201303. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azetidin-származékok előállítására

HU 201303 B A találmány tárgya eljárás azetidin-származé­­kok, különösen azetidin-3-karbonsav-származékok előállítására. A 29 265. számú európai közzétett szabadalmi bejelentés leírja, hogy a 3-karboxi-azctidinek (aze­­ticün-3-karbonsav) és származékai kémiai bibridi­­záló szerek és hatásmechanizmusuk feltehetőleg azon a képességükön alapszik, hogy a növényekben hím sterilitást idéznek elő. Ebben a leírásban talál­hatunk a vegyületek előállítására szolgáló eljárás leírását is, amely szerint 3-ciano-N-difenil-metil­­azetidinből indulnak ki, amely utóbbit ismert mó­don állítják elő. Bár az eljárás működik, nem ideá­lisan alkalmas nagyüzemű gyártásra, mivel a nitro­génatomon lévő terjedelmes difenil-metil-csopor­­tot a szintézisnek csak az utolsó lépésében távolít­­ják el és ez azt jelenti, hogy az utolsó lépés kivéte­lével valamennyi lépésben nagy berendezésre van szükség. Ezen felül a kiindulási anyagként használt difenil-metil-amin is viszonylag költséges. A bejelentő 84 15 615. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban leír egy eljárást azetidin-3- karbonsav előállítására 3,3-bisz(hidroxi-metil)­­azetidin salétromsavval történő oxidálásával. Felté­telezzük, hogy ez a reakció N-nitrozo-azetidin köz­benső termékeken keresztül játszódik le. Bizonyos körülmények között előnyös ezen vegyületek kép­zésének elkerülése, és ezekben az esetekben egy másik oxidálási technológiára van szükség. Azt ta­láltuk, hogy ezt az oxidálást elvégezhetjük oxidált állapotban nikkel segítségével. Ennek megfelelően a találmány szerint (I) általános képletű vegyülete­­ket állíthatjuk elő, ahol Rl jelentése hidrogénatom vagy R2SO2 vagy fe­­nil-CH(R3)- általános képletű csoport ahol R2 jelentése tolil- csoport és R3 jelentése hidrogénatom oly módon, hogy (II) általános képletű 3-hidro­­xi-metil-azetidin-származékot, ahol R4 jelentése R2SO2 fenil-CH(R3)-csoport és R5 jelentése hidrogénatom, hidroxi-metil-cso­­port vagy legalább három oxidációs fokú nikkellel reagál­­tatunk, majd abban az esetben, ha R5 jelentése nem hidrogénatom, a 3,3-dikarbonsav közbenső termé­ket vagy sóját ismert módon dekarboxilezzük és kívánt esetben olyan vegyületet állítunk elő, amely­ben Rí jelentése hidrogénatom a N-atom védőcso­portjának ismert módon történő eltávolításával. El­őnyös Rí jelentése tozil- vagy benzilcsoport, mivel ezen csoportok a nitrogénatomot védik, mégpedig úgy, hogy minimálisra csökkentik a nemkívánatos melléktermékek képződését és megkönnyítik a re­agensek gyakorlati kezelését. A reagensek kezelé­sét megkönnyíthetjük a savak és bázikus sók egymás közötti átalakításával is. Sókként előnyösek az alká­lifémsók, például nátrium- és káliumsók, alkáliföld­­fémsók, például kálcium-, magnézium- és bárium­sók. így például a sók elősegítik az oxidációs termé­kek könnyebb izolálását, míg a savakat előnyösen dekarboxilezéshez használjuk. Előnyösen, ha Rí helyén hidrogénatomot tartal­mazó vegyületet kívánunk előállítani, akkor a védő­csoport eltávolítása a dekarboxilezési lépés után következik. 1 A nikkelt vegyi vagy elektrokémiai úton hozhat­juk a legalább három oxidációs fokú állapotba. Ha vegyi utat alkalmazunk, akkor előnyösen nikkel-pe­­roxiddal dolgozunk, amelyet külön állíthatunk elő vagy in situ képezhetünk hipohalogenit nikkel(II)­­halogeniddel történő reagáltatásával. A nikkelha­­logcnid előnyösen nikkel(II)-klorid és a hipohalo­genit előnyösen alkálifém, előnyösen nátriumhi­­poklorit, -hipobromit, amelyet in situ állíthatunk elő elemi bróm vagy klór alkálifém-hidroxiddal tör­ténő reagáltatásával. A reakciót előnyösen 20-30 °C között végezzük. A (II) általános képletű reagens elektrokémiai oxidálását úgy végezzük, hogy egy elektrokémiai cellán keresztül elektromos áramot végeztünk, amely cellának nikkel felületű anódja van és amely a reagenst vizes vezető közegben tartalmazza, el­őnyösen alkálifém-hidroxidban. Az anód nikkel fel­ületét az elektrokémiai oxidáció előtt elektroké­­miailag aktiválhatjuk. Az ilyen aktiválási módsze­rek az irodalomból jól ismertek. Az egyik ilyen ismert technológia abból áll, hogy elektromos ára­mot vezetünk a közegen keresztül, mialatt a nikkel érintkezésben van a nikkel(II)-ionokkal és az alká­lifém-hidroxiddal. (Trans. Faraday Soc., 51, 1433 /1955/). Különösen előnyös a reakcióhoz az olyan elektrokémiai cella, amelyben az elektródok egy elektrontekercsből, amelyeket az elektródrétegek rugalmas szendvicsének és elektromos szigetelő rit­kítórétegek feltekercselésével képezünk, amelyen keresztül áramolhat az elektrolit. Ilyen cellát írnak le a J. Electroanal. Chem. 65,883-900 /1975/ iroda­lomban. Az elektrokémiai oxidációt előnyösen 1,5-5,0, előnyösen 1,8-3,0 és különösen előnyösen 10-60 °C között változhat és előnyös lehet a 20-60,25-50 és különösen a 35-50 °C közötti hőmérséklettarto­mány. A magasabb hőmérséklet alkalmazásának az az előnye, hogy a hidrogén könnyen fejlődik anél­kül, hogy habzást okozna, és a szobahőmérsékleten vízzel lehet hűteni. Az elektrolitikus reakciót addig folytatjuk, amíg megfelelő össztöltés halad át, el­őnyösen 6-12 Faraday (57,84-115,7).104 C/mól (II) általános képletű vegyület mólja, előnyösen 8-11, különösen 8,5-9,5 Faraday (77,2-106,4).104 C/mól különösen (81,94-91,ŐS).#mól (II) általános kép­letű vegyület módja. A (II) általános képletű vegyü­letet időszakonként adagoljuk az elektrokémiai cel­lához, de meghatároztuk, hogy a termelés fokozha­tó, hogyha az oxidáció kezdetén 1 adagban adjuk hozzá. A J. Electroanal. Chem. 65, 883-900 /1975/ irodalmi helyen leírt típusú cellán keresztül az áramlási sebesség nem kritikus és például az ossz folyadéktérfogattól függően és a kívánt hőmérsék­let függvényében 10-70 liter/óra között változhat. Az elektrolit tartózkodási ideje a cellában előnyö­sen 10-60 másodperc, rendszerint 30-40 másod­perc lehet. Az elektródák lehetnek perforálatla­­nok, lemezformájúak, vagy előnyösen perforáltak, előnyösen géz vagy hálószerű anyagból. Az átlagsű­rűség az oxidálás során megválasztható attól függő­en, hogy milyen típusú cellát és energiaegységet használunk. A gézelektródok alkalmazásánál álta­lában nagyobb áramsűrűséget alkalmazhatunk. El­őnyös a 100-2000 Am'2. Az oxidáció végefelé el-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom