201247. lajstromszámú szabadalom • Stabilizált hidrogénperoxid tartalmú kompozíció orvosi műszerek és eszközök tisztítására, vértelenítésére és fertőtlenítésére
A találmány tárgya fertőtlenítő hatású, fokozott nedvesítőképességű, stabilizált hidrogénperoxidot tartalmazó detergens kompozíció, mely orvosi kéziműszerek, eszközök sterilizálás előtti vórtelenítósóre, fertőtlenítésére és tisztítására alkalmas. A sterilizálás előtt az alábbi meghatározott technológiai szabályok szerinti feladatokat kell elvégezni: — öblítés — fertőtlenítés — áztatás — mechanikus tisztítás és vórtelenítós — szárítás A fenti műveletsor révén előkezelt, fertőtlenített műszerek, eszközök kerülnek ezek után sterilizálásra. A steril állapot, mint ismeretes, magasabb higiénés minőségi állapotot jelent, mint a fertőtlenített (dezinficiált) állapot, azonban a steril mikrobiológiai állapot elérése döntő mértékben függ a megelőző fertőtlenítés! művelet hatékonyságától. A találmány célja, hogy olyan hidrogénperoxidos detergens kompozíciót biztosítson, amellyel az orvosi műszerek sterilizálás előtti tisztítása, vértelenítése és fertőtlenítése egy műveletben elvégezhető. A találmányi célkitűzés megoldásánál alapvetően két szempontot kellett figyelembe venni: — olyan, tárolás során stabil, jó tisztítóhatású tenzidet tartalmazó készítmény előállítása, melyben az előállítástól a felhasználásig terjedő időben a lényeges hatóanyagként szereplő hidrogénperoxid nem bomlik el, — olyan hidrogénperoxid tartalmú készítmény biztosítása, mely a speciális orvosegészségügyi eszközök tisztítását maradéktalanul és magas szinten megoldja. Ez utóbbi kritérium kielégítéséhez fontos szempontként figyelembe kellett venni azt, hogy a tisztítandó eszközök, így tűk, ollók, vésők, érfogók, bontóeszközök, csipeszek, horgok, kampók, stb. bonyolult tagolt felületű eszközök, melyeknél a tisztítás és fertőtlenítés hatékonysága alapvetően függ az alkalmazott szer résekbe, sokszor igen keskeny hézagokba való behatolásától, azaz a rendkívül intenzív nedvesítőképességétől. A dezinficiensekkel és tisztítószerekkel szemben támasztott követelményeknél a nedvesítő hatás fontosságát emeli ki, orvosi műszerek és eszközök kezelésénél Russel, A.D-Hugo, W.B-Ayliffe, G.A.J. Principles and Practice of Desinfection, Preservation and Sterilisation (Blackwell Scientific Publication, Oxford, 1982) című munkája is. A találmány szerinti feladat megoldásánál abból az alapvető irodalmi ismeretből indultunk ki, hogy a hidrogénperoxid stabilizálását a nemionos tenzidek körébe tartozó etoxilátumok fokozzák, azaz az egyébként vizes közegben bomlásra hajlamos H2O2 etoxilátum típusú detergensek kompozíciójában stabil. Példa erre a 195 619 számú Európa szabadalmi leírás, ahol edénymosási célra 20 tömeg% zsíralkoholetoxilátum mellett 55 tömeg°/o 27,5%-os hidrogénperoxidot alkalmaznak a mosóaktív kompozí-HU 1 cióban. Hidrogénperoxid és etoxilátum típusú nemionos felületaktív anyag textiltisztítási célra alkalmas kompozícióját ismerteti a 4 311 618 számú amerikai szabadalmi leírás. A 218 631 sz. NDK szabadalmi leírás alkilfenolpoliglikol-éteren és hidrogénperoxidon alapuló stabil készítményt ismertet, mely sík, sima felületek dezinficiáló tisztítására alkalmas. Az 59—120 700 számú japán szabadalmi leírás olyan kompozíciót ismertet, amelyben hidrogénperoxid mellett alkil—poliglikoléter detergens kompozíció szerepel kompiexképzők mellett, és amely zsíros olajos felületek tisztítására alkalmas. Ismertnek tételezhető fel mindezek alapján olyan detergens kompozíció, amely mosóaktív anyagként alkil- és/vagy alkil—alkilariletoxilátumokat és dezenficiens anyagként hidrogénperoxidot tartalmaz. A találmány szerinti megoldás szempontjából komoly hátrányt jelent azonban, hogy a nemionos tenzidek, így az etoxilátum típusú felületaktív anyagok nedvesítőképessége igen gyenge, így bonyolult, tagolt felületű műszerek, pl. tűk, csipeszek, stb. nedvesítésére illetve ezzel együtt vértelenítő jellegű tisztítására nem alkalmasak, miután csekély nedvesítőképességük révén vizes oldatban a hatóanyagot szűk rések, kis átmérőjű felületek belsejébe eljuttatni nem képesek. Az etoxilátum típusú felületaktív anyagok ezen tulajdonságát részletesen taglalja Schönfeldt, N.: Grenzflächenaktive Athylenoxid Addukte, Stuttgart, Wissenschaftliche Verlaggesellschaft MBH (1976) című könyve. A hidrogénperoxid-etilénoxid adduktokkal vizes közegben elvégzett kísérletek alátámasztották az elméleti publikációk eredményeit. Vizes közegű különféle etoxilátumok — hidrogénperoxid kompozíciók alkalmazása révén végzett kísérletek eredményei arra a következtetésre juttattak, hogy a nem megfelelő nedvesítő hatás következtében ezek az öszszetételek a találmány célkitűzését jelentő megoldásra nézve nem alkalmasak. A találmány szerinti feladat megoldásához, a fenti hidrogénperoxid-etilénoxid addukt kompozícióhoz szükség van gyorsnedvesítő hatású harmadik komponens alkalmazására, amely a fertőtlenítőszer és a detergens hatékonyságát nemcsak fokozza, hanem a szűk rések, tűk, tagolt felületek gyors nedvesítése következtében a hatóanyagokat e tagolt, speciális geometriai tulajdonságokkal jellemezhető térelemekhez is eljuttatja. A végrehajtott kísérletek eredményeként megállapítható volt, hogy erre a célra a dialkilszulfoszukcinát-Na-sók a legalkalmasabbak. A tenzidkémiában ismeretes, hogy meghatározott molekulaszerkezetű dialkil-szulfoszukcinát-Na-sók kiemelkedően hatékony nedvesítőhatással rendelkeznek (Juhász, É-Leikesné-Erős, M: Felületaktív anyagok zsebkönyve, Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1979). A molekulaszerkezetet illetően a nedvesítőhatás optimuma a 8 szénatomos alkilcsoporttal jellemezhető dialkilszulfoszukcinátoknál mutatkozik. 3 247 B 2 201 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
