201297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-karbamátok, és e vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 201297 B A találmány tárgya eljárás új fenil-karbamát­­származékok előállítására. A fenti vegyületek anti­­kolin-észteráz aktivitásai rendelkeznek, így gyógy­szerkészítmények hatóanyagaként használhatók. A találmány további tárgya eljárás a fenti vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. Az acetil-klorin egy fontos neurotranszmitter, amely a test minden részén megtalálható. Aktivitá­sának csökkenése - akár idegrendszeri károsodá­sok, degenerációk stb., akát gyógyszerek vagy toxi­­nok váltják azt ki - a szervezet működésében jelen­tős változásokhoz vezet. Az acetil-kolin felezési ideje rendkívül rövid, mivel hatásának helyén és a plazmában specifikus kolin-észteráz enzimek hatá­sára gyorsan hidrolizálódik. Az acetil-kolin-észte­­rázt gátló hatóanyagok jelentésen növelik és el­nyújtják az acetil-kolin hatását, ezáltal fokozzák a kolinerg transzmissziót. Klinikai gyakorlatban há­rom ilyen hatóanyag nyert alkalmazást - ezek a fizostigmin, amely egy természetes alkaloid; és an­nak két szintetikus analógja, a neostigmin és a piri­­dostigmin. Az utóbbi két hatóanyag fiziológiás pH- n erősen ionizálódik, ezért csak gyengén szívódik fel a gyomor-bél-rendszerből, és nem képes jelen­tés mennyiségben bejutni a központi idegrendszer­be. A fizostigmin orális alkalmazás esetén felszívó­dik, és gyorsan bekerül az agyba. Mint terápiás szer azonban számos hátrányos tulajdonsággal rendel­kezik. Kémiailag instabil, oldatban antioxidánssal kell előállítani, és fénytől védeni kell. Felezési ideje viszonylag alacsony (20-40 perc), ezért gyakran kell vele a beteget kezelni. Ez utóbbi hátrány különösen krónikus alkalmazás esetén jelentős. Terápiás in­dexe alacsony, a terápiás index a laboratóriumi állatkísérletek többségében 3-5, és terápiás rése kicsi, azaz viszonylag szűk dózis tartományban al­kalmazható mellékhatások fellépése nélkül. Noha a fizostigmin felszívódik a gyomor-bél-rendszerből, ez a felszívódás szabálytalan és előre nem látható annak mértéke, ezért a fenti hatóanyagot előnyösen parenterálisan adagolják, ami krónikus alkalmazás esetén járóbeteg-ellátás mellett jelentős hátrányt jelent. Anti-kolin-észteráz aktivitású vegyülettel szá­mos, csökkent kolinerg-aktivitással összefüggő kli­nikai és kóros állapot javítható. Ezek közé tartozik a csökkent kolinerg transzmisszió is, amelyet külön­féle exogén perifériás vagy központi idegrendszer­re ható anyagok válthatnak ki. A perifériás hatású vegyületek közé tartozik a gallamin, a d-tubokura­­rin és a pankuronium, amelyeket izom-relaxáns­­ként használnak. Hatásuk anti-kolin-észteráz hatá­sú vegyülettel könnyen kiküszöbölhető. A központi kolinerg transzmissziót zavaró hatóanyagok közé számos antikolinerg, atropin-szerű hatóanyag tar­tozik, többek között a Parkinson-kór ellenes szerek, tricikusos antidepresszánsok, neuroleptikumok, opiát analgetikumok, benzodiazepinek és az általá­nos altatószerek bizonyos fajtái. Ezidáig az egyetlen szer, amely az utóbbi csoportba tartozó vegyületek az egyetlen szer, amely az utóbbi csoportba tartozó vegyületek hatását képes volt kiküszöbölni, a fizos­tigmin volt. Minden nyilvánosságra hozott esetben, amikor a gyógyszert túladagolták, vagy ha a gyógy­1 szert operáció előtt adagolták és a beteg nem éb­redt fel, a fizostigmint rendszerint parenterálisan adagolták és az adagolást 20-30 percenként megis­mételték, szükség szerint. A neuroleptikumokkal végzett krónikus kezelés gyakran késleltetett mozgászavart okoz. Az anti­­kolin-észteráz aktivitású hatóanyagok széles körű alkalmazása a schizofrénia kezelésében a fenti mel­lékhatás fellépésének valószínűségét még növeli. Az intravénásán injektált fizostigmin a betegek egy részében jelentős, de rövid ideig tartó javulást vált ki. Számos patológiás és degeneratív betegségről kimutatták, hogy a kolinerg transzmisszió csökke­nésével vagy hiányávan van összefüggésben. A fenti betegségek közé tartozik a myasthenia gravis és az Eaton Lambert szindróma is, amelyekben a neuro­­muszkuláris transzmisszióban támad zavar. Alzheimer-típusú, nem aggkori elmebajban szenvedő betegek meghatározott agy-régióban ki­mutatták a kolinacetil-transzferáz - acetil-kolint szintetizáló enzim - szelektív csökkenését. A fenti agy-régiók közé tartozik a homloki- és halántéki kéreg, a hippocampus, a caudate nucleus és a subs­tantia innominata. A kolinerg reunmok degenerá­ciója a fenti területek bizonyos részein láthatólag összefüggésben van a központi beszédzavarral, ap­­raxiával, agnóziával és az Alzheimer-féle kórban előforduló rövidtávú memória elvesztéssel. Hason­ló típusú elmebajt találtak azokban a Down-szind­­rómás betegekben is, akik 40 éven felüli kort értek meg, és hasonló kolinerg hiányokat mutattak. A Huntingdon-féle choreában szenvedő betegek pu­­tamenjében és caudate nucleusában is kolinerg transzmisszió veszteség van. Fizostigmin injekciók­kal ez a betegség is javítható némileg. Központi idegrendszerre ható anti-kolin-észterázzal végzett kezelés a Friedrich-féle ataxiát is javíthatja. A kolin-észteráz enzim erős inhibitorainak két fő csoportja van. Az első csoportot elsősorban a természetes alkaloid fizostigmin (egy karbamát­­származék) képviseli, amely a kolin-észteráz inhibi­tora, és a d-tubokuranin, amely acetil-kolin-antago­­nista hatású. A második csoportba különféle szer­ves foszforvegyületek - így diizopropil-fluor-fosz­­fonát, paraxon stb. - tartoznak. Mindkét csoportba tartozó vegyületekre jellemző, hogy azok túlnyomó többségét elsősorban inszekticid szerek hatóanya­gaként kívánták hasznosítani. Az első csoportba tartozó karbamát-típusú vegyületek közül majd­nem minden erős inszekticid hatású vegyület olyan monometil-származék, amelyből hiányzik egy töl­téssel rendelkező nitrogén-funkció. Ennek követ­keztében a molekula gyorsan be tud hatolni a rovar felhám-rétegébe és a lipidekben gazdag ideghü­velybe. A dimetil-származékok kicsit gyengébb ha­tásúak, de házilégyre és levéltetűre különösen toxi­­kusak. A monometil-származékok oldatban bom­lásra hajlamosak és fiziológiás pH-n könnyen hid­­rolizálódnak. E tulajdonságuk erősen korlátozza emlős szervezetekben kifejtett biológiai aktivitásu­kat, és így gyógyászati vagy terápiás készítmények hatóanyagaként kevésbé alkalmazhatók. A szerves foszforvegyületek csoportjába tartozó hatóanyagok irreverzibilisen gátolják a kolin-észte-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom