201184. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamosgép forgórész-kommutátor mikahornyainak megmunkálására
1 HU 201184 B 2 darabot kívánunk megmunkálni. Azonos típusú 10 munkadarabok esetében tehát a 2 hajtő-rögzítő szerkezet újbóli beállítása nem szükséges. A 2 hajtő-rögzítő szerkezet működése a találmány szerinti berendezés többi szerkezeti egységeivel a központi vezérlő-berendezés által összehangoltan történik. A megmunkálás elkezdésekor, amely a vezérlőszekrényen levő 84 automata üzemmód kapcsolójának elfordításával indul, a 2 hajtó-rögzítő szerkezet 45 hajtószegmense van a kommutátorhoz nyomott helyzetben, és az indítás pillanatában elkezdi a 10 munkadarab lassú fordítását. Egyébként a fordítás sebessége a hidropneumatikus 48 léghengeren levő fojtószelep csavarjának elfordításával optimális értékre állítható. A 10 munkadarab lassú fordítása mindaddig folytatódik, amíg az előzőkben már ismertetett módon a 4 tájolószerkezet 62 és 63 érzékelőtől az első kimunkálandó mikahoronyra nem érnek. Ekkor, vagyis a 62 és 63 érzékelőtűk áramkörének megszakadása pillanatában az 52 léghenger dugattyúrúdja behúz, ezzel a 45 hajtószegmenst a 10 munkadarab kommutátor koszorújától eltávolítja, a 13 fékpofát pedig ahhoz nekinyomja, és ezáltal a 10 munkadarab kommutátorának mikahomya a megmunkálási helyzetben, a 10 munkadarab pedig rögzített helyzetbe kerül. Ezután a már ismertetett módon történik a mikahorony kimarózása. A marózás elvégzésének ideje alatt, vagyis a 45 hajtószegmensnek a 10 munkadarab - kommutátor - koszorújától történő elválasztása után, a központi vezérlő-berendezés utasítására a hidropneumatikus 48 léghenger dugattyúrúdja behúz, minek következtében 45 hajtószegmens kiindulási helyzetébe kerül vissza. A megmunkálási ciklus befejezése után, vagyis amikor az 1 megmunkálófej alaphelyzetébe, vagyis kiindulási helyébe kerül vissza, az új megmunkálási ciklus azzal kezdődik, hogy 52 léghtnger dugattyúrúdja a 41 himbaszerkezetet kifelé járatban megtolja ezáltal a 13 fékpofát a 10 munkadarabtól - kommunátortól - eltávolítja, a 45 hajtószegmenst pedig - mely e pillanattól kezdve ismét elkezdi a lassú fordítást -, ismét a 10 munkadarabhoz - kommutátor koszorúhoz - nyomja. Ezzel egyidőben a 4 tájolószerkezet 62 és 63 érzékelőtűit ismét a 10 munkadarab kommutátor koszorújára helyezi. A mozgatások vezérlése úgy van összehangolva, hogy amikor a 62 és 63 érzékelőtűk a 10 munkadarabra - a kommutátor koszorújára - érkeznek, a kimarózott mikahorony a megmunkálás, és egyben a tájolás síkját már elhagyta, ezáltal 62 és 63 érzékelőtűk rézszeletre érkeznek és azon a következő megmunkálandó mikahoronyig csúsznak el. Ekkor ismét a megszakítás pillanata következik be, vagyis a megmunkálási ciklus a már leírt módon ismétlődik. A 7. ábrán a találmány szerinti berendezés a 4 tájolószerkezete látható oldalnézetben. A 4 tájolószerkezet feladata egyrészt a tájolást végző 62 és 63 érzékelőtűk pontos helyzetbe juttatása és a tájolás művelete alatt ezen 62 és 63 érzékelőtűk állandó, fix helyzetben történő tartása, másrészt a tájolási művelet befejezésével a 62 és 63 érzékelőtűk kiindulási, vagyis alaphelyzetbe való visszajuttatása. A 4 tájolószerkezet lényegében egy 54 csúszóvillával és 59 tájolófejjel ellátott 53 léghenger bölcsőből, egy kettős rögzítőbilinccsel és tartólappal ellátott 57 csúszóhüvelyből, egy 58 léghengerből, egy 58 léghengerhez csatlakozó 59 tájolófejből és vezetőrudazatokból áll. A vezetőrudazatok a 60 és 65 járomlemezekkel vannak összefogva. A 62 és 63 érzékelőtűknek tájolási helyzetbe juttatása a következő módon történik: az 58 léghenger kitolja az 59 tájolófejet és ezáltal a hátsó 60 járomlemez az 58 léghenger külső holtpontja előtt 10 mm-el egy 64 hüvelyes rögzítőlemezen ütközik fel. Az 58 léghenger dugattyú egy itt nem ábrázolt 66 rugó ellenében még további 10 mm-t halad előre, miközben a 66 rugót összenyomja. Ezt követően az 59 tájolófej egy 67 csapszeg forgáspontja körül 30°-os szögben elbillen, vagyis egy bólintó mozgást végez. Ezáltal a 62 és 63 érzékelőtűk érintkezésbe kerülnek a 10 munkadarab kommutátor koszorújának felületével. A 62 és 63 érzékelőtűk egy műanyagból készült 14 tájolóbetétben vannak elhelyezve és rögzítve. A 62 és 63 érzékelőtűk kotyogásmentes, de mégis rugalmas felerősítését a 8. ábra szemlélteti. Az ábrán az 59 tájolófej oldalnézete és a 63 érzékelőtű felerősítése látható metszetben. A 14 tájolóbetét a fejrész furatában foglal helyet és csavarral van rögzítve és ellenanyával van biztosítva a kilazulás ellen. A 14 tájolóbetét két furatában van rögzítve egy alátéttel és csavaranyákkal, a vállas kiképzésű felső részén csavarmenettel ellátott 62 és 63 érzékelőtű. A 62 és 63 érzékelőtűket az illesztett furatokban a látható gyenge rugók a rögzítéssel ellentétes irányban kifelé nyomva tartják. A furatokban a 62 és 63 érzékelőtűk a vállrészen feltámaszkodva, illetve megvezetve a rugók ellenében elcsúsztathatok, illetve benyomhatok. A 14 tájolóbetétből alul kinyúlik egy az elfordulás, illetve a 10 munkadarabon való elcsúszás irányban lekerekített bakelit lemez. Az 59 tájolófej ugyanis tájolási pozícióban erre támaszkodik a 10 munkadarabbal történő érintkezésekor. A bakelit lemez magassága kb. 1-1,5 mm-el alacsonyabb a 62 és 63 érzékelőtűk magasságától. Tájoláskor, amikor az 59 tájolófej a 10 munkadarab kommutátor koszorújára támaszkodik a bakelit lemezzel támaszkodik, viszont a 62 és 63 érzékelőtűk 1-1,5 mm mélyen a rugók ellenében a 14 tájolóbetétbe benyomódnak. Ezáltal biztosítani tudjuk, hogy a 62 és 63 érzékelőtűk a kommutátorkoszorú réz felületével a tájolás ideje alatt állandó és biztos gyenge nyomással érintkeznek, így az áramkör zárása tökéletesen biztosítva van, ezáltal azonban azt is kizártuk, hogy a 62 és 63 érzékelőtűk a kommutátor felületét megkarcolják vagy abba beleakadjanak. A 4 tájolószerkezet az 55 és 56 bilincsfelekkel a 7 gépállványra van felerősítve. Magassági beállítása minden az előzőleg megmunkált 10 munkadarab típusától eltérő típusú forgórész megmunkálásának elkezdése előtt elvégzendő. Azonos típusú forgórészek egymás utáni megmunkálása esetén az 59 tájolófej magassági pozíciója csupán leellenőrizendő. A 4 tájolószerkezet a 7 gépállványon az 54 és 55 bilincsfelek csavarjainak kismértékű lazítása esetén a 7 gépállvány körül kézzel elfordítható. Ezáltal a 3 görgős tartóbakok tartófejeire való 10 munkadarab felhelyezéséhez szabad teret tudunk biztosítani. A 4 tájolószerkezet hosszirányú beállítását az 54 csúszóvilláknak az 57 csúszóhüvelyben való vízszintes irányú szükség szerinti elcsúsztatásával valósíthatjuk meg, rögzítése pedig egy 68 körhagyókar és egy 61 ékfeszítő segítségével történik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
