201005. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-szubsztituált merkapto-propánamid-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201005 B a monomerek -S-S- kötésen át kapcsolódnak egy­máshoz. Ugyanakkor egy ilyen, -S-S- kötésen át kapcsolódó dimer hagyományos módon Rí helyén merkaptocsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületté redukálható. (2) Alternatív módon a találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek előállíthatók úgy, hogy valamely (IV) általános képletű vegyületet — a képletben R2, W, X és R3 jelentése a korábban megadott — valamely (V) általános képletű vegyü­letet —ebben a képletben B jelentése reakcióképes csoport, míg R2, W, X és R3 jelentése a korábban megadott—valamely (VI) általános képletű vegyü­­lettel — a képletben Rí jelentése a korábban meg­adott — reagáltatunk. Az (V) általános képletű vegyületeknél a B szim­bólummal jelölt reakcióképes csoport lehet például halogénatom (így például klór-, bróm- vagy jód­­atom), rövidszénláncú alkil-szulfonil-oxicsoport (így például metánszulfonil-oxicsoport) vagy aril­­szulfonil-oxicsoport (így például benzolszulfonil­­oxi- vagy p-toluolszulfonil-oxicsoport). A reagáltatást rendszerint úgy hajtjuk végre, hogy a kiindulási (IV) vagy (V) általános képletű vegyületet és (VI) általános képletű vegyület egy oldószerrel vagy oldószer alkalmazása nélkül kép­zett elegyét 20-150 °C közötti hőmérsékleten ke­verjük. Oldószerként ugyanazokat az oldószereket használhatjuk, amelyeket a fenti (1) eljárásnál em­lítettünk. Ha a melléktermékként egy sav képződik, akkor a reagáltatást előnyösen egy savmegkötő­anyag, például a fenti (1) eljárásnál említett bázisok valamelyike jelenlétében hajtjuk végre. A kiindulási (IV) és (V) általános képletű vegyületeket ismert módon állíthatjuk elő. (3) Az R3 helyén az élő szervezetben karboxil­­csoporttá hasadó csoportot (I) általános képletű vegyületek előállíthatók úgy is, hogy valamely (VII) általános képletű vegyületet — a képletben Ri, R2, W és X jelentése a korábban megadott — vagy valamelyik reakcióképes származékát valamely (VIII) általános képletű vegyülettel — a képletben R7 jelentése a korábban megadott t— vagy valame­lyik reakcióképes származékával, vagy pedig vala­mely (IX) általános képletű vegyülettel — a képlet­ben R8 jelentése a korábban megadott — reagálta­tunk. Ezt a reagáltatást rendszerint úgy hajtjuk végre, hogy valamely (VII) és valamely (VIII) vagy (IX) általános képletű vegyületet egy kondenzálószer je­lenlétében reagáltatunk, vagy valamely (VII) álta­lános képletű vegyület reakcióképes származékát reagáltatjuk valamely (VIII) vagy (IX) általános képletű vegyülettel, vagy pedig valamely (VII) álta­lános képletű vegyületet valamely (VIII) általános képletű vegyület reakcióképes származékával rea­gáltatunk. Kondenzálószerként használhatjuk pél­dául a korábbiakban definiált DCC-t vagy EDC.HCl-t. A reakciórendszerhez adhatunk olyan ágenseket is, mint például a 4-(dimetil-amino)-pi­­ridin. Ha valamely (VII) általános képletű vegyületet reakcióképes származéka formájában használunk, akkor a reagáltatást ugyanúgy hajthatjuk végre, mint a korábbiakban említett (1) eljárást. Ha vi­7 szont valamely (VIII) általános képletű vegyületet használunk reakcióképes származék formájában, akkor a reagáltatást ugyanúgy hajtjuk végre, mint a korábbiakban említett (2) eljárást. A fentiekben ismertetett eljárásokkal előállítha­tó találmány szerinti (I) általános képletű vegyüle­teket szokásos módon különíthetjük el és tisztíthat­juk, így például hasznosíthatunk kromatografálást, átkristályosítást. Az elkülönítés és a tisztítás körül­ményeitől függően a kívánt terméket kaphatjuk só formájában vagy szabad bázis formájában, de ezek egymásba átalakíthatók hagyományos módszerek­kel. A találmány szerinti optikailag aktív vegyülete­ket elkülöníthetjük a racém elegyek szokásos mó­don végzett rezolválása útján. Ugyanakkor, ha op­tikailag aktív kiindulási anyagokat használunk, ak­kor a célvegyületeket is optikailag aktív formában állíthatjuk elő. A következőkben a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek farmakológíai aktivitásának viszgálatára szolgáló módszereket ismertetjük. (1) fájdalomcsillapító hatás (egereken fenil-ki­­nonnal végzett rángási teszt) A kísérletben 18-22 g tömegű nőstény Std:ddy egereket használunk. Mindegyik állatnak intraperi­­toneálisan 10 ml/kg dózisban 0,03%-os, 5%-os vizes etanollal készült fenil-kinon-oldatot adunk be, majd a rángások számát 15 percen át rögzítjük, a fenil-kinon injektálása után 5 perccel megkezdve a számlálást. A kísérleti vegyületeket — 0,5%-os vi­zes tragantgyanta-oldatban szuszpendálva vagy oldva—orálisan adjuk be a fenil-kinon injektálását megelőzően 30 perccel. A tiszta hordozóanyaggal kezelt kontrolinál megállapítható rángási számhoz képest legalább 50%-os csökkenést tekintünk haté­konynak. Az EDso-értékeket a hatásos arányból számítjuk ki Litchfield és Wilcoxon módszerével. Miként az 1. táblázatból látható, a kísérleti ve­gyületek mintegy 6-23-szor erősebb fájdalomcsilla­pító hatásúak, mint a referenciavegyületként hasz­nált /(D,L)-2-(merkapto-metil)-3-fenil-propionil/­­glicin (thiorphan). 8 7. Táblázat Kísérleti vegyületet ismertető példa száma: ED50 (mg/kg, p.o.) 1. 22,3 2. 16,6 3. 21,6 7. 17,9 64. 11,0 65. 22,9 87. 10,1 103. 9,3 104. 6,0 105. 7,3 175. 21,1 176. 22,9 186. 15,0 187. 20,1 Thiorphan 137 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom