201279. lajstromszámú szabadalom • Gáztranszferáló és flotáló berendezés tisztítandó víz kezeléséhez

HU 201279 B felülete 0,5-nél nagyobb folyadék/gáz hozamarány­­nak megfelelő folyadékárammal van öblítve és amely kamrába a kezelendő víz fentről lefelé van bevezetve, emellett a reaktornak van legalább egy szomszédos második, úgynevezett Dotációs kamrá­ja; a kamrák közötti említett összeköttetés a kam­rákat egymástól elhatároló válaszfal vagy válaszfa­lak alsó részében kialakított legalább egy nyílás révén van megvalósítva, ahol ennek átlépési ke­resztmetszete és a rés tájolása ügy van meghatároz­va, hogy a vízáram átlépési sebessége a gáztransz­feráló kamra és a flotádós kamra (b) között na­gyobb legyen, mint a gázbuborékok felszállási se­bessége a gáztranszferáló kamrában. Amint azt az alábbiakban részletesebben is is­mertetjük, az említett kamrák a reaktorban válasz­falak révén vannak egymástól elhatárolva, amelyek mindegyike két, rögzített vagy mozgatható falrész­ből áll, amelyeknek különböző lehet a helyzetük és tájolásuk, azonban mindig úgy vannak méretezve, hogy a közöttük létesített szabad átlépő nyílás vagy rés megfeleljen a fentebb említett sebességek felté­teleinek. Az egyik alapvető cél a találmány szerinti beren­dezés beállítása és működtetése során az volt, hogy a tisztítandó víz pelyhesítésének és Dotálásának ezen kombinációjában egyesítsük a keverés és ho­­mogenizálás optimális feltételeit a pelyhek képző­déséhez. Ezek a feltételek az alábbiak szerint fog­lalhatók össze: A buborékképző diffúzotok) által létrehozott, 2 mm-nél kisebb középátmérőjű gázbuborékok je­lentős számban alakulnak ki és homogénebb méret­ben, amely jól eloszlik a víztömegben, mégpedig a porózus felület keresztirányú folyadékáram általi öblítésének köszönhetően (amely folyadékáram le­het nyersvízből, flokkulált (pelyhesített) vízből vagy kezelt vízből). A kezelendő vízár am, amelyet emel­kedő módon engedünk a buborékhalmaz fölé a gáztranszferáló kamrában, különválasztja és magá­val viszi a legfinomabb - pl. 50-500 mikron nagysá­gú buborékokat a flotádós kamrá(k)ba a fentebb említett réseken vagy nyílásokon keresztül V» se­bességgel, amelynek a gyakorlatban nagyobbnak kell lennie 100 m/h-nál. A víz sebességének felgyor­sulása ezen áthaladás alatt megkönnyíti a mikro­­pelyhek közötti összeütközéseket és ebből követke­zően javítja ezek agglomerációját. Meg kell jegyez­ni ebben a vonatkozásban, hogy a buborékok Vf felszállási sebessége a flotádós kamrában nagyobb kell hogy legyen, mint a kezelt víz V áramlási sebes­sége a reaktor kimeneténél, hogy ne sodródjanak gázbuborékok és/vagy a szennyeződés-ballasztot felvett pelyhek a kimenet felé. A kimeneti vízsebes­ség előnyösen 10 és 30 m/h nagyságrendű. A diffúzor által képzett legnagyobb gázbuboré­kok - pl. 500 mikrontól 2 mm-ig amelyek Va felszállási sebessége nagyobb mint a V* sebesség (gyakorlatilag 400 m/h fölötti) felszállnak a gázt­ranszferáló vagy diffúziós kamrában és a reaktor teljes magasságában transzferálják az általuk tar­talmazott gázt, például ózont, amint azt az alábbi­akban következő működésmódnál látni fogjuk. Az ilyen gázbuborékszétválasztó rendszer, a fen­tiekben meghatározott paramétereknek köszönhe­3 tőén lehetővé teszi a kellően apró buborékok kü­lönválasztását, melyek megtapadnak a szennyező anyagból levő pelyheken, aráktól a túlságosan nagyméretű buborékoktól, amelyek semmilyen sze­repet nem tudnának játszani a Dotációnál, viszont alkalmasak a lebegő anyag összeállásának megza­varására a reaktor felszülén, ahová ezen anyagnak lehetőleg nem kell túl gyorsan felúsznia. A gyakorlatban, a találmány egyik előnyös foga­­natosítási módja értelmében a gázdiffúzorok által 0,05-0,1 MPa átlagos nyomásérték és 20 m3 órán­kénti és egy m2 porózus felületre jutó mennyiségnél kisebb hozam mellett fejlesztett gáz levegőből és ózonnal dúsított oxigénből áll, arái az ózonkon­­centrádó általában 10-30 g egy köbméter ózonnal dúsított levegőben vagy 40-100 g egy köbméter oxigénben. A találmány szerimi eljárásokban az ózon jó flokkuláló adalékanyagkém viselkedik a mindeddig kevéssé ismert mechanizmusoknak megfelelően, amelyek az alábbiak bekövetkezését okozzák: a karboxilcsoportok mint funkciós cso­portok számának növekedését a közegben (ame­lyek javítják a szerves anyagok abszorpcióját az alumínium- és vasoxidokon), a szerves vegyületek polimerizádójának jelentségét változatos Inpoli­merek kialakulása mellett (nukleinsavak, protei­nek, poliszaccharidok) amelyek az ózon befolyását nagyon hatékonnyá teráik az algákkal terhelt vizek­ben. Az ilyen, homokkal vagy hasonlóval végzett szű­rést megelőző őanizálás-flotálás általi előkezelés lehetővé teszi a szűrési ciklus időtartalmának akár 60%-os növelését is, főkém azáltal, hogy a szűrő eltömődési intenzitása legalább 70%-kal csökken. Azeltömődést kiváltó anyagok egy részét a flotálás semlegesíti, míg másik részét az ózon roncsolja szét. Emellett a reaktor flotádós kamrájában képződő pehely jobban megamarad a szűrőn, ami jelentősen javítja a szűrt víz minőségét. Megállapítottuk pél­dául a találmány szerinti berendezéssel végzett kí­sérletek során, hogy az ózonizálásnak és flotálásnak előzőleg nem alávetett szüretien víz turbiditása (za­varossága) 0,4-0^ NTU volt, míg a találmány sze rinti eljárás alkalmazása esetén a turbiditás értéke általában 0,1 NTU-ra esett le. A fentebb leírt műszaki megoldás főként, de nem kizárólagosan elszíneződött víz kezelésére al­kalmas, amely víz algákkal terhelt, de nem tűi zava­ros és nem igényli ülepítő tartály használatát. Álta­lában ezek a vizek gyengén minerálizáltak. A talál­mány egyik tökéletesítése értelmében lehetőség van ezen vizek remineralizálására, kihasználva a reaktorban uralkodó kedvező homogenizálási fel­tételeket. Ebből a célból telíteni lehet a porózus anyagok (vagy diffúzorok) felületének öblítésére használt vizet CCh-vel, például szódavíz injektálá­sával vagy ezen öblítés céljára bikarbonátos vizet használhatunk mésztej hozzáadásával a CC>2-vd dúsított vízhez. A mésszel való kiegészítés növelése a szerves vegyületek pelyheken való jobb abszorp­­dójához vezet. A találmányt részletesebben kiviteli példák kap­csán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy a találmány elvének megfelelően 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom