201087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált amino-metán-difoszfonsavak származékok előállítására

7 HU 201087 B 8 lás esetén, körülbelül 20-1000 mg, előnyösen 30-300 mg, illetve intravénás adagolás esetén körülbelül 1-25 mg, előnyösen körülbelül 1- -10 mg, melyet előnyösen több azonos meny­­nyiségű részadagra osztva használunk. A gyógyászati készítmények például kö­rülbelül 10-80%, előnyösen körülbelül 20-60% hatóanyagot tartalmaznak. A találmány sze­rint előállított vegyületeket tartalmazó gyó­gyászati készítmények drazsé, tabletta, kap­szula vagy kúp, továbbá ampulla alakúak. Ezeket az önmagéban ismert, módon, a szoká­sos keverő, granuláló, drazsírozó, oldó vagy liofilizáló eljárásokkal állítjuk elő. így példá­ul orális adagolásra alkalmas gyógyászati ké­szítményt úgy állíthatunk elő, hogy a ható­anyagot szilárd hordozóanyaggal keverjük, a kapott keveréket adott esetben granuláljuk és a keveréket illetve granulátumot kívánt esetben vagy szükség esetén megfelelő se­gédanyagok hozzáadása után tabletta vagy drazsémag alakúra dolgozzuk fel. Megfelelő hordozóanyagok főként a töl­tőanyagok, például a cukrok, például a lak­­tóz, szacharóz, mannit vagy szorbit, cellulóz­készítmények és/vagy kalciumfoszfátok, pél­dául a trikalciumfoszfét vagy a kalciumhidro­­génfoszfát, továbbá a kötőanyagok, példáid a keményítőcsirizek, melyek kukorica-, búza-, rizs- vagy burgonyakeményító felhasználásá­val készülnek, zselatin, tragant, metilcellulóz és/vagy polivinilpirrolidon és/vagy kívánt esetben szétesést elősegítő szerek, például a fent említett keményítők, továbbá karboxime­­til-keményitók, térhálósított polivinilpirroli­don, agar, alginsav vagy ennek valamely só­ja, például nátriumalginát. Segédanyagok el­sősorban a folyást szabályozó- és kenőanya­gok, például a kovasav, talkum, sztearinsav vagy ennek sói, példáid magnézium- vagy kalciumsztearát és/vagy polietilénglikol. A drazsémagok megfelelő, adott esetben gyo­­mornedv-rezisztens bevonattal lehetnek ellát­va, melyek készítésére többek között tömény cukoroldatokat, melyek adott esetben gumi­­arábikumot, talkumot, polivinilpirrolidont, po­­lietilénglikolt és/vagy titánoxidot tartalmaz­nak, továbbá lakkoldatokat, melyek megfelelő szerves oldószerrel vagy oldószereleggyel készültek, vagy a gyomornedv-rezisztens be­vonatok készítésére megfelelő cellulózkészit­­mények, példul acetil-cellulózftalát vagy hí droxi-propil-metil-cellulózf tálát oldatait használjuk. A tablettákhoz vagy a drazsé­­inagbevonatokhoz színezőanyagokat vagy pig­mentet adhatunk, például a különböző ható­anyagmennyiséget tartalmazó készítmények azonosítása és felismerése céljából. További orális adagolásra alkalmas ké­szítmények a zselatinból készült nyitható kapszulák, valamint a puha, zselatinból és egy lágyító anyagból, például glicerinből vagy szorbitból készülő lágy kapszulák. A nyitható kapszulák a hatóanyagot granulátum formájában, például töltőanyagokkal, például 6 laktózzal, kötőanyagokkal, például keményí­tőkkel és/vagy csúsztatóanyagokkal, például talkummal vagy magnéziumsztearáttal és adott esetben stabilizátorokkal keverve tar­talmazzák. A puha kapszulákban a hatóanyag előnyösen egy megfelelő folyadékban, például zsíros olajokban, paraffinolajban vagy folyé­kony polietilén-glikolokban oldott vagy szuszpendált, emellett szintén tartalmazhat­nak stabilizáló anyagokat. Reklális adagolásra alkalmas gyógyászati készítményekként példáid a kúpok jönnek számításba, melyek a hatóanyag és egy kúp­alapanyag keverékéből állnak. Kúpalapanya­gokként például a természetes vagy szinteti­kus trigliceridek, paraffin-szénhirdogének, polietilénglikolok vagy a magasabb szénatom­­számú alkanolok megfelelőek. Alkalmazhatók továbbá zselatin-végbélkúpok is, melyek a hatóanyag és egy alapanyag keverékéből áll­nak. Alapanyagokként például a folyékony trigliceridek, polietilénglikolok vagy paraf­fin-szénhidrogének jönnek számításba. Parenterális adagolásra elsősorban egy hatóanyag vizoldható alakjának vizes oldatai, például egy vizoldható só vizes oldatai, to­vábbá a hatóanyag szuszpenziói, például megfelelő olajos injekciószuszpenziók jönnek számításba. Ez utóbbiak készítéséhez megfe­lelő lipofil oldószereket vagy anyagokat, pél­dául zsíros olajokat, például szezámolajat vagy szintetikus zsírsavésztereket, például etiloleátot vagy triglicerideket használunk. Alkalmazhatunk vízzel készített injekció­­szuszpenziókat, melyek viszkozitást növelő anyagokat, például nátrium-karboxi-metil-cel­­lulózt, szorbitot és/vagy dextránt és adott esetben stabilizátorokat tartalmazhatnak. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket és sóikat tartalmazó gyógyászati készítmények előnyö­sen a kalcium-anyagcsere megbomlására visz­­szavezethető megbetegedések, például reumás megbetegedések és főként osteoporosis keze­lésére alkalmasak. 0,01 mg/kg testsúly mennyiségű ható­anyag adagolása a patológiás elmeszesedést, illetve a kemény szövetek feloldódását csak jelentéktelen mértékben befolyásolja. 100 mg/kg testsúlynál nagyobb dózisnál hosszan­tartó toxikus mellékhatások lépnek fel. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat mind orálisan, mind hipertóniás oldatként szubku­­tán, intramuszkulárisan vagy intravénásán adagolhatjuk. Az előnyös napi dózis ennél a felhasználásnál orális adagolás esetén körül­belül 0,1-5 mg/kg, szubkután és intramusz­­kuláris adagolás esetén körülbelül 0,1-1 mg/­­kg és intravénás adagolás esetén körülbelül 0,01-2 mg/kg. A felhasznált vegyületek dózisa azonban változtatható is, és ez függ az olyan körül­ményektől, mint a megbetegedés jellege és súlyossága, a kezelés időtartama és az alkal­mazott vegyület. Az egyszeri dózisforma pél­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom