201275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás molibdén-tartalmú zeolitkatalizátorok előállítására

HU 201275 B zó folyamat is, a 0 vegyértékű molibdénből nagyobb klaszterek képződnek a zeolit pórusaiban és a krisz­­tallitok külső felületén a molibdén-hexakarbonilt alkalmazó módszert részletesebben a következő közelményekben ismertetik: Abdo, S., Howe, R.F., J. Phys. Chem. 87,1713 (1983); Komatsu, Z., Yas­­hima, T., J. Mól. Catal. 40 83 (1987). A találmányunk szerinti megoldás azon a felis­merésen alapul, hogy tetrakisz-ir-allil-molibdént és H-zeolitot érint­­keztetve molibdén atomokat vihetünk a zeolitba, és ily módon új típusú, előnyös tulajdonságú zeolitka­­talizátorok alakíthatók ki. A találmányunk szerinti eljárással előállított molibdén tartalmú zeolitkata­­lizátorokban a molibdén diszperdtása nagy és a molibdén alacsony vegyértékű állapotban kötődik meg a zeolit pórusaiban. A zeolit molibdén tartal­mát és a molibdénatomok oxidációs fokát eljárá­sunkban a megvalósítani kívánt katalitikus reakció követelményei szerint állíthatjuk be. Az eljárásunkban alkalmazott tetrakisz-u-allil­­molibdén komplexet ismert módszerekkel állíthat­juk elő, mint például a következő közleményben ismertetett eljárással: G. Wilke et. al., Angewandte Chemie, Inter. Ed., 5 151 (1966). Az előállított folyamatot a következő reakcióegyenletekkel lehet megadni: C3H5CI + Mg (nagy feleslegben) - C3HsMgCl (1) 4C3HíMgCl + M0CI5 - Mo(tt-C3H5)4 (2) Az allil-magnézium-klorid előállítása az (1) egyenlet szerint vízmentes éterben, előnyösen die­­til-éterben történik. A (2) reakciót inert gáz at­moszférában, előnyösen nitrogén vagy argon at­moszférában játszatjuk le, mivel a M0CI5 oxigén vagy nedvesség hatására elbomlik. Az éterben ol­dott C3H5MgCl-t érintkeztetjük aromás vagy alifás oldószerben oldott MoCls-el. A M0CI5 kereskedel­mi forgalomban hozzáférhető vagy fém molibdén és klór reagáltatásával egyszerűen előállítható. A Grignard-vegyület (2) egyenlet szerint redukálja a molibdént és az éteres-pentános oldatban Mo(tt- C3Hí)4 keletkezik. Az oldószert elpárologtatjuk és a Mo(ir-C3H5)4-et tiszta, vízmentes szénhidrogén­nel, előnyösen pentánnal extraháljuk. Sötétzöld át­tetsző oldatot kapunk, mely alkalmas a találmá­nyunk szerinti eljárással molibdén-zeolitok előállí­tására. A tetrakisz-n--allil-molibdént tartalmazó oldatot dehidratált zeolittal érintkeztetjük. A fémorgani­kus komplex oxigén- és nedvesség hatására bomlik, ezért a zeolit és a Mo(tt-C3H5)4 érintkeztetését is inert gáz atmoszférában, előnyösen nitrogén- vagy argon atmoszférában hajtjuk végre. Az érintkezte­­téskor a zeolit pórusai telítődnek a molibdént tar­talmazó oldattal. A zeolit hidroxilcsoportjai és a Mo(tr-C3H5)4 között a következő reakció játszódik le: (Z-OH)n + Mo(Tr-C3H5)4) - (Z-0)% Mon + (C3H5)4-n + n(C3H6) (3) 3 A folyamatban a molibdén kémiailag kötődik a zeolithoz, a zeolit rács negatív töltéseit kompenzál­ja. A (3) reakciót 0 °C és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsék­leten játszatjuk le. A kész katalizátorban lévő, ké­miailag kötött molibdénatomok számát és a molib­dén átlagos oxidációs fokát a reakcióképes hidro­­xilcsoportok és reakcióban résztvevő molibdénato­mok viszonylagos száma határozza meg. A zeolit hidroxilcsoportjainak maximális száma a zeolitrács alumínium tartalmával azonos. Ha a zeolit egyéb kationokat is tartalmaz, illetve, ha a zeolitot magasabb hőmérsékleten dehidronlezzük a reakcióképes OH-csoportok száma kisebb, és kisebb lesz a (3) reakció szerint megkötődő molib­dénatomok száma is. A találmányunk szerinti eljárásban a Mo(ir- C3Hs)4 oldattal történő érintkeztetés előtt a zeoli­tot 200-700 °C, előnyösen 300-500 °C hőmérsékle­ten kezeljük. Eljárásunkkal molibdén mellett egyéb fémeket tartalmazó katalizátorok is előállíthatók. Kataliti­kus szempontból kedvezőnek találtuk, ha a zeolit a molibdén mellett VIII.B. csoportbeli fémeket, el­őnyösen vas, kobalt vagy nikkel atomokat tartal­maz. Többfémes molibdénkatalizátorok előállítá­sánál úgy járunk el, hogy kationként egyéb fémet tartalmazó zeolitot érintkeztetünk a Mo(tt-C3H5)4 oldattal. Az ilyen zeolitot például ioncserével állít­hatjuk elő. Abból a célból, hogy molibdént csak kémiailag kötött formában tartalmazó katalizátorkészítmé­nyeket kapjunk, a részben vagy egészen H-formájú zeolit és a Mo(tt-C3H5)4 tartalmú oldat érintkezte­­tése után az el nem reagált Mo(ir-C3H5)4-et víz­mentes szénhidrogénnel kimossuk a zeolit pórusa­iból. A mosást, adott esetben, el is hagyhatjuk, ilyenkor Mo-t nem, vagy nem kizárólag kémiailag kötött formában tartalmazó katalizátorokat állítha­tunk elő. Felismeréseink közé tartozik az is, hogy egy érintkeztetési lépésben nem mindig lehet a kívánt molibdéntartalmú készítményt előállítani. Ha az érintkeztetési és, adott esetben, mosási lépés után a pórusokat kitöltő viszonylag nagy és erősen kötött felületei molibdén-allil komplexeket elbontjuk, egy következő érintkeztetés során további molibdén­atomok bevitele válik lehetővé. Az egyes érintkez­­tetések között a molibdént tartalmazó zeolitot 100- 700 °C-on előnyösen 300-500 °C-on kezeljük. A felületi komplex bontását végezhetjük vákuumban, inert gáz- hidrogén- vagy oxigén áramban. Oxigén­ben a molibdén oxidációs foka nő, míg az egyéb gázokban, illetve vákuumban redukált formájú mo­libdén marad a katalizátorban. A felületi komplex termikus bontását végezhetjük az egyes érintkezte­tési lépések között, de, adott esetben elvégezhető magában a katalitikus reaktorban is a katalizátor aktiválási folyamatának egy lépéseként. A molibdén-tartalmú katalizátorok közül első­sorban a nagyobb termikus stabilitású zeolitokból előállított készítményeket találtuk előnyösnek. Megfelelő termikus stabilitása van azoknak a zeoli­­toknak, amelyekben a Si/Al arány nagyobb, mint 2. Különösen előnyösek a közepes és tágpórusú, nagy 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom