201310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-amino-1-fenil-4-nitro-pirazol-származékok előállítására

HU 201310 B 1 A találmány tárgya eljárás ismert 5-amino-l-fe­­nil-4-nitro-pirazol-származékok előállítására. A vegyületeket herbicid hatóanyagként alkalmazzák. Az 5-amino-l-fenil-4-nitro-pirazol-származé­­kok előállítására ismert olyan eljárás, amely szerint először arilhidrazin-származékokat 2-klór-akrilnit­­rillel ciklizálnak, második lépésben a kapott 5-ami­­no-l-fenil-pirazol-származékot az aminocsoport­­ban acilezik, harmadik lépésben nitrálják, majd ne­gyedik lépésben a pirazolgyűrű 5-ös helyzetében lévő aminocsoportról az acilvédőcsoportot lehasít­juk (154115 és 224 831 sz. közzétett európai szaba­dalmi bejelentések). Az ismertetett eljárás hátránya a sok reakciólép­cső, ami kis hozamot, nagy költséget jelent. Azt találtuk, hogy az (1) általános képletű 5-ami­­no-l-fenil-4-nitro-pirazol-származékokat - az (I) általános képletben Árjelentése halogénatommal vagy trifluormetil­­csoporttal szubsztituált fenilcsoport -úgy állíthatjuk elő, hogy egy (II) általános képle­tű arilhidrazint - a (II) általános képletben Ar je­lentése a fenti - a (III) képletű 3-klór-4-nitro-izoti­­azollal reagáltatunk (IV) általános képletű bázis - a (IV) általános képletben R1 jelentése hidrogén­­atom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, míg Rrl-4 szénatomos alkilcsoportot jelent -, oldószer és sa­vas katalizátor jelenlétében. Kifejezetten meglepő, hogy a (II) általános kép­letű aril-hidrazin-származékok a (III) általános képletű 3-klór-4-nitro-izotiazollal simán reagálnak, mert a két kiindulási anyagon, valamint a végtermé­ken annyi a reakcióképes csoport, hogy tulajdon­képpen számos mellékreakciót lehetett volna várni. Az sem volt várható, hogy az izotiazolgyűrűből mel­léktermékként felszabaduló kén nem okoz mellék­reakciókat, és nem zavarja a termék tisztítását. Az ismert irodalom alapján ez az első és egyetlen eset, hogy izotiazol-vegyület közvetlenül alakult át pira­­zol-vegyületté. A soklépcsős ismert eljáráshoz viszonyítva a ta­lálmány szerinti eljárásnak számos előnye van. Az (I) általános képletű végtermék nagy hozamban és olyan tisztaságban keletkezik, hogy általában nincs szükség költséges tisztítási lépésekre. Előnyös az is, hogy az egylépcsős eljárás drága kiindulási anya­gok, vegyszerek, energia és szennyvíztisztítási költ­ség megtakarításához vezet, s ennek nemcsak gaz­dasági, hanem környezetvédelmi haszna is van. Amennyiben kiindulási anyagként 2,6-dikIór-4- trifluor-metil-fenil-hidrazint és 3-klór-4-nitro-izo­­tiazolt alkalmazunk, a reakciót az A) reakcióvázlat­tal szemléltethetjük. A találmány szerinti eljárás egyik kiindulási anyagaként alkalmazható arilhidrazinokat a (II) képlet definálja. E képletben Ar jelentése az (I) általános képlet kapcsán már elmondott jelentéssel azonos. A (II) általános képletű arilhidrazinok is­mertek, illetve ismert eljárásokhoz analóg módon állíthatók elő (vö. pl. 154 115, 224 831,187 285 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés, illetve 34 945 sz. európai szabadalmi leírás). A találmány szerinti eljárás másik kiindulási anyaga, a (III) képletű 3-klór-4-nitro-izotiazol szin­tén ismert (3 285 930 sz. amerikai egyesült államok-2 beli szabadalmi leírás). A találmány szerinti eljárást alkalmas segédbá­zis jelenlétében valósítjuk meg. Segédbázis gyanánt főleg a (IV) áltálános képletű aminok jöhetnek számításba, A (IV) általános képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidro­génatom vagy 1-4 szénatomos alkil-csoport. A segédbázis gyanánt alkalmazható (IV) általá­nos képletű aminok általános ismert vegyüíetek. A (IV) általános képletű aminok helyett egyéb, szervetlen vagy szerves bázisokat is alkalmazha­tunk. Ide tartoznak például az alkálifém- és alkáli­­földfémhidroxidok, így nátrium-hidroxid, kálium­­hidroxid, magnézium-hidroxid vagy kalcium-hidro­­xid, alkálifém-karbonátok, -hidrogén-karbonátok vagy -acetátok, pl. nátrium-karbonát, kálium-kar­bonát, nátrium-hidrogén-karbonát vagy nátrium­­acetát, valamint tercier aminok, így trietilamin, N,N-dimetil-anilin, piridin, N,N-diazabiciklooktán (DABCO), diazabiciklononén (DBN) vagy diaza­­bicikloundecén (DBU). Előnyösen alkáli- vagy föl­­dalkálihidroxidokat, alkálifém-karbonátokat vagy -hidrogén-karbonátokat alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás során hígítószerként közömbös szerves oldószereket vagy azok vízzel alkotott elegyeit alkalmazzuk. Alkalmas oldósze­rek például: alifén, cikloalifás vagy aromás, adott esetben halogénezett szénhidrogének, így például benzin, benzol, toluol, alól, klór-benzol, petroléter, hexán, ciklohexán, diklórmetán, kloroform, szén­­tetraklorid, éterek, így dietil-éter, dioxán, tetrahid­­rofurán vagy etilénglikoldimetil- vagy -dietil-éter, ketonok, így aceton vagy butanon, nitrilek, pl. ace­­tonitril vagy propionitril, amidok, így dimetil-for­­mamid, dimetil-acetamid, N-metil-formanilid, N- metil-pirrolidon vagy hexametilfoszforsavtriamid, észterek, így etil-acetát, karbonsavak, így ecetsav vagy propionsav, alkoholok, pl. metanol, etanol, propanol, butanol, etilénglikol, valamint monome­­til- vagy monoetilésztereik vagy a felsoroltak vízzel alkotott elegyei. Amennyiben segédbázisként folyékony halmaz­­állapotú amint alkalmazunk, ennek feleslege egy­ben az oldószer szerepét is betöltheti. A találmány szerinti eljárás során savas katalizá­tort alkalmazunk. Ilyenként a szokásos proton- és Lewis-savak alkalmazhatók. Előnyösen szervetlen savakat, így sósavat, kénsavat, alifén vagy aromás karbon- vagy szulfonsavakat, így ecetsavat, metán­­szulfonsavat vagy p-toluolszulfonsavat, Lewis-sava­­kat, így bórtrifluoridot, vastrikloridot, alumínium­­trikloridot vagy cinkkloridot, vagy pedig savas ion­cserélőt alkalmazunk. Különösen előnyös a sósav vagy kénsav alkalmazása. A reakcióhőmérséklet széles tartományon belül változtatható. Általában -30 °C és +150 °C közötti, előnyösen 20 °C és 100 ®C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. A találmány szerinti eljárás során 1 mól (II) általános képletű arilhidrazinra általában 1-1,5 mól, előnyösen 1,0-1,3 mól (III) képletű 3-klór-4- nitro-izotiazolt és 1,0-10,0 mól, előnyösen 1,0-5,0 segédbázist, valamint 1,0-20,0 mól, előnyösen 1,0- 10,0 mól savas katalizátort számítuk. Először a (IV) képletű amint reagáltatjuk a (III) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom