201188. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tranzisztoros előerősítőnek potencióméteres erősítés szabályozására elsősorban magnókészülékek felvételi kivezérlés szabályozására

HU 201188 B 2 A találmány hangfrekvenciás területen, elsősorban előerősítők erősítés szabályozására használható, ahol a bemeneti jel szintje a különböző jelforrások miatt széles tartományban változik, a kis jelszintek miatt azonban potenciométer nem helyezhető az erősítő bemenetére. Ez az eset áll fenn magnókészülékeknél, ahol a rádió (DIN) bemenet egyben mikrofon bemenet is, viszont a rádió lényegesen nagyobb jelet szolgáltathat a mikrofonnál, ami túlvezérelheti a bemenőfokozatot, amennyiben a felvételi kivezérlés-szabályozó poten­ciométer az állandó nagy erősítésű előerősítő után következik. A túlvezérlés problémája főleg az alacsony tápfe­szültségről működő, azaz telepről is használható készü­lékeknél jelentkezik, mivel a tápfeszültség behatárolja az előerősítő kivezérelhetőségének mértékét. Hagyományos megoldásnál a felvételi kivezérlés szabályozó potenciométer egy fix erősítésű előerősítő után következik (pl. SANYO M250V típusú magnó­nál): Ilyen esetben a kivezérlésjelző műszer szerint jól beállított felvétel nagy jelű műsorforrás esetén élvezhetetlenül torz lesz, mivel az előerősítő túl­­vezérlődött. és a szintszabályozó potenciométerrel már csak a torz jelet lehet szabályozni. A találmány szerinti potencióméteres (manuális) erősítés szabályozó megoldás nagy bemenő jelszin­teknél csökkenti az előerősítő erősítését, ezáltal túl­vezérlés nem következik be. Cél a találmánnyal olyan tranzisztoros előerősítő­nek potenciométeres erősítésszabályozása elsősorban magnókészülékek felvételi kivezérlés szabályozására, ami úgy rádió, mint mikrofon bemenetről a bemenő fokozat túlvezérlését kiküszöböli. Feladat, hogy kevés áramköri elemmel, túlvezérlés és torzítás nélkül valósítsuk meg a felvételi kivezérlés szabályozását. A feladatot a találmány szerinti áramköri elren­dezéssel úgy oldottuk meg, hogy kéttranzisztoros erősítőt alkalmazunk, ahol a bemeneti jel forrásra az első tranzisztor bázisára van kapcsolva. Az első tran­zisztor kollektora egyrészt egy impedancián keresztül a tápfeszültség forrása csatlakozik, másrészt a második tranzisztor bázisára kapcsolódik. Az első tranzisztor emmittere egy impedancián keresztül a földpontra, egy további impedancián keresztül a második tran­zisztor kollektorára van kapcsolva. A második tran­zisztor kollektora és emittere közé a potenciométer van kötve, amelynek csúszópontja a földpontra van kötve. A második tranzisztor emittere egy impedancián keresztül a tápfeszültség forrásra csatlakozik. A máso­dik tranzisztor emittere és a földpont a szabályozó erősítő kimeneti kapocspontjait képezi. A találmány egyik kiviteli példáján a második tranzisztor kollektora és a potenciométer közé sorba­­kapcsolt ellenállás és kondenzátor van kapcsolva. A második tranzisztor emittere és a földpont közé ellenállásosztó kapcsolódik, amelynek közös pontjáról egy további ellenállás az első tranzisztor bázisára csatlakozik. Az ellenállásosztó közös pontjára csatla­kozik még a potenciométer csúszópontja, valamint egy a másik végénél földpontra kapcsolt kondenzátor. Az erősítő be- és kimeneti pontjai csatolókonden­zátoron át vannak csatlakoztatva. A találmány előnyei közé tartozik, hogy az áram­körrel, a két helyen változtatható ellenállással (egy potenciométerrel) való szabályozással igen nagy sza­bályozási tartomány fogható át (kb. 70 dB). Az előerősítő ezáltal kis jelszinteknél (pl. mikro­fon) kis zajú beállításban nagy erősítésre képes, nagy bemenőjel esetén erősítése a jelnövekedéstől függően lecsökken, ezáltal nem vezérlődik túl, a torzítása nem nő, hanem a negatív visszacsatolás növekedése miatt egyre csökken. A találmányt a továbbiakban rajzok alapján ismer­tetjük, ahol az 1. ábrán a találmány szerinti általános megoldást, a 2. ábrán példaképpen megvalósított erősítő áramkört ismertetünk. Az 1. ábrán a bemeneti Ug feszültségforrás T| tran­zisztor bázisára csatlakozik, amely tranzisztor kollek­tora egyrészt Zi impedancián keresztül tápfeszültség + Ut pontjára kapcsolódik, másrészt T2 tranzisztor bá­zisára csatlakozik, amely tranzisztor emittere egyrészt Z2 impedancián keresztül tápfeszültség + Ut pontra, másrészt P potencióméter kezdeti pontjára csatlakozik, amely egyben az áramkör kimenete, a P potenciométer csúszkája földre kapcsolódik, amely P potenciométer másik vége a T2 tranzisztor kollektorára csatlakozik, amely pontról Z4 impedancia Ti tranzisztor emitterére van kapcsolva. Ezen pont és a földpont közé Z3 impe­dancia kapcsolódik. A Z4 impedanciával a szabályozási karakterisztikát lehet befolyásolni. A 2. ábrán a kapcsolási elrendezés a tranzisztoros áramkört a kiegészítő elemekkel együtt részleteiben szemlélteti. A bemeneti Ug feszültségforrása C1 kondenzátoron keresztül Ti tranzisztor bázisára csatlakozik, amely Ti tranzisztor kollektora egyrészt Rí ellenálláson keresztül tápfeszültség ”Ut pontra kapcsolódik, más­részt T2 tranzisztor bázisára csatlakozik, amely T2 tranzisztor emittere egyrészt R2 ellenálláson keresztül tápfeszültség +Ut pontra kapcsolódik, másrészt a C2 kondenzátoron keresztül P potenciométer kezdetére, egyben az áramkör kimenetére csatlakozik, amely P potencióméter vége sorbakapcsolt C3 kondenzátoron és R5 ellenálláson keresztül T2 tranzisztor kollektorára csatlakozik, amely pontról R4 ellenállás T1 tranzisztor emitterére kapcsolódik, amely emitter R3 ellenálláson keresztül földre csatlakozik, amely Ti tranzisztor bázisa Ró ellenálláson keresztül a P potenciométer csúszkájára csatlakozik, amely pont és a föld közé párhuzamosan kapcsolt Gt kondenzátor és Rx ellen­állás kapcsolódik, ugyanazon pontról R7 ellenállást T2 tranzisztor emitterére csatlakozik. A találmány lényege abban van. hogy a kéttran­zisztoros erősítő T2 tranzisztora a T1 tranzisztor erősí­tését a negatív visszacsatolás változtatásával szabá­lyozza. A P potenciométer változtatható impedancia­ként kettős erősítésszabályozást végez. Egyrészt a T2 tranzisztor emittere Z2 impedanciá­jának változó beterhelésével változtatja a T2 tranzisz­tor meredekségét, ezáltal a negatív csatolás következ­tében a T1 tranzisztor erősítését, másrészt a P poten­ciométer másik felének impedanciaváltozása a T2 tranzisztor kollektorába, illetve Ti tranzisztor emitter­­komplexumába beavatkozva az előbbivel egyező értel­mű erősítésváltozást okoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom