201391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műanyagcsövek gyártására és meglévő mélyedésekbe, főleg csőalakú csatornákba, illetve csővezetékekbe helyezésére
1 HU 201391 B 9 A találmány tárgya műanyagcsöveknek meglévő mélyedésekbe, főleg előre elkészített földalatti csőszerű csatornákba, illetve meglévő csővezetékekbe helyezésére szolgáló eljárás. Jelenleg ismertnek tekintendő az a technológia, amelynél mélyedésekbe, főleg földalatti csatornákba műanyagcsövet építenek vagy meglévő és a legkülönbözőbb átmérőjű csővezetékeket műanyagcsővel bélelik. Ez például úgy történhet, hogy ilyen műanyagcsöveket valamilyen módon a mélyedésekbe fektetnek, illetve a csövekbe betolnak, illetve húznak. Különösen előnyösnek mutatkozik az olyan eljárás, amelynél a behelyezendő, illetve fektetendő műanyagcsövet a beépítés helyszínén állítják elő, azaz például műanyagszalagból tekercseléssel készítik. Az ezt végző tekercselőgépet gyakran aknában helyezik el, mégpedig a talajáttörés magasságában, így a tekercselőgép által gyártott műanyagcsövet egyúttal behajthatják a bélelendő csatornába. Ismert továbbá Dr. Mondvai: „Polimerek előállítása és feldolgozása" c. jegyzetéből (Tankönyvkiadó. Budapest, 1971. 32. old.) olyan műanyagcső-gyártási eljárás, amelynél impregnált rovingot. vagy üvegszövetcsíkokat forgó gyártómagra tekercselik és ezen térhálósítják. Hiányossága a fenti megoldásnak, hogy az így gyártott műanyagcső csak kikeményedése után építhető be. pl. hajtható be a végleges beépítési helyére. Függetlenül a műanyagcső gyártástechnológiájától és annak fektetésétől, illetve behelyezésétől a cső nem lehet túl merev akkor, ha például nem egyenes nyomvonalú csatornába kívánják bevezetni. A behúzása. vagy betolása a műanyagcsőnek ívelt csatornák esetében a jelenlegi technológiákkal gyakorlatilag alig megvalósítható, még akkor is. ha ezek viszonylag flexibilis anyagból készülnek és behúzással helyezik be őket a csatornába. Az ilyen csövek hátránya azonban, hogy beépített helyzetükben a fellépő terhelésekhez elégtelen merevséggel rendelkeznek. Ezt a hiányosságot megkísérelték komplikált mechanizmusok. pl. rugós feszítőmechanizmusok révén kiküszöbölni. Az eredmény azonban a ráfordításokhoz képest elenyészőnek bizonyult. A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan megoldás létrehozása, amellyel egyrészt mód nyílik a viszonylag csekély merevségű műanyagcsövek behelyezésére, másrészt módot ad a cső merevségének utólagos növelésére az alkalmazásmód által megkívánt mértékben. A kitűzött feladatot a fentiekben ismertetett eljárás továbbfejlesztésével oldottuk meg. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a műanyagcső palástját előre megválasztott merevségben műanyagszalagokból tekercseléssel készítjük, majd a palástjára kikeményíthető szilárdítóanyagot hordunk fel, majd a műanyagcsövet a szilárdítóanyag kikeményedése előtt építjük be a mélyedésbe, a végleges helyzetébe, és ezután a szilárdítóanyag kikeményítése révén hozzuk létre a műanyagcsőnek az eredetihez képest nagyobb merevségét. A találmány szerinti eljárásnak köszönhetően a kívánt flexibilitással rendelkező műanyagcsövet egyszerűen bevezethetjük a csatornába. A merevsége csak egy bizonyos idő eltelte után fog megnőni, miután az előzetesen felhordott szilárdítóanyag kikeményedett. Célszerűen a szilárdítóanyagot a műanyagcső külső palástfelületére hordjuk fel. Szilárdítóanyagként adott esetben erősítőbetétekkel ellátott polimerizálható műanyagot, például epoxigyantákat alkalmazunk, amelyek kikeményítő katalizátor hozzáadása révén meghatározott idő után keményednek ki. De választhatunk olyan szilárdítóanyagot is, amelyik csak hő közlésével, illetve elektromágneses hullámok (fény) közlése révén kezd polimerizálódni. A szilárdítóanyagot, például a műgyantát először felhordhatjuk hordozóanyagra, pl. textilszálakra, szalagokra, üvegszálakra, vagy hasonlókra, majd ezt tekercseljük a műanyagcső palástjára. Ez utóbbi eljárás során a szilárdítóanyaggal előzetesen impregnált hordozóanyagot - a feltekercselése után - előnyösen kikeményítő katalizátorral nedvesítjük. A behelyezett műanyagcsöveket elláthatjuk előnyösen körbemenő bordákkal és a szilárdítóanyagot ilyenkor a bordák közötti palástrészekre hordjuk el. A szilárdítóanyagot természetesen felhordhatjuk a cső behelyezése közben is a csatornából kilógó csőszakaszokra. Ez főleg ott lehet előnyös, ahol a műanyagcsövet például tekercselési eljárással a helyszínen, például közvetlenül a beépítési hely előtt gyártják. A találmány szerinti eljárás különösen előnyös foganatosítási módjánál a műanyagcső anyagaként fényáteresztő műanyagot, szilárdítóanyagként pedig fényhatásra kikeményező olyan anyagot alkalmazunk, amely a műanyagcső beépítése után fénnyel, például ultraibolya sugárzással kikeményíthető. Ehhez a fényforrást vezethetjük a beépített csövön keresztül. A találmány szerinti eljárást részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti eljárás foganatosítására való berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:- az 1. ábra a berendezés részletének függőleges vázlatos metszete:- a 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés felülnézete. Amint a fentiekből kitűnik, a találmány szerinti eljárással úgy gyártható és fektethető műanyagcső, hogy a műanyagcső szilárdságának növelését a végleges beépítési helyzetében végezzük el. Ezt a találmány értelmében azzal érjük el, hogy előírt palástszilárdsággal műanyagszalagból tekercseléssel készítjük a műanyagcsövet, amelyet azután gyakorlatilag közvetlenül a bélelendő mélyedésbe behúzása, illetve betolása előtt (vagy földalatti csatornába, illetve meglévő, felújítandó csővezetékbe helyezése stb.) előtt általában a külső palástján meghatározott idő után kikeményedő szilárdítóanyaggal látunk el. Ez a szilárdítóanyag külön rétegként, vagy tekercsekben is felhordható. Előnyösen úgy járhatunk el, hogy szalagszerű hordozóanyagot (textilszalagot, üvegszál szalagot, vagy hasonlót) kikeményíthető műanyagréteggel látunk el. vagy itatunk át. és az így létrejövő szalagot tekercseljük fel a műanyagcső palástjára (főleg a műanyagcső külső bordái közötti palástszakaszokra). Ez a műgyanta a műanyagcsőre köt és kikeményedik, ennek során a kikeményedési idő függ a választott szilárdítóanyagtól, illetve pl. a hozzáadott kikeményítő katalizátortól (azaz katalizátor típusától és mennyiségétől). Szilárdítóanyagként főleg epoxigyanták jöhetnek szóba. így például a kereskedelemben „ARALDITE" néven ismert műgyanta. Ezek a gyanták a katalizátorok (pl. amin-katalizátorok) hozzáadása után feszült-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
