201214. lajstromszámú szabadalom • Iparszerű termesztésre alkalmas étkezési gomba
1 HU 201 214 B 2 A találmány iparszerűen termeszthető, nagy termőképességű, csiperke (Agaricus) nemzetségbe tartozó étkezési gombára vonatkozik. A gombák kedvező táplálkozásólettani és gasztronómiai értéke közismert. A kalóriaszegény étrendek iránti érdeklődés a gombát a kultúrált táplálkozás egyik reprezentáns élelmiszerévé tette, annál is inkább, mivel annak fehérje aminosav összetétele a húsfehérjével azonos értékű. Az emberiség gombaszükséglete a kulturált táplálkozás terjedésével fokozottan nő. A világ piacain forgalomba kerülő mennyiség évente meghaladja az egymillió tonnát, amely azonban az igényeket nem tudja kielégíteni. A természetben előforduló gombák csak szerényebb mértékben járulnak a szükségletek kielégítéséhez. Ennek okai a következők. Terméseredményük és termésidejük rapszódikus, begyűjtésük munkaigényes, a mérges fajok miatt a szakértelem hiánya végzetes következményekkel járhat. A piaci igényeket csak irányítható terméseredményű, jó tulajdonságokkal bíró gombafajokkal lehet kielégíteni. A kereskedelmi forgalomban kapható gombák zömmel mesterséges termesztésből származnak. Mesterséges körülmények között csak nagyon kevés gombafajnál sikerül termést nyerni, mert többségük a természetben bonyolult biológiai viszonyok között ól, amelyek mesterséges biztosítása meglehetősen nehéz. Ez az oka annak, hogy mesterséges termesztésre nem a legkedveltebb fajok (pl. vargányák) kerülhettek, hanem azok, amelyek termesztésbiztonsági, szállítástechnikai és gazdaságossági követelményeket ki tudtak elégíteni a biológiai és gasztronómiai követelményeknek bizonyos kompromisszummal még eleget is tesznek. A világon termesztett gombafajoknak mintegy 70%-át a kétspórás csiperke (Agaricus bisporus), kb. 13%-át a shii-ta-ke (Japán) teszi ki, a fennmaradt kb. 17% mintegy tíz faj között oszlik meg. Európában a legelterjedtebb termesztett fajok, a már említett kétspórás csiperke és a laskagomba (Pleurotus ostreatus). A kétspórás csiperke termesztésénél hátrány, hogy a termesztéshez lótrágya szükséges, amelynek beszerzési lehetősége korlátozott. Próbálkozások történtek más trágya felhasználásával is (pl. csirketrágya). A trágya alapú termesztésről általánosan elmondható, hogy környezetvédelmi szempontból nem kívánatos. Az Agaricus gombafajnál a termesztő ágyásokat takarni és azt ápolni szükséges, amely többlet munkaerőt igényel. A csiperke és laska fajok energiaigénye igen magas, a termesztésnél napi 120-szoros légcsere szükséglet miatt. E fajok hátránya még az, hogy a kihozatali értékei alacsonyak, számszerűen a termőtalaj (szubsztrátum) szárazanyagtartalmának csak 50—70%-a, amely csupán fele-háromnegyede az elméletileg elérhető mennyiségnek. Ezen ismeretek birtokában a találmány feladata egy zárt rendszerű, iparszerű termesztési 2 eljáráshoz jól alkalmazkodó faj kiválasztása, amely a nagyüzemi termesztési eljárás egyes műveleti szakaszaiban kellő tűrőképességgel rendelkezik, élőmunkalgényességö alacsony, terméshozama az eddig ismert fajokhoz viszonyítottan kiemelkedően jó, energiaigénye a teljes termesztési folyamat alatt alacsony, megfelel a kereskedelmi igényeknek és a faj biológiai, valamint élvezeti érték tulajdonságai elérik vagy meghaladják a hagyományosan termesztett fajokét. A találmány alapjául az a felismerés szolgált, hogy a termesztésbevonásra kiválasztott faj a termőtalaj összetételének, valamint a termesztés egyes paramétereinek változtatását fokozatosan eltűri, ahhoz asszimilálódik, miközben tulajdonságai előnyösen változnak és a hosszú kísérleti sorozat végeztével a kiindulási fajból új, attól néhány jellemző tulajdonságban különböző faj szelektálható ki. A találmány szerinti étkezési gomba származását tekintve a Hortobágyon a természetben nagyon ritkán előforduló Agaricus marcrosporoides faj ott begyűjtött és meghatározott egyedéből került kinemesítésre. A faj — Agaricus marcrosporoides Bohus — pontos leírása az Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici 1974. évi 68. kötetében a 64—85. oldalon található. Ugyanezen kiadvány 1975. évi 67. kötetének 37—40. oldalán közölt tanulmány szintén megadja a faj leírását, közli a fényképét, valamint leírást ad egyéb, a természetben talált Agaricus fajról. A laboratóriumi körülmények között termesztésbe vont faj akkori elnevezése hortobágyi csiperke volt. A találmány tehát olyan iparszerű termesztésre alkalmas csiperke (Agaricus) étkezési gomba, amelynek kalapja eleinte gömb-félgömb alakú, majd a növekedés későbbi szakaszában domború, végül ellaposodó alakú. A kalap színe fehér, a tetején enyhén sárgás árnyalattal, felülete pelyhespikkelykés. Mérete gyakran 8—12 cm. Lemezei rózsaszínből sötétednek csokoládóbarnára. Tönkje többnyire bunkóalakú, fehér, felülete érdes, 6—20 cm hosszú, 2—5 cm átmérőjű, a felső 1/3—1/5 része csonkakúp formába megy át. A gallérja fehér, széles, belső oldalán a szélén kockás díszítéssel. A gomba húsa fehér, amely nyomásra is fehéren maradó. Fiatalon ánizsszerű szaga van. Mind a kalap, mind a tönk bőrfelülete zsenge, a hússal azonos konzisztenciájú és lehúzással el nem távolítható. A termőtestek a táptalajon egyenként nőnek. A tönk tapadása a táptalajhoz a tönk alsó felületének csak mintegy egynegyed részével történik, amely szedéskor könnyen elválasztható. A találmány szerinti gombafajt a továbbiakban fényképek útján mutatjuk be. Az 1. ábra és a 2. ábra a faj egy-egy kifejlett példányát mutatja a gallér felszakadása után, amelyek alaki különbözőségét az eltérő termesztési körülmények okozzák. Az új faj a már említettek szerint, a természetben talált egyedből került kinemesítésre, oly módon, hogy a fajt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
