201329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a staurosporin metil-amino-csoportjának nitrogénatomján szubsztituált származékai és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

13 HU 201329 B 14 korábbiakban már megadottak, kivételt képez a hidrogénatom. Az ilyen acilezószerekkel végzett acilezést - jellegük szerint - sav­­megkötőszer használata nélkül is meg lehet valósítani, miközben a nedvesség szigorúan vett kizárása és/vagy protonos oldószerek alkalmazása ajánlatos. A találmány szerint kapott (1) általános képletű vegyületeket - kívánt esetben - át lehet alakítani másféle (I) általános képletű vegyületekké, ez leginkább az R helyettesí­tőben levő valamilyen funkcionális csoport­nak másféle funkcionális csoporttá történő átalakítását jelenti. így például egy védett karboxil- vagy aminocsoportot át lehet alakí­tani szabad csoporttá. A funkcionálisan megváltoztatott csopor­tok felszabadítására példaképpen az észtere­zett karboxilcsoportnak szabad karboxilcso­­porttá történő átalakítását említjük, amit ál­talában a szokásos hidrolízis útján valósítha­tunk meg, mindenekelőtt bázisokkal (így fő­leg alkélifém-hidroxidokkal, -karbonátokkal vagy -hidrogén-karbonátokkal) végzett re­­agáltatással, de bizonyos észterek, igy a ter­cier alkoholokkal, mint pl. terc-butil-alkohol­­lal észterezett karboxilcsoport esetében a kí­vánt célt például hidrogén-fluoriddal vagy trifluor-ecetsavval végzett acidolizissel is el­érhetjük. Minthogy az észterezés a karboxil­csoport megvédésére szolgáló módszerek kö­zött a legáltalánosabbnak számit, a fenti át­alakítás egyúttal hatásos módszer a karboxil­csoport védőcsoportjának eltávolítására. A primer és a szekunder aminocsoportok átmeneti jellegű védelmére azok az védőcso­portok használhatók, melyeket a peptidek szintéziséhez mélyreható kutatás után széles körben alkalmaznak. Előnyösen az ismert amino-védőcsoportokat alkalmazzuk. Ezek le­­hasítását, ami specifikus természetükhöz iga­zodik, a hidrolízis (különösen a bázisos hid­rolízis), az acidolizis, illetve a hidrogenolizis általánosságban ismert körülményei között végezzük. A funkcionálisan módosított csoportok szokásos lehasitásának általános körülményeit előnyösen úgy választjuk meg, hogy sem az R csoport és a staurosporin metil-amino-cso­­portja közötti kötés, sem a staurosporin alapváza ne szenvedjen károsodást. Minthogy ezek a szerkezeti jellemzők általában jó sta­bilitásukkal tűnnek ki, a szokásos reakciókö­rülményeket különösebb elővigyázatossági rendszabályok nélkül is alkalmazni lehet. A kívánt esetben végzett sóképzést, csakúgy mint az (I) általános képletű vegyü­­letek alapformáinak sóikból történő felszaba­dítását önmagukban véve ismert, konvencio­nális módszerekkel valósítjuk meg. - így az (I) általános képletű acilszármazékok, melyek karboxilcsoportot hordoznak, bázisokkal rea­­gáltatva a megfelelő sókká, főleg alkálifém­sókká alakíthatók át. Alkalmas bázisok lehet­nek az alkálikusan reagáló vegyületek, igy a hidroxidok, karbonátok vagy bikarbónátok. A sókat valamilyen savval történő reagáltatás­­sal alakíthatjuk át szabad karboxilvegyületté. Az alkalmazott sav például valamilyen szer­vetlen sav, így különösen egy hidrogén-ha­­logenid lehet. - A bázisosan reagáló végter­mékeket, igy például az (I) általános, illetve az (IA) általános képletnek megfelelő tercier és kvaterner aminokat az előbbiekben már sóképzésre alkalmas savként megnevezett sa­vakkal történő reagáltatással lehet sókká át­alakítani; míg a fordított irányú reakcióval, azaz bázisosan reagáló szerekkel, igy szer­vetlen hidroxidokkal, karbonátokkal vagy bi­karbónátokkal, illetve szerves bázisokkal, valamint ioncserélőkkel végzett kezeléssel felszabadíthatjuk az (I) általános képletű tercier aminok bázisos alapformáját. A jelen találmány erre alkalmas vegyü­­letei elvileg belső sókat is képezhetnek, pél­dául a semlegességi pontig vagy az izoelekt­­romos pontig történő szokásos savas-bázisos titrálással, vagy pedig például egy R<,° cso­portnak megfelelő kvaternerizálószerrel, így egy megfelelő hidroxil vegyületnek valami­lyen erős savval, igy egy hidrogén-haloge­­niddel, kénsavval vagy egy erős szerves szulfonsavval képezett reakcióképes észteré­vel, valamilyen (IA) általános képletű kvater­ner ammóniumsót képezhetünk. Az új vegyületek ezen sói, valamint másféle sói, mint például pikrótjai a kapott vegyületek tisztításánál is jó szolgálatot te­hetnek, amennyiben a szabad vegyületeket sókká alakítjuk át, ezeket elkülönítjük, majd a sókból ismét szabad vegyületeket kapunk. A szabad formában és sóik tormájában levő vegyületek között szoros összefüggés van, ezért mind az eddigiekben, mind a későbbiek során a szabad vegyületek alatt adott eset­ben - értelem- és célszerűen - a megfelelő sókat is érteni kell (a kvaterner sókat is beleértve). Bizonyos karbonilfunkciókat például al­kalmas reagensek segítségével - melyek ha­tására az oxigénatom kénatomra cserélődik ki - a megfelelő tioformába lehet átalakítani, így például Lawesson-reagenssel [2,4-bisz­­-(4-metoxi-fenil)-2,4-ditioxo-l,3,2,4-ditia-di­­foszfetén] történő reagáltatással az (1) álta­lános képletű vegyületekben és sóikban, me­lyek karbonilfunkcióként ketoncsoportot tar­talmaznak, ezek oxigénatomját kénatomra le­het kicserélni. A találmány a fentiekben leírt eljárás azon kivitelezési módjaira is vonatkozik, me­lyek során valamelyik kiindulási anyagot va­lamilyen származéka, mint pl. sója alakjában alkalmazzuk, vagy azt a reakció körülményei között képezzük. A jelen találmány szerinti eljáráshoz is­mert, vagy ismert módszerekkel előállítható kiindulási anyagokat használunk, előnyösen olyanokat, melyekből a leírás elején külónö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom