201301. lajstromszámú szabadalom • Eljárás éterrel helyettesített izocianidok és ezeket tartalmazó diagnosztikai vegyszer előállítására valamint diagnosztikai készítmények

HU 201301 B C-CH2), 3,0 (bs, 1H, OH), 4,0 (t, 2H, 0-CH2). E) 3-Izociano-3-metil-l-metoxi-bután előállítása 1,13 g, 0,01 mól 3-izociano-3-metil-l-butanolt 20 ml tetrahidrofuránban és 2 ml dimetil-szulfoxid­­ban oldunk. Az oldathoz 1,42 g, 0,01 mól jód-me­­tánt adunk, és szobahőmérsékleten 5 percig kever­jük. Ezután kis részletekben, 15 perc alatt az oldat­hoz 0,30 g, 0,01 mól 80%-os olajos nátrium-hidrid diszperziót adunk. A kapott szuszpenziót 90 percig keverjük, majd 15 ml vizet adunk hozzá, és a szerves fázist elkülönítjük. A vizes fázist 2 x 20 ml etil-ace­­táttal extraháljuk, és az egyesített szerves fázisokat 2 g nátrium-karbonáton szárítjuk, majd szűrjük, és víz-légszivattyú nyomáson, 3,22 kPa-on desztillál­juk. A érmék 80-90 °C hőmérsékleten desztillál. így 38%-os hozammal 0,48 g terméket nyerünk. NMR (CDCI3): 81,5 (m, 6H, CH3), 2,0 (m, 2H, C-CH2), 3,4 (s, 3H, CH3), 3,6 (t, 2H, 0-CH2). A kívánt, Te izotóppal jelzett, éterrel helyettesí­tett izocianid komplexeket úgy állítjuk elő, hogy az izocianidot az izotóp fémmel megfelelő közegben elegyítjük szobahőmérséklet és a visszafolyatás hő­mérséklete között vagy annál magasabb hőmérsék­leten. A kívánt izotóppal jelzett izocianid komple­xeket elkülönítjük, és nagy hozammal kinyerhetjük. Egyes esetekben az izocianid önmaga töltheti be a redukálószer szerepét, ilyenkor nincs szükség kü­lön redukálószer alkalmazására. Szükséges eset­ben, vagy ha a reakció sebességét kívánjuk gyorsí­tani, adagolhatunk az elegybe redukálószereket is, redukálószerként szakember számára ismert anya­gokat alkalmazunk. Ilyen jól ismert redukálószerek például az ón(ü) sók (amelyeket gyakran kitek for­májában alkalmazunk), a formamidin-szulfinsav, a nátrium-ditionit, a nátrium-hidrogén-szulfit, a hid­­roxil-amin a cisztein-klorid-hidrát és az aszkorbin­­sav. A reakció általában 1 perc és 2 óra közötti időtartam alatt zajlik le, az alkalmazott reagensek­től és körülményektől függően. A technéciumot, például "Te vagy "mTc-t tar­talmazó izocianid komplexeket előnyösen úgy állít­juk elő, hogy a megfelelő redukálószert, amely a technéciumnak vizes közegben való redukálószert, amely a technéciumnak vizes közegben való redu­kálására képes, és a megfelelő, éterrel helyettesített izocianidot elegyítjük, majd ezután adjuk az elegy­­hez a pertechnekátot. Más eljárás szerint az éterrel helyettesíttt izonitrilt és a pertechnekátot elegyít­jük, majd az elegyhez adjuk a redukálószert. Az izocianid-technécium komplexeket a találmány szerint előállíthatjuk olyan, előre elkészített tech­­nécium-komplexekből is, amelyekben a technéti­um oxidációs száma például 3, 4 vagy 5, ezeket az előre elkészített komplexeket megfelelő körülmé­nyek mellett az éterrel helyettesített izocianidok feleslegével reagáltatva. Az éterrel helyettesített izocianidokat 100-szo­­ros moláris feleslegig vagy azt is meghaladó mennyiségben alkalmazzuk, feleslegben alkalmaz­zuk a redukálószert is a komplexképző reakcióban, ezzel biztosítjuk a technéziumra számított maximá­lis hozamot. A reagáltatást követően a kívánt komplexet a reakcióelegyből elkülöníthetjük pél­dául kristályosítással vagy kicsapással vagy ismert 9 kromatográfiás vagy ioncserélő kromatográfiás el­járással, lásd péládul az előzőekben említett 4 452 774 számú amerikai egyesült államokbeli szabadal­mi leírásban, amelyet itt referenciaként hozunk fel. A találmány szerinti előállított vegyszerkészle­tek steril, nem-pirogén, éterrel helyettesített izoci­anid ligandumot, és kívánt esetben az előzetesen megválasztott radionuklid redukálásához szüksé­ges redukálószert tartalmaznak. A vegyszerkészle­tek előnyösen előre meghatározott mennyiségű ste­ril, éterrel helyettesített izocianid ligandumot és előre meghatározott mennyiségű steril redukáló­szert tartalmaznak, amely redukálószer képes az előre meghatározott mennyiségű előre megválasz­tott radionuklid redukálására. Redukálószerként steril, nem pirogén ón(II)-sót, formamidin-szulfin­­savat, nátrium-ditionitot, nátrium-hidrogén-szulfi­­tot, hidroxil-amint, aszkorbinsavat vagy tisztein­­klorid-hidrátot alkalmazunk. Előnyösen a diag­nosztikai készítmény 1-10 tömeg% (I) általános képiétű izocianid vagy annak nem radioaktív fé­­madduktuma mellett 0,03-2 tömeg% ón(H)-klo­­rid-dihidrátot vagy 0,4-10 tömeg% cisztein-klorid­­hidrátot tartalmaz. Előnyös, ha erre lehetőség van, hogy az izocianid ligandumot és a redukálószert előzetesen liofilizáljuk, megkönnyítve ezzel a táro­lás alatti stabilitást. Ha a liofilizálás nem kivihető, a vegyszerkészletet tarthatjuk fagyasztott állapotban vagy oldatként szobahőmérsékleten. Az éterrel he­lyettesített izocianidot és a redukálószert előnyö­sen leforrasztott, nem pirogén, steril edényben tart­juk. Az éterrel helyettesített izocianid a vegyszer­készletben jelen lehet egy nem-radioaktív fém ad­­duktum formájában. Az Üyen démadduktumok el­őállítására alkalmazható kicserélhető fémek közé tartoznak a 672 392. számú európai szabadalmi leírásban ismertetett Cu, Mo, Pd, Co, Ni, Cr, Ag, Rh és a 183 555. számú európai szabadalomban ismertetett Zn. A komplexek könnyen előállíthatók a kicserélhető fém egy komplexének és az éterrel helyettesített izocianid ligandumnak megfelelő kö­zegben, szobahőmérséklet és visszafolyás hőmér­séklete közötti vagy annál magasabb hőmérsékle­ten való elegyítésével. A reakció általában 1 perc és 2 óra közötti időtartamon belül lezajlik, a szükséges reakcióidő az alkalmazott reagensektől és körül­ményektől függ. A radionuküdot az alkalmazástól függően választjuk meg. Természetesen a Tc99m generátorok hozzáférhetősége folytán az ilyen ra­dionuklid különösen előnyös. & Példa 2-Izociano-2-metil-l-metoxi-propán előállítása N-[2-(l-Metoxi-2-metil-propil)]-formamid elő­állítása 1,38 g, 0,03 mól hangyasav és 3,06 g, 0,03 mól ecetsavanhidrid elegyét 45-50 °C hőmérsékleten 1 órán át melegítjük, majd mintegy 0 °C hőmérséklet­re hűtjük jeges aceton fürdőben. A lehűtött oldat­hoz lassan hozzáadunk 2,50 g, 0,025 mól 1-metoxi- 2-metil-propil-2-amint. Az adagolás befejezése után az elegyet hagyjuk lassan szobahőmérsékletre melegedni, és éjszakán át szobahőmérsékleten ke­verjük. Az oldatot ezután vákuumban desztilláljuk, a kívánt termék 90-98 °C-nál tiszta, színtelen anyag-10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom