201329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a staurosporin metil-amino-csoportjának nitrogénatomján szubsztituált származékai és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

16 HU 201329 B sen értékesnek mondott vegyületekhez jut­hatunk. Az új vegyületeknek az előbbiekben már leirt farmakológiai tulajdonségira tekintettel a jelen találmány még ezen találmány szerinti 5 hatóanyagok alkalmazását is magába foglalja. Az alkalmazás történhet egymagában, vagy adott esetben segédanyagokkal, illetve más hatóanyagokkal, mint például antibiotikumok­kal vagy kemoterápiás szerekkel kombinálva 10 és olyan betegségek megelőző vagy gyógyító (profilaktikus vagy kurativ) kezelésére szol­gál, melyeknél - miként azt a korábbiakban már leírtuk - a sejtek növekedési folyamatá­nak van jelentősége. A gyógyszerként törté- ]5 nő alkalmazás során a találmány szerinti ha­tóanyagokat a profilaxisra, illetve a gyógyí­táshoz hatásos mennyiségben alkalmazzuk, előnyösen a szokásos gyógyszerészeti hordo­zóanyagokkal vagy segédanyagokkal készített 20 gyógyszerészeti készítmények formájában. Például egy kb. 70 kg testsúlyú melegvérű számára a napi dózis 1-1000 mg, ami függ a melegvérű fajtájától, testsúlyától, életkorától, egyéni állapotától, valamint az alkalmazás 25 módjától és különösen az eseti kórképtől, mi­­mellett akut esetekben az említett dózist még túl is lehet lépni. A találmány így azon gyógyszerkészítmények előállitási eljárására is vonatkozik, melyek hatóanyagként valami- 30 lyen jelen találmány szerinti vegyületet tar­talmaznak. A találmány szerinti gyógyszerkészítmé­nyeket melegvérűeknek például enterálisan, így orálisan vagy rektálisan, illetve parente- 35 rálisan lehet beadni. A megfelelő adagolási egységek, különösen az orális beadásra al­kalmazhatók, mint pl. a drazsék, a tabletták és a kapszulák előnyösen kb. 5-500 mg, kü­lönösen kb. 10-100 mg hatóanyagot tártál- 40 maznak, gyógyszerészeti célokra használható hordozóanyagokkal és segédanyagokkal együtt. Alkalmas hordozóanyagok elsősorban a töltőanyagok. Ilyenek például a cukorfélesé- 45 gek, mint pl. a laktóz, a szacharóz, a mannit és a szorbit; a cellulózkészitmények és/vagy kalcium-foszfátok, mint pl. a trikalcium-fosz­­fát vagy a kalcium-hidrogén-foszfát; továbbá a kötőanyagok, mint pl. a keményitócsirizek, 50 melyeket pl. kukoricakeményítóből, búzake­­ményitóböl, rizskeményitőből vagy burgonya­­keményítőből lehet készíteni, a zselatin, a tragant, a metilcellulóz. Kívánt esetben hasz­nálhatunk szétesést elősegítő szereket, ilye- 55 nek a fentemlitett keményítőféleségek, továb­bá a karboximetilkeményitő, a térhálósított poli(vinil-pirrolidon), az agar, az alginsav vagy valamilyen sója, mint pl. a nátrium-al­­ginát. A segédanyagok közül elsősorban a go csúszásszabályozó- és kenőanyagokat említ­jük meg, ilyen pl. a kovasav, a talkum, a sztearinsav és sói, így például a magnézium­­-sztearát vagy a kalcium-sztearát és/vagy a polietilénglikol. A drazsémagokat megfelelő 15 10 bevonattal látjuk el, ezek adott esetben a gyomorsavval szemben ellenállók lehetnek. Ezekhez a bevonatokhoz - egyebek mellett - tömény cukoroldatokat használunk, melyek adott esetben még gumiarábikumot, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)t, polietilénglikolt és/vagy titán-dioxidot is tartalmaznak, de megfelelő szerves oldószerben vagy ilyen ol­dószerek elegyében oldott lakkot is alkalmaz­hatunk. A gyomorsavval szemben ellenálló bevonatok készítéséhez az erre alkalmas cel­lulózszármazékok, így pl. az acetilcellulóz­­-ftalát vagy hidroxipropil-metilcellulóz-ftalát oldatát használjuk. A tablettákhoz illetve a drazsébevonatokhoz színezékeket vagy pig­menteket is lehet adni, pl. a különböző ható­anyagtartalmú készítmények azonosítása vagy megjelölése céljából. További, orálisan alkalmazható gyógy­szerkészítmények a zselatinból készült össze­dugható kapszulák, valamint a zselatinból és valamilyen lágyítóból, így pl. glicerinből vagy szorbitból készült légy, zárt kapszulák. Az összerakható kapszulák a hatóanyagot granulátum formájában tartalmazhatják, ami pl. valamilyen töltőanyaggal, igy laktózzal, vagy valamilyen kötőanyaggal, így keményí­tőféleségekkel és/vagy csúsztatószerekkel, így talkumraal vagy magnézium-sztearáttal készült és adott esetben stabilizálószerekkel lehet összekeverve. A lágy kapszulákban a hatóanyag előnyösen valamilyen alkalmas fo­lyadékban, igy folyékony zsírokban (olajok­ban), paraffinolajban vagy folyékony polieti­­lénglikolban van oldva vagy szuszpendálva és az ilyen oldatok vagy szuszpenziók is tartalmazhatnak stabilizálószereket. Rektálisan alkalmazható gyógyszerké­szítményként például a szuppozitóriumok jönnek tekintetbe; ezek a hatóanyag és vala­milyen szuppozitórium-alapmassza kombiná­ciójából állnak. Szuppozitórium-alapmassza céljaira alkalmasak pl. bizonyos természetes eredetű vagy szintetikus trigliceridek, egyes paraffin szénhidrogének, polietilénglikolok és magasabb molekulasúlyú alkanolok. Alkalmaz­hatunk még zselatinba foglalt végbélkapszu­­lákat is, ezek a hatóanyag és egy alapmassza kombinációját tartalmazzák. Ilyen alapmassza­ként például folyékony trigliceridek, polieti­lénglikolok vagy paraffin szénhidrogének jönnek tekintetbe. Parenterális alkalmazásra elsősorban a vízoldható formában, mint például vizoldható só formájában levő hatóanyag vizes oldata alkalmas. Ugyancsak alkalmasak parenteráli­­san történő beadásra a vízzel készített in­jekciós szuszpenziók, melyek viszkozitást nö­velő anyagokat, mint pl. nátrium-karboxime­­til-cellulózt, szorbitot és/vagy dextránt és adott esetben stabilizátorokat tartalmaznak. Emellett a hatóanyag - adott esetben segéd­anyagokkal együtt - liofilizált készítmény formájában is lehet, melyet a parenterális 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom