200998. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-oxiimino-3-oxo-vajsav-származékok előállítására

HU 200998 B A találmány tárgya eljárás a 2-szubsztituált-oxi­­imino-3-oxo-vajsav-származékoknak a megfelelő terc-butil-észterszármazékokból történő előállítá­sára. A találmány szerinti eljárással előállított ve­­gyületek előnyös kiindulási anyagok többek között cefalosporin-vegyületek előállításánál. A 2-szubsztituált-oxiimino-3-oxo-vajsav-szár­­mazékok fontos kiindulási anyagok, péládul az ami­­no-tiazol-cefalosporinok, előnyösen például a cef­­menoxim-vegyületek közül számos vegyület ismert és ezek mint széles hatásspektrumú antibakteriális vegyületek kerülnek klinikai felhasználásra. Ezen vegyületek szerkezete, farmakológiai hatása és elő­állítási eljárása például a következő irodalmi helye­ken van ismertetve: Angewandte Chemie, angol nyelvű nemzetközi kiadás, 24, 180-202 (1985) és Journal of Antibiotics, 38,1738-1751 (1985). Ezen vegyületek közül a 2-szubsztituált oxiimino-3-oxo­­vajsav-származékokat alkalmazzák a fentiek szerin­ti amino-tiazol-cefalosporinok amino-tiazol-részé­­nek előállításához. Ismert eljárások szerint a 2-szubsztituált-oxiimi­­no-3-oxo-vajsav-származékokat úgy állítják elő, hogy a megfelelő 2-szubsztituált-oximino-3-oxo­­vajsav-észtereket alkálikus közegben, így például nátrium-hidroxid jelenlétében hidrolizálják (2.012.276. számú nagy-britanniai szabadalmi le­írás) vagy a megfelelő terc-butil-2-szubsztituált­­oxümino-3-oxo-butirátot trifluor-ecetsawal hidro­lizálják (30294-A számú európai szabadalmi le­írás). Ezen ismert eljárások egyike sem alkalmas azon­ban a 2-szubsztituált-oxiimino-3-oxo-vajsav-szár­­mazékok ipari előállítására. így például a 2-szubsz­­tituált-oxiimino-3-oxo-vajsav-észterek alkálikus hidrolízisénél hátrányosan alacsony a kitermelés, a trifluor-ecetsavas hidrolízis esetében pedig hátrány az, hogy az igen költséges trifluor-ecetsavat feles­legben kell alkalmazni. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a 2-szubsz­­tituált-oxiimino-3-oxo-vajsav-származékokat na­gyipari méretekben is előnyösen állíthatjuk elő, ha terc-butil-2-szubsztituált oxiimino-3-oxo-butirátot hidrogén-halogenid vegyietekkel vízmentes szer­ves oldószer jelenlétében reagáltatunk. A reakció során a kívánt 2-szubsztituált-oxiimino-3-oxo-vaj­­sav-vegyületeket nagy kitermelésselés nagy tiszta­ságban kapjuk anélkül, hogy drága kiindulási anya­gokat alkalmaznánk. Ennek megfelelően ez az eljá­rás sokkal alacsonyabb költségekkel vitelezhető ki, mint az eddig ismert eljárások. A fentiek szerint találmányunk tárgya eljárás 2-szubsztituált-oxiimino-3-oxo-vajsav-származék ok előállítására, amely reakció során terc-butil-2- szubsztituált-oxiimino-3-oxo-butirátot hidrogén­­halogeniddel reagáltatunk vízmentes szerves oldó­szer jelenlétében. A találmány szerint kiindulási anyagként (I) ál­talános képletnek megfelelő 2-szubsztituált-oxiimi­­no-3-oxo-butirátot — a képletben R jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy nitro-benzil-, halo­­gén-benzil- vagy benzil-csoporttal védett karboxil­­csoporttal szubsztituált 1-4 szénatomos alkilcso­port. Az (I) általános képletö vegyület előnyösen terc-butil-2-metoxi-imino-3-oxo-butirát. 1 A találmány szerinti eljárásnál nyert 2-szubszti­­tuált-oxiimino-3-oxo-vajsavak a (II) általános kép­­letfi vegyületek, amely képletben R jelentése a fenti A (II) általános képletű vegyületek egyik előnyös képviselője a 2-metoxi-imino-3-oxo-vajsav. A találmány szerinti eljárásnál hidrogén-haloge­nid vegyületként például sósavat, hidrogén-bromi­­dot, előnyösen sósavat alkalmazunk. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek mind­egyike lehet szin-konfigurációjú (S általános kép­let) vagy anti-konfigurációjú (A általános képlet). A vegyületek a két konfiguráció keverékének for­májában is előfordulhatnak és mindkét konfigurá­ciójú vegyület, valamint a keverék előállítási eljárá­sa a találmány oltalmi körébe tartozik. A találmány szerinti reakciót vízmentes, szerves oldószer jelenlétében végezzük. Szerves oldószer­ként bármely ismert oldószer alkalmazható, amely hátrányosan nem befolyásolja a reakciót. így példá­ul alkalmazhatók a következő vegyületek: nitrilek, például acetonitril, éterek, például tetrahidrofu­­rán, 1,2-dimetoxi-etán, dioxán vagy dietil-éter, ha­logénezett szénhidrogének, így például metilén­­klorid, kloroform, diklór-etán vagy szén-tetraklo­­rid, észterek, így például etil-acetát vagy butil-ace­­tát, amidok, így például N,N-dimetil-formamid vagy N,N-dimetil-acetamid, szénhidrogének, így például benzol, toluol, xilol, hexán vagy pentán, vagy a fenti oldószerek keveréke. Előnyösen halo­génezett szénhidrogéneket, különösen klórozott szénhidrogéneket, így például metilén-kloridot al­kalmazunk. A szerves oldószer mennyisége általá­ban 0,1-10 liter, előnyösen 0,5-2 liter egy mól terc­­butil-2-szubsztituált-oxiimino-3-oxo-butirátra szá­molva. Mivel a víz jelenléte a reakciókeverékben elősegíti a melléktermékek képződését, mennyisé­gét célszerű a lehető legkisebb értéken tartani. En­nek megfelelően az eljárásnál felhasználásra kerülő szerves oldószernek lényegében vízmentesnek kell lenni, illetve a nedvességtartalmát a lehető legna­gyobb mértékben csökkenteni kell. A találmány szerinti eljárásnál úgy járunk el, hogy a terc-butil-2-szubsztituált-oxiimino-3-oxo­­butirátot érintkezésbe hozzuk a hidrogén-haloge­nid vegyülettel vízmentes szerves oldószer jelenlé­tében. A hidrogén-halogenid vegyületet általában zárt formában alkalmazzuk célszerűen úgy, hogy a hidrogén-halogenid gázt a reakciókeveréken átbu­­borékoltatjuk, kívánt esetben nyomás alatt vagy ke­verés közben. Eljárhatunk úgy is, hogy a hidrogén­­halogenid vegyületet a vízmentes, szerves oldószer­ben feloldjuk, kívánt esetben nyomás alatt vagy keverés közben, majd ezt követően adagoljuk az így kapott oldathoz a terc-butil-2-szubsztituált-oxiimi­­no-3-oxo-butirátra számolva, bár ez a mennyiség nagy mértékben függ a felhasznált szerves oldó­szertől. így például ha alkilén-kloridot, így például metilén-kloridot alkalmazunk szerves oldószerként a hidrogén-halogenid mennyisége általában 1-3 mól, előnyösen 1,2-2 mól, 1 mól kiindulási anyagra számolva. A találmány szerinti eljárásnál a reakcióhőmér­séklet nem kritikus. Az egyetlen követelmény, hogy az alkalmazott hőmérsékleten a reakció végbe menjen. Általában -50 °C és 80 °C, előnyösen 0 °C 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom