200978. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-diketonok fémkelátjainak előállítására

HU 2Ü0978 B A találíit&íj ' i gyj. sljárác ß diAetoaok két­­cs/vagy háromvegyértékű fémekkel képezett kelát­­jainak előllítására. Mint ismeretes, a ß-diketonokra jellemző a keto-enol tautoméria. Ha megfelelő körülmények között két- és/vagy háromvegyértékű fémionokkal reagáitatjuk a ß-diketonokat, akkor egy proton el­vesztésével hattagú kelát-gyűrűt képeznek. Ezen fémkelátok között jelentős számú neutrális kémha­tású vegyidet van. A kétvegyértékű fémek kelátjai­­nak szerkezete az (Mn/acac/2) általános képlettel jellemezhető; a képletben az M11 fém például Be, Cu, Zn, Cd vagy Mg lehet, míg acac acetil-acetoná­­tot jelent. A háromvegyértékű fémek kelátjainak szerkezete az (jM1 Vacac/3) általános képlettel írha­tó le, ahol M1“ például Al, V, Mn, Co, Fe vagy Cr lehet. Ismeretesek négyvegyértékű fémekkel képe­zett kelátok is, amelyek szerkezete az (M^/acacAt) általános képletnek felel meg, és MIV például Hf, Ce, Th, U, Pu stb. lehet. A legtöbb acetil-acetonátot kelát könnyen oldódik szerves oldószerekben, né­­hányukat (Vm, Cr111, Co111, Fe111, Mn111) el lehet gőzölögtetni, és egyes komplexek, így az Al, Se és In kelátok desztillálhatók. Bizonyos kétvegyértékű fémek kelátjai még két extra ligandumot, így vizet, alkoholt, ammóniát vagy szerves aminokat is meg­kötnek, és így stabilis oktahedrális térszerkezetű komplexek alakulnak ki. A tejesség érdekében megemlítjük, hogy a fentieken kívül ismeretesek kationos kelátok (pl. SiIV, B111, TiIV) és anionos szerkezetű komplexek is, pl. Na(Co/acac/3), K(Pt/CI//acac/2). Az acetil-acetonhoz hasonló komplexeket adnak pl. a benzoil-aceton, a dibenzo­­il-metén, a ß-ketonsav-észterek. A fémkelátok egyik igen fontos felhasználási te­rülete az üvegipar, ahol azokat kiterjedten alkal­mazzák a különböző gyártmányok színezésére. A Compt. Rend. 129, 302 (1899), Monatsh. Chem. 21, 98 (1900) és J. Chem. Soc. 105, 189 közlemény szerint a ß-diketonok fémkelátjait a megfelelő két- és/vagy háromvegyértékű fém-hid­­roxidok (-hidroxi-oxidok vagy -oxidok) és ß-dike­­tonok reakciójával állítják elő. Ha a ß-diketon víz­ben oldódik (ilyen például az acetil-aceton) reakci­óközegként vizet alkalmaznak, míg más esetekben a reakciót a ß-diketont oldó szerves oldószerben, rendszerint alkoholokban végzik. Az eljárás ko­moly hátránya, hogy a két- és/vagy háromvegyérté­kű fém-hidroxidok (-hidroxi-oxidok és -oxidok) sem vízben, sem a ß-diketont oldó szerves oldósze­rekben nem oldódnak megfelelően, ezért a reakció lassú, hosszas forralást igényel, és az oxidok (ame­lyek a hidroxidokban szennyezésként mindig jelen vannak) esetenként el sem reagálnak. Komoly hátrányt jelent az is, hogy a két-, illetve háromvegyértékű fémek hidroxidjait előzetes mű­veletben kell előállítani úgy, hogy a megfelelő fé­mek vízben oldódó sóinak vizes oldatát lúggal ke­zelik. A lúgos kezeléssel leválasztott fém-hidroxi­dok nehezen szűrhető és nehezen tisztítható csapa­dékok, amelyek mindig tartalmaznak oxid szennye­zést. A fém-hidroxidok előzetes előállítása, elkülö­nítése, tisztítása és esetenként szárítása nehézkes, hosszadalmas és energiaigényes művelet, ami tete­mesen megnöveli a ß-diketon-f6mkelätok előállítá­sáriak anyag-, energia- és időigényét, következés­képpen a gyártási költségeket. A 3 919 275 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint a ß-diketon-fömkelätok 5 előállításában reagensként fém-hidroxidok helyett a p-diketon-kelátokénál kisebb stabilitási állandójú komplexeket, így fém-acetátokat használnak. Ezek a kis stabilitási állandójú fémkomplexek a megfele­lő fém-hidroxidoknál jobban oldódnak a reakció­it) közegben, így használatukkal részben kiküszöböl­hetők a fém-hidroxidokat alkalmazó reakció ismer­tetésénél tárgyalt nehézségek. A kis stabilitású fém­­komplexeket azonban a megfelelő fém-hidroxidok­­ból állítják elő, így a fém-hidroxidok előállításával 15 kapcsolatos gyártástechnológiai nehézségek válto­zatlanul fennállnak. A két- és háromvegyértékű fémek vízben oldódó sói rendkívül könnyen előállítható, tisztítható és kezelhető vegyületek. Ezek a fémsók azonban a 20 megfelelő p-diketon-fémkelátoknál lényegesen stabilabbak, így a p-diketon-fémkelátok közvetlen előállítására alkalmatlanok. Ez a 3 919 275 sz. ame­rikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban kö­zéltekből is kitűnik, amely szerint a ß-diketon-föm- 25 kelátok híg vizes ásványi sav-oldatokkal kezelve elbonthatók, és ezokkal a ß-diketon visszanyerhe­tő. Célul tűztük ki olyan eljárás kidolgozását, amely­­lyel a ß-diketon-fömkelätok egy műveletben (azaz 30 fém-hidroxidok előzetes előállítása, elkülönítése és tisztítása nélkül), egyszerű eljárással és jó hozam­mal alakíthatók ki a megfelelő fémek vízben oldha­tó sóiból. A találmány értelmében a következőképpen já- 35 runk el: két- és/vagy háromvegyértékű fémek víz­ben oldható sóinak számított mennyiségű ß-dike­­tonnal és adott esetben vízzel készített oldatához vízzel nem elegyedő szerves oldószert adunk, majd keverés közben az oldathoz semleges pH elérésé- 40 hez szükséges mennyiségű lúgos kémhatású anya­got adagolunk, szükség esetén a vizes fázist elvá­lasztjuk, a szerves oldószeres fázist szárítóanyaggal kezeljük, szűrjük, és kívánt esetben az oldószert ledesztilláljuk. 45 Lúgos kémhatású anyagokként például alkáli­­fém-hidroxidokat, -karbonátokat, -hidrogén-kar­bonátokat, -acetátokat, ammónium-hi roxidot vagy tercier aminokat, míg ß-diketonkönt előnyö­sen acetil-acetont, benzoil-acetont és acetoecetész- 50 tért használhatunk. Rendkívül meglepő, hogy a lú­gos kémhatású anyag beadagolásakor nem a meg­felelő fém-hidroxid vagy bázikus fémsó (például fém-karbonát) alakul ki és válik le oldhatatlan csa­padék formájában, hanem a fémkationok a ß -di- 55 ketonnal lépnek reakcióba és kelátot képeznek. A képződő kelát a szerves oldószerben oldódik. A lúgos kémhatású anyag beadagolás után a keverést leállítjuk, és ha kétfázisú elegy képződött, a két fázist elválasztjuk. A szerves oldószeres oldatot 60 szárítóanyaggal kezeljük, majd a szárítóanyagot ki­szűrjük. Az így kapott, ß-diketon-fömkelätot tartal­mazó oldat a legtöbb esetben üvegipari célokra közvetlenül felhasználható, kívánt esetben azonban az oldatból az oldószer lepárlásával kristályos for- 65 mában, tiszta állapotban elkülöníthetjük a fémke-2 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom