201246. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a propolisz fémionokkal képzett vegyes komplexeinek előállítására
1 HU 201 246 A 2 A találmány tárgya eljárás a propolisz fémionokkal képezett vegyes komplexeinek előállítására. A találmány továbbá az Ilyen komplexeket tartalmazó gyógyászati és kozmetikai készítmények előállítására vonatkozik. A propolisz vagy móhszurok a különböző növényi részekről (elsősorban a rügyekről, a virágokról, a levelekről és az ágakról) a méhek által összegyűjtött, egyszerű szerves (alifás, aromás, heterociklusos) vegyületekből, valamint gyantákból, viaszokból, balzsamokból, Illóolajokból, cserzőanyagokból, továbbá ásványi anyagokból és kevés vízből álló termék (Ann. Rep. Int. Bee Res. Assoc. 60, 59—84 (1979)). Ismert, hogy a propolisz számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz. Ilyen anyagok elsősorban a fiavon- és flavonoid-származékok (például galangin, pinostrobln, pinocembrin, plnobankszin, apigenin, kemferol, krizin, tektokrizin, kvercetin, izalpinin, sakuranetin és izosakuretin), az amlnosavak, peptldek és aminok, a nyomnyi mennyiségben jelenlévő fémionok (elsősorban réz és mangán) és a kis mennyiségben jelenlévő vitaminok [Váll L: „A népi gyógyászatban használatos propolisz fizikai és kémiai vizsgálata” (doktori disszertáció, Debrecen, 1982); Uchen, Zap. Kazan, vet. Inst. 108,180— 181(1971); Arzneimittelforschung 27,889—890 (1977); J. Econ. Entomol. 31, 576—577 (1938); 33, 396—397 (1940); 34, 37—38 (1941) és 35, 319 (1942)]. A propoliszt tartalmazó készítményeket — elsősorban kenőcsöket, krémeket, balzsamokat, illetve extraktumokat — a gyógyászatban egyre elterjedtebben alkalmazzák elsősorban gyulladáscsökkentőkként, fájdalomcsillapítókként, helyi érzóstelenítőkkónt, bőrgyógyászati és sebgyógyító anyagokként. A propolisz gyógyászati felhasználhatóságát azonban hátráltatja az a körülmény, hogy a különböző propolisz minták összetétele változik aszerint, hogy milyen vidékről, milyen időszakban gyűjtötték be a méhek, tehát függ az aktuálisan ott lévő növénytakarótól és a növények fejlettségi állapotától. A különböző földrajzi helyekről és különböző időszakokból származó propolisz minták minőségi és mennyiségi összetételében mutatkozó különbségek miatt még a teljesen azonos technológiával előállított propoliszos készítmények biológiai hatása is ingadozó. Noha a nyers propolisz finomítására már ismertek módszerek (182 800 sz. magyar szabadalmi leírás), és a megfelelő módszerekkel (frakcionálás, kromatografálás) egy-egy anyagcsoport, sőt egy-egy komponens szelektíven is elkülöníthető a nyers vagy finomított propoliszból (Stud. Org. Chem. (Amsterdam) 23, 223— 232 és 233—240 (1986)), a propolisz készítmények standardizálása ezen az úton nem oldható meg. Egyfajta biológiai hatásért, illetve az ezen alapuló gyógyítási eredményért ugyanis rendszerint nem csak egyfajta főkomponens vagy hasonló vegyületcsoport felelős, hanem két vagy több egymás mellett jelenlévő, sőt Időnként egymás hatását szlnergetikusan fokozó 2 komponens. Az Is előfordul, hogy az elkülönített tiszta komponens, illetve finomított frakció a vizsgált biológiai Jelenségre egyenesen hátrányos hatást fejt ki. Minthogy az egyedi komponensek elkülönítése, mennyiségi és minőségi meghatározása rendkívül nehézkes, és az alkalmazott technológiák egyes komponensek pontos meghatározását nem Is teszik lehetővé, a szlnergetlkus hatások felderítése pedig még kezdeti stádiumban van, más megoldást kellett keresni a propolisz standardlzálására. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a propolisz különböző fémionokat stabil komplex formájában képes megkötni, és ez a propollszfémkomplex a megkötött fémionokat át tudja adni a kezelt élő szervezeteknek, vagy enzlmatikus hatásokat képes mimikáin). A propoliszból tehát fémkomplex-képzés révén az élő szervezetek számára jól hasznosítható nyomelem-forrás, illetve hatékonyan működő vegyes komplex alakítható ki. Fémkomplex-képzéssel egyúttal a propolisz standardlzálását is megoldhatjuk, hiszen ebben az esetben a propolisz fő biológiai hatásirányát a bevitt fémionok minősége, mennyisége és arányai szabják meg, amit a komplexképzéshez használt fémionok minőségének és mennyiségének megfelelő megválasztásával előre szabályozhatunk. A propolisznak, valamint az egyes fémionoknak a különböző gyulladásos kórképekben kifejtett szerepét, molekuláris biológiai hatásait elemezve megállapítottuk, hogy a propolisz készítményeket réz-, cink-, mangán-, króm-, kobalt- és/vagy lantanida-ionokkal kell dúsítanunk. A megadott fémionokkal való dúsítás szükségessége meglepő felismerés, hiszen a szakirodalomból — a hivatali megállapítással ellentétben — éppen az Ismert, hogy a réz, a króm, a mangán és a kobalt szervetlen sói — a vas- és nikkel-vegyületekhez hasonlóan gyulladást váltanak ki (proflogisztikusak), amely pl. kontakt dermatitiszben, allergiában, rákos daganatokban nyilvánul meg (H.G. Seiler, H. Sigel: Handbook of Toxicity of Inorganic Compounds, Marcel Dekker Inc., N.Y., 1988). A rézsókból vizes vagy alkanolos oldatban fiziológiás körülmények között keletkező Cu(ll)-ionok — a Fe(ll)-ionok Haber-Weiss-, illetve Fenton-reakclójához hasonlóan—C-vitamln vagy egyéb fiziológiás redukálószerek jelenlétében a molekuláris oxigént szuperoxid-győkké, majd hidrogén—peroxiddá és hidroxilgyökké alakítják. Ezeknek az aktív, oxigóntartalmú gyököknek a sejtmembránt károsító, lipldperoxidáló, szénhidrátokat oxidáló, arachidonsav-autooxldáló, aminosavakat, fehérjéket, enzimeket és nukleinsavakat roncsoló hatásai gyulladásos folyamatokat, lokális Irritációt, fekélyt, ödémát, hemolízist stb. okoznak. Azokat a fémionokat pedig, amelyek a gyulladásos folyamatokat elősegítik (elsősorban a vas(ll)- és vas(lll)-ionokat) szükség esetén a kiindulási propolisz előkezelésével legalább részlegesen el kell távolítanunk a propolisz mintákból. Megállapítottuk azt is, hogy a gyul5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
