201048. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 2-tienil-oxi-ecetsav-származékok előállítására

HU 201048 B mérő esetén, annál erősebb az antitrombotikus ha­tás. A kontrollként alkalmazott állatok nem kaptak vizsgálandó anyagot. A vizsgálatok során 5 állatot alkalmaztunk min­den egyes vizsgálandó anyaghoz és koncentráció­hoz, emellett állatonként 20-30 p,m átmérőjű 3 vér­7 edény felhasználásával. A statisztikai kiértékelést a Kruskal- és Wallis-teszt alapján, valamint a Dunn szerinti rangsorösszegezési-teszt alapján végeztük. „ Eredmények A kísérletek eredményeit az alábbi táblázat mu­tatja be. 8 Koncentráció A lézer impulzusok száma (átlagérték) (mg/kg) A vegyület B vegyület 0 (Kontroll) 2,93 ± 0,36 2,93 ± 0,36 1 3,12 ± 0,52 3,07 ± 0,47 5 6,40 ± 0,56 2,89 ± 0,57 10 6,13 ± 0,30 3,14 ± 0,66 15 6,33 ± 0,53 4,46 ± 0,48 20 6,42 ± 0,41 6,35 ± 0,55 Kiértékelés: Az A vegyület antitrombotikus hatása 1 mg/test­­tömeg kg-nál kezdődik és a hatás maximumát 5 mg/kg-nál éri el. A koncentráció további növelésé- 25 vei nem lehet további hatásnövekedést elérni. Az A vegyülethez hasonló hatásmaximumot a B vegyület esetében csak 20 mg/kg, vagyis a négyszeres adag befecskendezésével lehet elérni. 30 3. példa 1 g (1,93 mmól) 5-[2-(benzolszulfonil-amino)­­etil]-2-tienil-oxi-ecetsavat 20 ml metanolban ol­dunk és 0,117 g (2,93 mmól), 10 ml metanolban oldott nátrium-hidroxidot csepegtetünk hozzá, 35 majd az oldatot 1 órán át keverjük szobahőmérsék­leten. Ezt követően a reakciókeveréket szárazra pároljuk, a maradékot etil-acetáttal és diizopropil­­éterrel mossuk és vákuumban 50 °C-on szárítjuk. Kitermelés: 0,75 g (az elméleti érték 80%-a) szín- 40 telén kristályos termékként kapjuk az5-[2-(benzol­­szulfonil-amino)-etil]-2-tienil-oxi-ecetsav-nátriu msóját, amely 162-166 °C-on olvad. !H-NMR (DMSO), delta (ppm): 8,0 (s, -NH-), 7,82-7,85 (m, 2H, B-H2; B-H6), 7,60-7,70 (m, 3H, 45 B-H3; B-H4; B-H5); 6,40, 6,39, 5,98, 5,97 (AB, 2H, T-H3; T-HU,; J3,4 = 3,7Hz), 4,14 (s, 2H, -0-CH2- CO), 2,71-2,96 (m, 4H, -CH2-CH2-). 4. példa 50 5-[2-(4-Metil-benzolszulfonil-amino)-etil]-2-ti enil-oxi-ecetsav 2,0g (0,0059 mól) N-{2-/2-[5-(2-hidroxi)-etoxi]­­tienil/-etil}-4-metil-benzolszulfonsav-amidot 20 ml vizes nátrium-hidroxid-oldatban oldunk. Az oldat- 55 hoz hozzáadunk 5,4 g (0,0233 mól) még nedves — az 1. példában leírtakkal azonos módon előállított — ezüst-oxidot és a reakcióelegyet mechanikus ke­verés közben 80 °C-ra melegítjük. 3 órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd lehűtjük és a szusz- 60 penziót Hyflon leszívatjuk. A tiszta nátrium-hidro­­xidos oldatot 5 ml tömény hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítjuk és egyenként 80 ml éterrel három­szor extraháljuk. Az éteres fázisokat egyenként 50 ml telített nát- 65 rium-hidrogén-karbonát-oldattal háromszor kiráz­zuk, 50 ml éterrel egyszer mossuk és tömény hidro­gén-klorid-oldattal megsavanyítjuk. A vizes fázist 150-150 ml éterrel kétszer extraháljuk, az egyesített éteres fázisokat nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűr­jük és bepároljuk. Kitermelés 0,62 g (az elméleti érték 33,6%-a) sűrűnfolyó világos rózsaszínű olaj. Vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat: ben­­zol:dioxán:ecetsav = 6:1:1, Rf= kb. 0,5. 'H-NMR (DMSO), delta, (ppm): 7,34, 7,42, 7,63, 7,72 (AB, 4H, B-C3, B-C5, B-C2, B-Q; J23 = 8,0Hz), 6,08,6,12,6,40,6,44 (AB, 2H, T-H3, T-H4, 3,7Hz), 4,60 (s, 2H, 0-CH2-CO), 2,71-2,99 (h, 4H, -CH2-CH2), 2,38 (s, 3H, B-CH3). A kiindulási anyagot a következőképpen állít­hatjuk elő: 3 g (0,0208 mól) 2-(2-tienil-oxi)-etanolt 30 ml vízmentes tetrahidrofuránban készítünk és ebben mintegy 10 mg p-toluol-szulfonsavat oldunk. Hoz­záadunk 1,77 g (0,0211 mól) 3,4-dihidro-piránt és a reakcióelegyet 8 órán át keverjük. Az oldatot -20 °C-ra hűtjük. Keverés közben úgy csepegtetjük hozzá (n-butil)-lítium 2,5 m-os n-he­­xános oldatának 8,8 ml-ét (0,022 mól), hogy a hő­mérséklet ne haladja meg a -10 °C-ot. A reakcióe­legyet hagyjuk lassan szobahőmérsékletre mele­gedni, és 1 órán át tovább keverjük. 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 2,05 g (0,0104 mól) N-(4-metil-benzolszulfonil)-aziridin [T.G.Traylor. Chem. ind. (London) 650 (1963)] 10 ml vízmentes tetrahidrofuránnal 5-10 °C-on ké­szült oldatát. A reakcióelegyet hagyjuk szobahő­mérsékletre melegedni és még 2 órán át tovább keverjük. A reakcióelegyet 20 ml 2 n vizes hidrogén-klo­­rid-oldatra öntjük és egyenként 50 ml metilén-klo­­riddal háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük és be­pároljuk. A maradékot 30 ml vízmentes etanollal felvesszük, 2 ml 30%-os metanolos hidrogén-klo­rid-oldattal elegyítjük és szobahőmérsékleten 10 percen át keverjük. Mintegy 2 g nátrium-karboná­tot adunk hozzá és a metanolt ledcsztilláljuk. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom