200947. lajstromszámú szabadalom • Labdaadogató berendezés

HU 200947 b jelfeldolgozó központi egységgel és egymással is összekötött részegységekként egy fix programtáro­lót, be- és kimeneti jeleket fogadó egységet, analóg­­digitál átalakítót és helyzetválasztót tartalmaz. A helyzetválasztóhoz helyzetérzékelők, míg a be- és kimeneti jeleket fogadó egységhez egyrészt a leg­alább egy léptetőmotor, másrészt több programe­lőválasztó kezelőelem, valamint a labdaadogoló egység labdaérzékelő jeladója van csatlakoztatva. Az elektronikus programvezérlő egység meghatá­rozott ütéskombinációk megvalósítására előre be­programozható, a helyzetválasztó helyzetérzékelő potenciométereinek akár üzemközbeni manuális állításával a program, ezzel a labdák helyezése, csavarása, pörgetése tág határok között változtat­ható, módosítható. A labdaadagoló egység labda­érzékelő jeladójának a programvezérlő egység in­dítóbemenetével való találmány szerinti csatolása következtében a soronkövetkező programlépés mindig akkor és csakis akkor áll elő, amikor való­ban labda kerül a kirepítő szerkezet kirepítőtárcsái közé. Ez a program megbízható, reprodukálható megvalósítását garantálja, és megszünteti a korábbi ismert berendezések egyik legfőbb hiányosságát, a nemkívánt kimaradásokat, kihagyásokat. Az ismertekkel szemben fokozott adagolás gya­koriságot értünk el a találmány szerinti berendezés olyan kivitelével, amelynek villamos adagoló mo­torral hajtott profilos tárcsás labdaadagoló szerke­zete van, amelynek profilos tárcsája mintegy 180°­­os kerületi szögben legalább egy labdaátmérőnyit monoton függvény szerint folytonosan növekvő su­garú peremtartománnyal, valamint ehhez csatlako­sialakítva. Az elakadás- és törésveszély ill. az ada­goló motor erre visszavezethető leégési hajlama csökkenthető volt olyan berendezések kialakításá­val, amelyeknek egy villamos adagoló motorral haj­tott tengelyre felcsavart, lényegében spirális alakú rugóelemet labdaadagoló elemként tartalmazó lab­daadagoló szerkezete van. A találmány szerinti berendezés egyaránt kiala­kítható felső elrendezésű, előnyösen keverőt is tar­talmazó, vagy pedig adott esetben hálós, gravitációs gyűjtésű, alsó elrendezésű labdatárolóval. A találmány szerinti berendezés alkalmazásával a labdajátékok edzési munkája tökéletesíthető, se­gítségével olyan minőségi gyakorlatok is megvaló­síthatók, amelyekre korábban nem volt lehetőség. Például a játék mozdulatait mozdulatsorait gyakor­ló játékos mindig előre meghatározott, programo­zott helyre kaphatja a labdát (pl. asztalitenisz edzésnél az asztal program szerint meghatározott helyére), ami egy-egy ütés vagy rúgás kombincáió fogadásának (pörgetés, nyesés stb.) magasszintű, korábban megvalósíthatatlan begyakorlását teszi lehetővé. A berendezés ezenbelül természetesen biztosítja a különböző erősségű, pörgetésű, nyesé­­sű, illetve csavarású labdák különböző ütemű (gya­koriságú) adogatását is. A berendezésműködése biztonságos, labdaadagoló mechanizmusa egysze­rű, a korábbiaknál olcsóbban kivitelezhető, ugyan­akkor a pgroamvezérlő egységgel szinkronizált és az eltérítő mechanizmushoz könnyen illeszthető. A berendezés felépítéséből következik, hogy a moz­3 gat ott tömegek kisebbek mint a korábbi berendc zéseknél, tehát azoknál energiatakarékosabb és gyorsabb működésű. A labdák különböző sorrendben, előre megha­tározott programozott helyre történő (pL „ide­­oda”) adogatását egy programtároló beprogramo­zásával lehet megvalósítani A programtároló lehet mechanikus (pl hasonló a mechanikus zenegépek bütykös hengeréhez) és elektromos (pl. IC, mikro­processzor), amelyből a tárolt kódokat az adogatás sebességével (adagolási fordulatszámmal) arányo­san változó gyakoriságú jel hívja le. A mechanikus programozás megvalósítható pl. úgy, hogy a forgó adagoló forgási sebességét egy a kívánt programlépések számának megfelelő átté­tellel lelassítjuk és ezzel a szögsebességgel hajtjuk meg a programdobot vagy programtárcsát, ame­lyekbe a programot, pl kis bütykökkel vagy furatok­kal lehet „beírni”. Ezek a bütykök vagy furatok a dob vagy tárcsa forgása közben kis érintkezőkkel az eltérítőpofákat mozgató elektromágneseket vezér­lik. Az elektronikus programvezérlő egység annyi­ban különbözik mechanikustól hogy az elektromos progamtárolóból a labdaadagoló egység forgásával arányos gyakoriságú indítójel pl. feszültségváltód hívja le lépésről-lépésre a betáplált programot. A lehívott jelek felerősítve közvetlenül vagy adott esetben jelfogókon keresztül juthatnak el a labda­eltérítő pofá(ka)t vagy pofapár(oka)t mozgató állí­tószervekhez, tehát az elektromágnes(ek)hez vagy léptetőmotor(ok)hoz. A találmány lényegét az alábbiakban példakép­pel kiviteli alakok ill. változatok kapcsán a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra egy példaképpeni találmány szerinti lab­daadogató berendezés oldalnézeti vázlata, a 2. ábra a találmány szerinti berendezés egy pél­daképpen! labdaeltérítő mechanizmusának előlné­zeti a 3. ábfa a találmány szerinti berendezés egy másik példaképpeni labdaeltérítő mechanizmusának el* őlnézete, a 4. ábra a 3. ábra szerinti labdaeltérftő mechaniz­mus felülnézete, az 5. ábra a találmány szerinti berendezés egy har­madik példaképpeni labdaeltérítő mechanizmusá­nak vázlatos előlnézeté, a 6. ábra az 5. ábra szerinti labdaeltérítő mecha­nizmus kiemelt felülnézeti vázlata, a 7. ábra a találmány szerinti berendezés egy pél­daképpeni labdaadagoló szerkezetének felülnézeti részletvázlata, a 8. ábra egy másik példaképpeni labdaadagoló szerkezeti megoldás kiemelt felülnézeti részletváz­lata, míg a 9. ábra a találmány szerinti berendezés egy pél­daképpeni elektronikus programvezérlő egységé­nek tömbvázlata. Az 1. ábrán vázolt példaképpeni labdaadogató berendezésnek 1 állványra szerelt, vázként is funk­cionáló 2 labdavezető járata és felső elrendezésű, gravitációs ürítésű 3 labdatárolója van. Az 1 állvány olyan kialakítású, hogy ahhoz kapcsolódik a 2 lab­­davezető járat egy 4 csappal úgy, hogy a 3 labdatá-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 m 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom