201201. lajstromszámú szabadalom • Késhajtás szántóföldi takarmánynövények levágására alkalmas vágószerkezetekhez
1 HU 201 201 B 2 A találmány tárgya késhajtás szántóföldi takarmánynövények levágására alkalmas vágószerkezetekhez magajáró kaszáló- vagy szecskázógépeken, amely különböző munkaszélességű vágószerkezetek központi hajtásaként a vágószerkezetí vályú alatt van elrendezve. A 227 870 Isz. NDK-beli szabadalmi leírás alapján Ismert egy vágókéshajtás, amely kompakt felépítése révén a vágószerkezeti vályú tetszőleges helyén felszerelhető. A vágószerkezeti vályú alatt elrendezett alapkeret középső tartományában egy változatos módon felszerelhető, két házfélből oldhatóan összeépített vágókéshajtás van válaszfallemezek között felerősítve. A házfelekben egy, a hajtótengellyel összekötött forgattyústárcsa és egy excentertárcsa van ágyazva. A szabad végén az excentertárcsával összekötött forgattyúscsap egy hajtórúddal van felszerelve. A hajtórudak gömbcsuklóperselyben ágyazott szögemelőkkel vannak összekötve, ahol a szögemelők szabad végei kaszafejlemezekre vannak csuklósán felerősítve és a vágókéseket oszcilláló mozgásba hozzák. Ennek a vágókéshajtásnak azonban az a hátránya, hogy nem biztosítható menetirányban a lengő tömegek, úgy mint a szögemelök és a hajtókarok tökéletes tömegkiegyensúlyozása a forgattyústárcsával és az excentertárcsával. Ezáltal jelentős rezgések lépnek fel a vágószerkezeti vályún és jelentős zajterhelések is jelentkeznek. Az alkalmazott forgattyús hajtás nagy csapágyterhelést okoz, emiatt jelentős a csapágykopás és a szögemelők váltakozó függőleges hajlításoknak vannak kitéve. A hajtókarok és a kaszafejek rugalmatlan ágyazása a szögemelőn nagy lökésszerű terhelésekhez vezet a házon, miáltal háztörések következhetnek be. Mivel a támadáspont a vágókésen nincs elég távol a szögemelő forgáspontjától, az oszcilláló mozgás körívalakban kerül átadásra. Ez a kaszafejekre ható lengő terhelés a vágókéshátak erős igénybevételéhez vezet. Az oldalsó késvezetékeknek nagyobb távolságra kell lenniük egymástól, így a késhátak a késvezetókeknek ütköznek, ami pedig túlzott zajképződéshez vezet. A 206 458 Isz. NDK-beli szabadalmi leírás alapján ismert egy vágókéshajtás, amely nagy munkaszélességű vágószerkezetek számára lehetővé teszi keskeny oldalfalak kialakítását és nem hagy vissza vonszolási nyomokat a növényállomány mentén. Egy, a vágószerkezeti vályú mögött elvezetett hajtótengelyről kétoldalt forgattyústengelyek vannak leágaztatva és a vágószerkezeti vályú alatt elrendezett szögemelők az oldalfalakon keresztül kinyúló végeiknél fogva vannak az oldalfalakon kívül megvezetett hajtórudakon keresztül meghajtva. Az oldalfalakon belül a szögemelők a kaszafejlemezekkel vannak összekötve. Ezzel a kialakítással kiküszöbölhető a vonszolási nyomok képződése a növényállomány mentén. Fennáll azonban az a hátrány, hogy az oldalfalak tartományában elrendezett szöge- 2 melők és az oldalfalakon kívül megvezetett hajtórudak erős rezgéseket váltanak ki, miáltal erős zajterhelés is jelentkezik. Célunk a találmánnyal olyan kóshajtás kifejlesztése szántóföldi takarmánynövények levágására alkalmas vágószerkezetekhez, amely nem okoz vonszolási nyomokat, emelett rezgésmentes és zajtompító kivitelben könnyű vágószerkezeti vályúra Is felszerelhető. A találmány által megoldandó feladat olyan késhajtás létrehozása szántóföldi takarmánynövények levágására alkalmas vágószerkezetekhez, ahol az oszcilláló mozgás átvitelére szolgáló támadáspont a vágókóseken megközelítőleg egy egyenesre esik és váltakozó igénybevétel nem lép fel. A találmány értelmében ezt azáltal érjük el, hogy késhajtásnak a vágószerkezeti vályú leghátsó tartományában oldallemezeken különböző síkokban ágyazott és a vágószerkezeti vályún annak hossztengelyére merőlegesen átvezetett lengőkarjai vannak, amelyek a kaszafejlemezekre azonos síkban vannak csuklósán felerősítve és egy kúpkerekes hajtóműről egy álló elrendezésű excentertengely szíjhajtásán és excentercsapágyakra felerősített ellenmozgású csatolólemezekről vannak meghajtva. Az alapkeret középső tartományában elrendezett oldallemezek között egy elülső támasztóelem, egy elülső takarósín, egy középen elrendezett keresztborda, valamint egy hátsó harántmerevítő egy talplemezzel és felső merevítőidomokkal összeköttetésben kompakt szerelési tartományt képez a kóshajtás számára. A két részből álló lengökarok lengőkarágyazásainak tartományában Silent-perselyekkel, és összekötő ágyazásaik tartományában ugyancsak Silent-perselyekkel vannak összekötve, ugyanakkor a lengőkarok vágókések felé eső véglemezei egy, a kaszafejágyazásokat befogadó rést képezve vannak egymáshoz vezetve és csavarkötésekkel vannak egymáshoz rögzítve. Az oldallemezen átvezetett hajtótengely rugalmas tengelykapcsolón keresztül erőrázó módon van a kúpkerekes hajtóművel összekötve és a kúpkerekes hajtómű egy, a talplemezen rögzített feszítőszerkezetbe minden irányban állíthatóan van beépítve. A talplemezen és a keresztbordán rögzített forgattyúházban ágyazott excentertengely a forgattyúház fölött egy lendítőtárcsaként működő ékszíjtárcsával van összekötve és a forgattyúházon belül ellentétes irányban forgó excentertárcsákat excentercsapágyak veszik közre és ezen excentertárcsák csatolólemezek révén a különböző dőlésben elrendezett lengőkarokkal az összekötő ágyazásokban vízszintes síkban vannak összekötve. A csatolólemezek előnyösen nemesített rugóacélból vannak előállítva. Az oldallemezek közötti elülső tartományban felerősített takarósínen a lengőkarokat függőleges síkban megtámasztó, egymáshoz képest állítható alsó vezetőlemezek és felső vezetőle-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
