201061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új dihidropiridin-származékok előállítására
7 HU 201061 B 8 izomerjeinek az elegyét kapjuk és ezeket sóképzéssel rezerválhatjuk. Az egyik eljárás szerint a rezolválatlan (VI) általános képletú ciano-etil-észtert feloldjuk forró alkoholos oldószerben, igy metanolban, majd a 4-(2,4- -diklór-fenil)-5,5-dimetil-2-hidroxi-l,3,4-dioxa-foszforinán-2-oxid optikai izomerjével kezeljük és igy a diasztereomer sók oldatát kapjuk [W. den Hoeve, H. Wynberg, J. Org. Chem. (1986) 50, 4508]. A só frakcionált kristályosításával egy diasztereomer ciano-etil-észter-sót kapunk. A szabad ciano-etil-észtert a sónak bázissal, igy nátrium-karbonáttal való kezelésével nyerjük ki. A rezolvált ciano-etil-észtereket átalakíthatjuk a leirt módon a rezolvált (I) általános képletű vegyületekké. A találmány szerint előállított vegyületek hatásosságát a PAF vérlemezke aggregáló hatásának in vitro gátlásával mutatjuk be. A vizsgálatot a következők szerint végezzük: Nyulakból vagy emberekből vérmintákat veszünk 0,1 térfX dinátrium-etilén-diamin-tetraecetsav pufferbe és a mintákat 15 percig centrifugáljuk, igy a vérlemezkében gazdag plazmát nyerjük. A plazmát tovább centrifugáljuk, igy a vérlemezke-pelletet kapjuk, amelyet puffer-oldattal (4 mmól KH2PO4, 6 mmól NajHPOí, 100 mmól NaCl, 0,1% glükóz és 0,1% szarvasmarhaszérum-albumin, pH= =7,25) mosunk, majd puffer-oldatban reszuszpendálunk 2x10® vérlemezke/ml koncentrációra. A mintát (0,5 ml) elóinkubáljuk 2 percig 37 °C hőmérsékleten Paton aggregométerben keverés közben, vágy csak a hordozóval vagy a vizsgálati vegyületet is tartalmazó hordozóval. Ezután PAF-ot adagolunk megfelelő koncentrációban, hogy a vizsgálati vegyületek nélkül maximális aggregáló hatást kapjunk (10'®-10-9 mól) és a vérlemezkeaggregációt az oldat fényáteresztő képességének növekedésével mérjük. A kísérletet megismételjük a vizsgálati vegyületek jelenlétében különböző koncentrációnál és meghatározzuk a vegyületeknek azt a koncentrációját, amely a választ maximális értékének 50%-ára csökkenti. Ez az érték az IC50. Az (I) általános képletü vegyületek hatásosságát in vivo is bemutatjuk egereken a vegyületek azon képességével, hogy képesek az injektált PAF halálos hatását kivédeni. PAF (50 Mg/kg) és DL-propranolol (5 mg/kg) elegyét 0,9 tömeg/térf. százalékos nátrium-kloridban egerek farki vénájába injektáljuk (0,2 ml). A vizsgálati vegyületeket a PAF/ /propanolol injektálás előtt közvetlenül injektáljuk a farki vénába vagy pedig 2 órával megelőzően gyomorszondán át adagoljuk. A vizsgálati vegyületeket különböző adagokban alkalmazzuk 5 egérből álló csoportoknak és meghatározzuk azt a koncentrációt, amely a mortalitást 50%-kal csökkenti. Ez az érték a PDso. Vizsgáljuk a vegyületek azon képességét is, hogy képesek csökkenteni a PAF által 6 indukált légcsőösszehúzódást altatott tengerimalacokban. Ebben a vizsgálatban légúti ellenállást és a dinamikus tüdóteljesítőképességet számítjuk a légáramlásból és a transzpleurális nyomásból és a ki- és belélegzett levegő térfogatából. Meghatározzuk a PAF (100 ng/kg) által indukált légcsőösszehúzódást. A kezdő PAF adagolása után egy órával a vizsgálati vegyületeket beadagoljuk és a vizsgálatot megismételjük. A vizsgálati vegyületeknek a PAF által indukált légcsőösszehúzódásra kifejtett hatását arányként adjuk meg. Az (1) általános képletű vegyületeket gyógyászati alkalmazásuk során általában gyógyászati hordozóanyagokkal együtt alkalmazzuk, ezeket az adagolás és a szokásos gyógyászati praxis figyelembevételével választjuk meg. A vegyületeket adagolhatjuk például orálisan tabletták formájában, amelyek segédanyagokat, igy keményítőt vagy laktózt tartalmaznak, vagy pedig kapszulák vagy ovulák formájában önmagukban vagy segédanyagokkal együtt, vagy pedig elixirek vagy pedig szuszpenziókként, amelyek Ízesítő- és színezőanyagokat tartalmaznak. A vegyületeket adagolhatjuk parenterálisan is, például intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután. Parenteráli6 adagolás esetén a vegyületeket steril vizes oldatokként alkalmazzuk, -amelyek egyéb anyagokat, igy például sót, glükózt is tartalmaznak a vérizotóniás oldat előállítása céljából. Embereknél az allergiás légcső-megbetegedések és izületi gyulladás esetén a megelőzésre illetve gyógyításra orálisan alkalmazott adagolási mennyiség általában 2- -1000 mg naponta átlagos felnőttnek (70 kg), így egy átlagos felnőttnek az egyedi tabletta vagy kapszula 1-500 mg hatóanyagot tartalmazhat megfelelő gyógyászati hordozóanyaggal együtt. Intravénás adagolás esetén az adagolási mennyiség egy adagban 1-10 mg. Allergiás és légcsőmegbetegedések esetén inhalálással . is alkalmazható a hatóanyag aeroszol készülékből és ez az előnyös alkalmazási mód. Ebben az esetben az adagolási mennyiség 0,1-50 mg egy adagban. Az aktuális adagolási mennyiséget minden esetben az orvos határozza meg a betegtől függően és ez a mennyiség függ a beteg korától, tömegétől és a gyógyszerrel szembeni viselkedésétől. Az előzőekben megadott adagolási mennyiségek átlagos mennyiségek és ezek a mennyiségek szükséges esetben csökkenthetők vagy növelhetők is. A találmányunk tárgya tehát a leírtaknak megfelelően a gyógyászati készítmények előállítására szolgáló eljárás is, amelynek során az (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyászatilag elfogadható sóját gyógyászati hígitóanyagokkal és hordozóanyagokkal keverjük össze. Az (I) általános képletü vegyületek előállítását a következő példákkal mutatjuk be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
