az előzetesen felhordott szilárdítóanyag kikeményedett. Célszerűen a szilárdítóanyagot a műanyagcső külső palástfelületére hordjuk fel. Szilárdítóanyagként adott esetben erősítőbetétekkel ellátott polimerizálható műanyagot, például epoxi­gyantákat alkalmazunk, amelyek kikeményítő katali­zátor hozzáadása révén meghatározott idő után kemé­nyednek ki. De választhatunk olyan szilárdítóanyagot is, amelyik csak hő közlésével, illetve elektromágneses hullámok (fény) közlése révén kezd polimerizálódni. A szilárdítóanyagot, például a műgyantát először felhordhatjuk hordozóanyagra, pl. textilszálakra, szala­gokra, üvegszálakra, vagy hasonlókra, majd ezt teker­cseljük a műanyagcső palástjára. Ez utóbbi eljárás során a szilárdítóanyaggal elő­zetesen impregnált hordozóanyagot - a feltekercselése után - előnyösen kikeményítő katalizátorral nedve­sítjük. A behelyezett műanyagcsöveket elláthatjuk előnyö­sen körbemenő bordákkal és a szilárdítóanyagot ilyen­kor a bordák közötti palástrészekre hordjuk el. A szilárdítóanyagot természetesen felhordhatjuk a cső behelyezése közben is a csatornából kilógó cső­szakaszokra. Ez főleg ott lehet előnyös, ahol a mű­anyagcsövet például tekercselési eljárással a helyszí­nen, például közvetlenül a beépítési hely előtt gyártják. A találmány szerinti eljárás különösen előnyös foganatosítási módjánál a műanyagcső anyagaként fényáteresztő műanyagot, szilárdítóanyagként pedig fényhatásra kikeményező olyan anyagot alkalmazunk, amely a műanyagcső beépítése után fénnyel, például ultraibolya sugárzással kikeményíthető. Ehhez a fény­forrást vezethetjük a beépített csövön keresztül. A találmány szerinti eljárást részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti eljárás foganatosítására való berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:- az 1. ábra a berendezés részletének függőleges vázlatos metszete:- a 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés felülnézete. Amint a fentiekből kitűnik, a találmány szerinti eljárással úgy gyártható és fektethető műanyagcső, hogy a műanyagcső szilárdságának növelését a végle­ges beépítési helyzetében végezzük el. Ezt a találmány értelmében azzal érjük el, hogy előírt palástszilárdsággal műanyagszalagból tekercse­léssel készítjük a műanyagcsövet, amelyet azután gyakorlatilag közvetlenül a bélelendő mélyedésbe be­húzása, illetve betolása előtt (vagy földalatti csatorná­ba, illetve meglévő, felújítandó csővezetékbe helyezé­se stb.) előtt általában a külső palástján meghatározott idő után kikeményedő szilárdítóanyaggal látunk el. Ez a szilárdítóanyag külön rétegként, vagy teker­csekben is felhordható. Előnyösen úgy járhatunk el, hogy szalagszerű hordozóanyagot (textilszalagot, üvegszál szalagot, vagy hasonlót) kikeményíthető mű­anyagréteggel látunk el. vagy itatunk át. és az így létrejövő szalagot tekercseljük fel a műanyagcső pa­lástjára (főleg a műanyagcső külső bordái közötti palástszakaszokra). Ez a műgyanta a műanyagcsőre köt és kikeményedik, ennek során a kikeményedési idő függ a választott szilárdítóanyagtól, illetve pl. a hozzáadott kikeményítő katalizátortól (azaz katalizátor típusától és mennyiségétől). Szilárdítóanyagként főleg epoxigyanták jöhetnek szóba. így például a kereskedelemben „ARALDITE" néven ismert műgyanta. Ezek a gyanták a katalizá­torok (pl. amin-katalizátorok) hozzáadása után feszült-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom