200983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ibuprofén előállítására

HU 200983B 225 g (1,26 mól) IBAP-ot, 22,5 g (0,38 mól) Raney­­nikkelt mérünk be és a reaktort 6 j).105 Pa nyomású nitrogénnel háromszor és 6,9.105 Pa nyomású hid­rogénnel kétszer átöblítjük. Ezután 70 'C hőmér­sékleten, l,7.106Pahidrogénnyomástállítunkbe.A 5 reakcióelegyet a hidrogénfelvétel befejeződéséig (mintegy 3 óra) ezen a hőmérsékleten keverjük. A kapott elegyet szűrjük. Anyerstermék gáz-folyadék kromatográfiás vizsgálata szerint azIBPE konverzi­ója 99% felett van, tisztaság 98%, további anyag- 10 ként 1,5 tömeg% IBPE és l-(4’-izobutü-fenü)-etán van jelen. A 4-105. példák az ibuprofén találmány szerinti előállítását mutatják be IBPE karbonilezésével, míg az A-L összehasonlító példák az oltalmi körön kívül 15 esnek. 4. és 5. példák 10,0 g (56,0 mmól) l-(4’-izobutü-fenil)-etanolt (IBPE), 260 mg (0,37 mmól) PdCl2 (PPh3)2 katali- 20 zátort, 25 g (68 mmól) 10 tömeg%-os hidrogén-klo­­ridot (H+/H20= 0,055) és 27 ml benzolt 300 cm3-es Castelloy C autoldávba mérünk, majd lezárjuk és nitrogénnel és szénmonoxiddal kétszer átöblítjük. Az autoklávot szénmonoxiddal 5,5.106 Pa nyomás- 25 ra állítjuk és 16 órán keresztül (4. példa) vagy 6 órán keresztül (5. példa) 125-129 °C hőmérsékleten ke­verjük. Ezután szobahőmérsékletre hűtjük, a szén­­monoxidot lefúvatjuk és a mintákat összegyűjtjük. A szerves fázist elválasztjuk a vizes fázistól, ame- 30 lyet 75 ml etü-acetáttal mosunk. A szerves frakció­7 kát egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfáton szárít­juk és csökkentett nyomáson bepároljuk. így zöldes színű olajos terméket kapunk. 6-10. példák A 4. és 5. példában leírt módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy a reakcióelegyhez 11 mmól káli­­um-hidrogén-szulfátot (6. példa), kénsavat (7. pél­da), polifoszforsavat (8. példa), 11 mmól kálium­­hidrogén-szulfátot és 0,6 mmól tetrabutü-ammóni­­um-hidrogén-szulfátot (9. példa) vagy 8 mmól kalci­­um-kloridot (10. példa) adunk és a 10. példában 27 ml metü-etil-ketont alkalmazunk benzol helyett. Ezenkívül, 2,8 mmól acetofenont adagolunk a 7., 8. és 9. példába, és 0,3 mmól terc-butü-kateholt ada­golunk a 9. példába. A reakcióidő 19 óra a 6-8. pél­dában, illetve 6 óra a 9-10. példában. A 4-10. példákban kapott terméket gáz-folyadék kromatográfiásan vizsgáljuk az ibuprofén, a 3-(4’­­izobutil-fenil)-propionsav, amely az ibuprofén line­áris izomerje (3IBPA), a 4-izobutü-sztirén (DBS) és a nehéz végső komponens (HE) mennyiségének vo­natkozásában, amely utóbbi feltehetően 4-izobutil­­sztirén polimert és más magas forráspontú vegyüle­­teket tartalmaz. A mérési eredményeket az I. táblá­zat tartalmazza, ahol a „Conv.” rövidítés az DBPE konverzióját jelenti, a komponensek alatt megadott számok az adott komponens százalékos mennyisé­gét jelölik, ahol a „tr” rövidítés nyomnyi mennyisé­get jelöl. 8 I. táblázat Példasz. Conv.% Ibuprofén 3-IPPA Százalékos mennyiség IBS HE 4. 98 56 26 tr 4 5. 99 56 21 tr 7 6. 99 69 18 Q 6 7. 98 69 15 tr 5 8. 99 70 16 0 4 9. 100 67 32 tr 4 10. 99 78 23 tr 4 A-F összehasonlító példák A példákban olyan eljárást mutatunk be, ahol a disszociált hidrogén-ion és a halogén-ion mennyi- 50 sége nem éri el a kívánt mértéket (A és B példa), nincs kielégítő mennyiségű hidrogén-ion (C és D példa), a hígított vizes oldatban lényegében teljesen ionizálódó savból nem nyerhető elegendő hidrogén­ion (E példa) vagy nincs kielégítő menhnyiségű ha- 55 logén-ion (F példa). Az A példában leírt módon járunk el, azzal a kü­lönbséggel, hogy 25 g vizet (A-E példa) vagy 27 ml 29 tömeg%-os kénsavat alkalmazunk a 10 tömeg%­­os hidrogén-klorid helyett. Emellett, az F példában 60 nem alkalmazunk kálium-hidrogén-szulfátot, 27 ml ecetsavat alkalmazunk benzol helyett az E példá­ban, 10 mmól lítium-kloridot alkalmazunk a C pél­dában, 24 mmól lítium-kloridot alkalmazunk a D példában és 69 mmól kálium-kloridot alkalmazunk az E példában klorid-ion forrásként, valamint to­vábbi adalékként 0,3 mmól terc-butü-kateholt ada­golunk az A-D példába, 28 mmól acetofenont ada­golunk a B és D példába és 3,2 mmól p-merkapto­­acetofenont adagolunk az E példába. A reakcióidő 6 óra az A, E és F példában, 8 óra a B példában, 7 óra a C példában és 48 óra a D példában. A mérési ered­ményeket a II. táblázat tartalmazza. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom