201247. lajstromszámú szabadalom • Stabilizált hidrogénperoxid tartalmú kompozíció orvosi műszerek és eszközök tisztítására, vértelenítésére és fertőtlenítésére
3 HU 201 247 B 4 Különféle, vizes közegű gyorsnedvesftósi célú kereskedelmi termékek tartalmaznak dioktilszulfoszukcinát-Na-sót. Ilyen termékek többek között az Aerosol OT (Cyanamid Co, New Jersey, USA), SBS-Netzer (Barlocher A.G. — NSZK), Spolion-8 (Slovnaft-CsSzK) és Solovet (Egyesült Vegyiművek — Budapest). A találmányi célkitűzés megoldására irányuló kísérleteink során, célszerűségi okokból a hazai gyártású, fent említett Solovet jelű terméket alkalmaztuk, mely dioktilszulfoszukcinát-Na-sójának 25 tömeg%-os vizes oldata. Számos kísérlet bizonyította, hogy alkil- illetve alkil—ariletoxllátum — dialkilszulfoszukcinát- Na-só — hidrogénperoxid hármas rendszer a találmány szerinti célkitűzést jelentő feladat megoldására alkalmas, mind antimikrobiális hatás, mind vértelenítés, mind tisztítóhatás szempontjából. Komoly problémát okoz azonban, hogy e terner rendszerben szereplő dioktilszulfoszukcinát-Na-só (Solovet) a kompozícióban szereplő hidrogénperoxidot igen gyorsan lebontja, inaktiválja. Ez a tény a hidrogónperoxid kémiai tulajdonságai alapján nem meglepő. Ismeretes, hogy lúgos közegben, különösen Na+ ionok jelenléte esetében, a hidrogénperoxid erősen bomlik. Ennek ellenére az etoxilátum — Solovet — hidrogénperoxid hármas rendszer egyéb, fentiekben részletezett, komplex előnyös tulajdonságairól (tisztítóhatás, vértelenítés, baktericid, virucid, fungicid hatás) nem mondhattunk le. A találmány szerinti megoldásra irányuló vizsgálataink során alapvetően azt a célt tűztük ki, hogy etoxilátum — Solovet — hidrogénperoxid hármas rendszerben a hidrogénperoxidot stabilizáljuk, bomlását megakadályozzuk. A szabadalmi irodalomban számos utalást találtunk arra vonatkozólag, hogy különféle felületaktív anyagok kompozícióiban adalékok révén a hidrogénperoxidot stabilizálni lehet. így a 899 620 sz. szovjet szabadalmi leírás olyan zsírtalanító és tisztítószer kompozíciót ismertet, melynél nemionos és amfoter karakterű felületaktív anyagok mellett szereplő hidrogónperoxidot alifás illetve aromás aminokkal stabilizálnak. Zsírsavamin hidrogénperoxid stabilizálására gyakorolt hatását ismerteti a 4 510 018 sz. amerikai szabadalmi leírás. Az aminok toxikus hatásuk miatt találmányi célkitűzésünk megoldására nem alkalmasak. Hasonló okokból nem jöhet szóba a 79—10 309 sz. japán szabadalmi leírás szerinti megoldás sem, ahol a hidrogénperoxid stabilizálását nehézfémek karbonátjaival biztosítják. Az 1 183 473 számú szovjet szabadalmi leírás szerzői hasonló célra az igen toxikus oxálsavat javasolják, míg a 4 133 869 sz. amerikai szabadalmi leírásban hidrogénper- oxidnak fémcianidokkal való stabilizálásáról van szó. További szabadalmi hivatkozások ismertetése nélkül megállapítható, hogy az ismert hidrogénperoxid stabilizálási eljárások és megoldások az orvosegészségügyi, betegellátási műszerek és eszközök kezelésére használatos hidrogénperoxidos detergens készítmények- 4 ben nem alkalmazhatók. További nehézséget jelentett, hogy a széleskörű irodalmi kutatás során nem találtunk olyan tisztításra alkalmas kompozíciót, amelyben hidrogénperoxid és dioktil-szulfoszukcinát-Na-só egyidejűleg szerepelt volna. A találmányi célkitűzés megoldásánál alapvető szempontként abból indultunk ki, hogy a korábbiakban részletezett feladat megoldására alkalmas kompozícióban alkalmazott hidrogénperoxid stabilizálására olyan megoldást illetve adalékot kell alkalmazni, mely az orvosegészségügyi felhasználás igényeit kielégíti, így mindenekelőtt nem toxikus, a kompozíció egyéb alkotóelemeivel reakcióba nem lép, korróziót nem idéz elő és a kezelt felületeket egyéb vonatkozásban sem károsítja. További szempontként szem előtt tartottuk, hogy az alkalmazott H202-stabilizátor a tisztító, illetve vértelenítő hatás szempontjából lehetőleg ne legyen indifferens, és ne csökkentse a mosóaktív kompozíció hatékonyságát. E célra elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt a savas kémhatású tenzidek jöhettek számításba. Szintetikus detergensek körében végzett kutatásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a találmány alapját képező alkil— és/vagy alkilariletoxilátum-dioktilszulfoszukcinát-hidrogénperoxid hármas rendszerben a hidrogénperoxid bomlása gyakorlatilag teljesen megakadályozható, a hidrogénperoxid stabilizálható, ha meghatározott mennyiségi arányban a kompozícióhoz a (IV) általános képletű alkiletoxiftalát savanyú félészterét adalékoljuk. Felismertük ugyanis, hogy alkil- és/vagy alkil— ariletoxilátum valamint dioktilszulfoszukclnát (Solovet) felületaktív anyagok jelenlétében a hidrogénperoxid stabil marad, ha meghatározott arányban a (IV) általános képletű alkil—etoxiftalát savanyú félésztere is jelen van. Felismertük továbbá, hogy a kompozícióban szereplő gyorsnedvesítő hatású dioktil-szulfoszukcinát nedvesítő hatását az egyébként H2O2 stabilizálására szánt (IV) általános képletű komponens tovább fokozza, jelentős mértékben javítva ezzel a kompozíció általános tisztító, vértelenítő és dezinficiáló hatékonyságát. A fenti két felismerés meglepő, mert sem hidrogénperoxid stabilizálás, sem a nedvesítőképesség fokozása szempontjából a többi, a (IV) általános képletű alkiletoxiftalát savanyú félészterhez hasonló szerkezetű, alkilftalát savanyú félészter előnyös tulajdonságokat nem mutat. Azaz mind a hidrogénperoxid stabilizálására, mind a nedvesítőképesség fokozása szempontjából csak azok a savanyú ftalátfélészterek előnyösek, amelyeknél az észterkötésben lévő csoport alkiletoxilátum, azaz etoxilált zsíralkohol. A találmány szerinti kompozícióban szereplő, tisztítófunkciót betöltőalkilariletoxilátum, illetve alkiletoxilátum, melyek az (I) illetve (II), későbbiekben részletezendő általános képlettel jellemezhetők, meghatározott arányban vagylagosan helyettesíthetik egymást, azaz a kompozícióban bármelyik alkamazható egyedül is, de a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
