201004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrometán-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201004 B így a végbélben megömlik, és a készítményből sza­baddá válik a hatóanyag. Hordozóanyagként pél­dául kakaóvajat vagy poli(etilén-glikol)-okat hasz­nálhatunk. Az orálisan adagolható olajos szuszpenziók elő­állítása során a hatóanyagot növényi olajban (pél­dául földimogyoróolajban, olívaolajban, szezám­olajban vagy kókuszolajban) vagy ásványi olajban (például folyékony paraffinban) szuszpendáljuk. Az olajos szuszpenziók sűrítőszereket, például méhviaszt, kemény paraffint vagy cetil-alkoholt is tartalmazhatnak. Kívánt esetben a szuszpenziók­hoz az élvezhetőség fokozása érdekében édesítő­szereket és ízesítőanyagokat is adhatunk. A kom­pozíciókhoz tartósítás céljából antioxidánsokat, például aszkorbinsavat keverhetünk. A vízzel összekeverve szuszpenziót képező disz­­pergálható porkészítmények és granulátumok a ha­tóanyagot rendszerint diszpergáló- vagy nedvesítő­szerrel, szuszpendálószerrel és egy vagy több kon­zerválószerrel együtt tartalmazzák. Diszpergáló­­vagy nedvesítőszerekként és szuszpendálószerek­­ként például a korábban felsorolt anyagokat alkal­mazhatjuk. A készítményekhez egyéb adalékanya­gokat, például édesítő- és ízesítő- és színezőanya­gokat is adhatunk. A gyógyászati készítmények olaj-a-vízben típusú emulziók is lehetnek, amelyek olajos fázisát például növényi olaj (így olívaolaj vagy földimogyoróolaj) vagy ásványi olaj (így folyékony paraffin) vagy ezek keveréke alkothatja. A készítmények előállításához például a következő emulgeálószereket alkalmaz­hatjuk: természetes eredetű gumik, így akáciagumi vagy tragakanta-gumi, természetben előforduló foszfatidok, így szója-foszfatid, lecitinek, zsírsavak­ból és hexit-anhidridekből képezett teljes vagy rész­leges észterek (így szorbitán-monooleát), valamint az utóbbi észterek etilén-oxiddal képezett konden­zációs termékei (így poli-oxi-etilén-szorbitán-mo­­nooleát). Az emulziók édesítőszereket, ízesítő­anyagokat és konzerválószereket is tartalmazhat­nak. A szirupok és elixírek a hatóanyag mellett éde­sítőanyagokat, például glicerint, propilén-glikolt, szorbitot, aszpartámot vagy szacharózt is tartal­maznak. Ezek a készítmények fájdalomcsillapító anyagokat, konzerválószereket, ízesítőanyagokat és/vagy színezőanyagokat is tartalmazhatnak. A helyi felhasználásra szánt készítményeket, így a krémeket, kenőcsöket, géleket és vizes vagy olajos oldatokat vagy szuszpenziókat úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot ismert, helyi kezelésre alkalmas hor­dozóanyaggal vagy hordozóanyag-kombinációval keverjük össze. A szemkezelésre alkalmas, helyileg használható készítmények rendszerint kenőcsök, gélek vagy steril oldatok lehetnek; az oldatok pH- ját szemészetileg alkalmazható, rendszerint 7,0 és 7,6 közötti értékre állítjuk be. A gyógyászati készítmények és dózisegységek hatóanyagtartalma több tényezőtől, így a készít­mény típusától és a kezelendő szervezettől függően változik. A humán gyógyászatban orális kezelésre felhasználható készítmények rendszerint 0,5-2 g hatóanyagot tartalmaznak; ez a hatóanyagmennyi­ség a készítmény össztömegének 5-98%-a lehet. A 7 dózisegységek rendszerint körülbelül 1-500 mg ha­tóanyagot tartalmaznak. Miként már korábban közöltük, az (I) általános képletű vegyületek gátolják az aldóz-reduktáz en­zim működését. Ennek megfelelően az (I) általános képletű vegyületek és nem toxikus sóik olyan beteg­ségek vagy rendellenes állapotok kezelésére alkal­masak, amelyek az aldóz-reduktáz enzim kataliti­kus hatására visszavezethető túlzott szorbit-felhal­­mozódással függnek össze. A hatóanyagok aldóz-reduktáz inhibitor hatását in vivo körülmények között a következőképpen vizsgáltuk: Patkányokon streptozotocin beadagolá­sával mesterséges cukorbetegséget idéztünk elő (a cukorbetegség kialakulását az jelzi, hogy az állatok vizeletében nagy mennyiségű glükóz jelenik meg), majd az állatoknak 1, 2 vagy 5 napon át napi egy alkalommal beadtuk a vizsgálandó hatóanyagot. 2- 6 órával az utolsó hatóanyag-dózis beadása után az állatokat leöltük, és kiemeltük az állatok szemlen­cséjét és/vagy ülőidegét. A szervpreparátumokat ismert módon feldolgoztuk, majd gáz/folyadék kro­matográfiás vizsgálattal meghatároztuk a szövetek maradék szorbit-koncentrációját (a szorbitot el­őzetesen poli-trimetil-szilil-származékká alakítot­tuk). Ugyanezt a vizsgálatot mesterségesen cukor­beteggé tett kezeletlen állatokkal és egészséges ke­zeletlen állatokkal is elvégeztük, és a vegyületek aldóz-reduktáz inhibitor hatását az utóbbi két cso­portban mért szorbit-koncentrációk figyelembevé­telével értékeltük. A hatóanyagok aldóz-reduktáz inhibitor hatását in vitro körülmények között a következőképpen vizsgáltuk: Szarvasmarha-szemlencséből ismert módon elkülönített, részlegesen tisztított aldóz-re­duktáz enzim katalitikus aldóz-redukáló aktivitását (elsősorban a glükóz szorbittá redukálásában kifej­tett katalitikus aktivitását) mértük a vizsgálandó hatóanyag jelenlétében és távollétében. A képző­dött szorbit mennyiségét spektrofotometriásán ha­tároztuk meg. Az 1. példa szerint előállított vegyület IC50 érté­ke a fenti, in vitro körülmények között végzett vizs­gálatban 3,2xl0'7 mól volt. Noha az egyedi (I) álta­lános képletű vegyületek aktivitása a kémiai szerke­zet függvényében bizonyos mértékig változik, álta­lános tapasztalatunk az volt, hogy a fent ismertetett, in vivo körülmények között végzett kísérletben a vegyületek 100 mg/kg-os vagy annál lényegesen ki­sebb orális dózisban erős aldóz-reduktáz inhibitor hatást fejtenek ki észlelhető toxikus tünetek megje­lenése nélkül, és ICso értékük a fenti, in vitro körül­mények között végzett vizsgálatban 10'5 mól vagy annál lényegesen kisebb. Az (I) általános képletű vegyületeket szisztemi­­kus (általában orális) kezelés esetén például 1-40 mg/kg-os napi dózisban használhatjuk fel az aldóz­­reduktáz enzim gátlása révén visszaszorítható rendellenességek kezelésére. A humán gyógyászat­ban az (I) általános képletű vegyületeket várhatóan napi 15-800 mg-os dózisban alkalmazhatjuk; szük­ség esetén ezt a dózist több részletre elosztva ad­hatjuk be. Nyilvánvaló azonban, hogy a kezeléshez szükséges dózis mennyisége több tényezőtől, pél­dául a beteg korától és nemétől, valamint a keze-8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom