201233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidrofil perlitre adszorbeált, stabilizált takarmánykiegészítő aromakészítmények előállítására
HU 201233 A A találmány tárgya eljárás hidrofil perlitre adszorbeált, stabilizált takarmánykiegészítő aromakészítmény előállítására. A takarmány kiegészítő minőségromlás nélkül tárolható, a felhasználás során könnyen mobilizálható. A nagyüzemi állattartásban alkalmazott takarmányok a szükséges tápanyagok, ásványi anyagok mellett vitaminokat, élettanilag szükséges egyéb adalékokat, így a takarmányfelvételt segítő aromaanyagokat is tartalmaznak. Az adalékok nagy része kémiailag érzékeny, környezeti hatásokra (víz, levegő, hő, fény stb.) elbomolhat, ill. átalakulhat. A takarmány készítmények gyártásakor fontos, hogy komponenseik szilárdak és porformájúak legyenek. Ezért mindazon adalékokat, amelyek önmagukban folyékonyak, előzetes művelettel szilárd formájú premixekké kell átalakítani. E célra legelterjedtebben olyan segédanyagokat alkalmaznak, amelyek felületükön vagy szerkezetükben kötik meg az adalékokat. Fontos követelmény, hogy az így szilárd formájúvá tett adalékok a feldolgozás és a tárolás alatt bomlást ne szenvedjenek, de a felhasználásuk során szabaddá válva a kívánt hatást nyújtsák. A hordozóként alkalmazott természetes vagy szintetikus szervetlen vegyületek főleg a szilikátok körébe tartoznak, ezek nagy felületükön képesek a folyékony adalékok, így az aromaanyagok megkötésére is. Az 1.500.268. ljsz-ú nagy-britanniai szabadalmi leírásban hordozóként horzsakő (riolit) szemcséket alkalmaznak. Ez a víztartalom megkötésén túl az adalékokat is megköti, de a készítmény— szemcsézettsége miatt — előnyösen csak szárnyasok részére alkalmas. A 174.699. ljsz-ú magyar szabadalmi leírás szerint az aromaanyagként alkalmazható illóolajokat ß-ciklodextrin zárványkomplexként kötik meg. Ez, noha az illóolajokat megvédi az elpárolgástól és az oxidációs hatásoktól, következésképpen azok jól tárolhatókká válnak, de felhasználása során az aromaanyag a zárványkomplexből csak a tápcsatornában szabadul ki és így hatásfoka nem kielégítő. A 3.061.444. ljsz-ú USA szabadalmi leírásban alfa-ciklodextrinnel és lineáris dextrinnel stabilizálják az aromaanyagokat. Az eljárás hátránya szintén az, hogy az erős kötődés miatt az ízesítő hatás csak mérsékelten érvényesül. A 184.420. ljsz-ú magyar szabadalmi leírás értelmében növényi anyagok, főleg kilúgozott szárított répaszelet őrleményével kötik meg az íz- és illatanyagokat. A zárványüregben elhelyezkedő aromaanyagok hasznosulása ez esetben is csak részleges. A 173.959. ljsz-ú magyar szabadalmi leírásban a feltalálók egyes takarmányadalékok, elsősorban a főleg vizes oldatként hozzáférhető kolinklorid hordozóanyagaként 50-250 mikron szemcseméretű perlitet vagy horzsakőt ajánlanak. A megoldás előnye, hogy a készítmény nagy víztartalom mellett is por formájú, a takarmány egyéb komponenseivel könnyen homogenizálható és jól tárolható. Az ásványi hordozók az adalékok víztartalmát adszorpcióval kötik meg, ezzel biztosítják a könnyű kezelhetőséget. A találmány szerinti eljárás nem oldja 1 meg az adalékok stabilizálását—ez nem is célja —, mivel az alkalmazott ásványi anyagok finom szerkezetükben a vizet és/vagy a vízoldható'komponensek oldatát adszorbeálják. A példákban közölt egyéb, hidrofób adalékok (pl. zsíroldható vitaminok) ilyen körülmények között rosszul nedvesítik a hidrofil tulajdonságú ásványi hordozót, annak felületén oszlanak el, így a környezeti hatásokkal szemben védtelenek. Ezért a módszer nem alkalmas az illékony és hidrofób aromaanyagok stabilizálására. Az ismert eljárások sajátosságai úgy jellemezhetők, hogy egyrészt a hordozók felületén kötött adalékanyagok nincsenek védve a környezeti hatásoktól, másrészt a hordozók szerkezetében kötött adalékok pedig felhasználásuk során nem szabadulnak ki és nem érvényesül a hatásuk. Azt a célt tűztük ki, hogy olyan megoldást találjunk, amely feloldja a stabilizálás és a mobilizálhatóság ellentmondó követelményét és egyaránt biztosítja az aromaanyagok veszteségmentes tárolását és a felhasználásuk során a hasznosulásukat. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a fenti célnak megfelelő készítményt úgy állíthatunk elő, ha az aromaanyagot megfelelő emulgeátorral elegyítve perlitre adszorbeáltatjuk. Azt tapasztaltuk, hogy a hidrofil takarmányadalékhoz sikerrel alkalmazható izzított perlit, a lipofil és illékony aromaanyagok hordozójaként nem alkalmazható eredményesen. Az ásványi hordozót rosszul nedvesítik, nem kellően hatolnak be üreges finomszerkezetébe, külső felületén eloszlatva pedig védtelenek az elpárolgással és oxidációval szemben. Felismertük azonban, hogy az aromaanyagok és bizonyos típusú felületaktív anyagok elegye jól nedvesíti a perlitet, ezáltal behatol nyiltcellás finomszerkezetébe, ennek következtében az elpárolgás jelentősen lassul. Ezzel teljesül a stabilizálás követelménye, de további követelmény, hogy az aromaanyagok a takarmány elfogyasztásakor már a száj üreg vizes közegében spontán kioldódjanak, mivel a kívánt hatásuk csak így érvényesül. Ismert, hogy az élelmiszer- és takarmányadalékként elfogadott felületaktív anyagok közül néhány alkalmas a lipofil aromaanyagok emulgeálására, ezek a tenzidek azonban a perlitet nem feltétlenül nedvesítik. A céljainknak megfelelő tenzideknek ezén. követekező feltételeknek kellett megfelelniük:- takarmányadalékként elfogadottak legyenek,- az aromaanyagokkal elegyíthetők legyenek,- vízzel keverve spontán emulziót képezzenek és- az elegy alkotórészeként jól nedvesítsék a perlitet. Azt találtuk, hogy a kívánt célnak a 8-18 HLB indexű ( = hidrofil-lipofil egyensúly rövidítése; ld. Römpp, Vegyészeti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1982, Második kötet, p. 494) nemionos felületaktív vegyületek felelnek meg. Előnyösen a poliszorbát típusú (pl. TWEEN márkanevű), a zsírsavpoliglikoléter típusú (pl. a NYRJ márkanevű) vegyületek, bizonyos szorbitan-zsírsavészterek (pl. SPAN márkanevű készítmények), valamint a cukorzsírsavészterek (pl. szacharóz-palmitát) alkal-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
