200908. lajstromszámú szabadalom • Antimikotikus hatású körömlakk
1 HU 200908 B 2 A találmány tárgya új típusú kozmetikai készítményekre, a körmök gombás fertőzései ellen védő körömlakkokra vonatkozik, amelyek a szokásos lakkoldószerek és adott esetben segédanyagok mellett egy vízben nem oldódó filmképző anyagot és emelett egy antimikotikus hatású anyagot tartalmaznak. A találmány szerinti új körömlakkok nemcsak hatásos védelmet nyújtanak a körmök gombás fertőzései ellen, hanem - nagyobb hatóanyag-koncentráció esetén - a már fellépett gombás fertőzések ellen is hatásosak. A körmök gombás megbetegedései (onichomikózisok) makacs ártalmak, amelyeket az eddig rendelkezésre álló módszerekkel nem tudtak kielégítő eredménnyel kezelni. Az onichomikózisok fogalma alatt a köröm-mikózisok különféle típusait foglalják össze, ezek közül a dermatofiták által okozott köröm-mikózisok a legnehezebben kezelhetők, míg a élesztőgombák által okozott köröm-mikózisokat eddig a leginkább tudták hatásosan kezelni. A dermatofiták által okozott onichomikózisok alattomos volta abban is megnyilvánul, hogy ezek jelentős módon hozzájárulnak a fertőző gombák terjesztéséhez. Az ilyen mikózisok kezelésére eddig különféle módszerekkel próbálkoztak, azonban átütő eredményt eddig nem sikerült elérni. A kezelési módok egyike, a szisztémás kezelés abból állt, hogy a fertőzött egyéneknek orális úton adtak be a gombák szaporodását gátló szereket. Ez huzamos ideig tartó kezelést igényelt, ami a tapasztalatok szerint intoxikációs jelenségekre vezethet. Egy másik módszer abból áll, hogy a körmöket sebészeti úton vagy vegyszerek behatásával eltávolítják, abban a reményben, hogy az eltávolított köröm helyébe egészséges, gombafertőzéssel meg nem támadott köröm fog kinőni. Az a módszer természeténél fogva igen aggresszív, emellett nem nyújt biztosítékot arra, hogy a körmök eredeti természetes formájukban nőnek ki újra, sőt igen gyakran torzult alakban fejlődnek ki az utánna nőtt körmök. Egy harmadik, azonban viszonylag kíméletes módszer abból áll, hogy a fertőzött körmöket lokálisan kezelik specifikus, antimikotikus hatású anyagokkal. Ebből a célból a legkülönfélébb kezelési módszerekkel tettek kíséretet. így egy kombinált kezelési módszer esetében a körmöket először az antimikotikus hatású anyag oldatával kezelték, majd éjjelre antimikotikus krémekkel képzett kötéséket helyeztek a körmökre. Ez a kezelési módszer is természetesen igen kényelmetlen a kezelendő személy számára és pszichikailag terhelő hatású. Először is a körmöknek az oldattal való kezelését naponta többször kell elvégezni, azután - különösen éjszakára - kötést kell a körmökre alkalmazni. Emellett a megbetegedett körmöket állandóan le kell reszelni, ami nem csak fáradságos, hanem a kórokozó elterjesztését is eredményezheti. Mindez arra vezet, hogy a kezelendő személy az általában több hónapig tartó kezelésben kifárad, kedvét veszti és nem végzi rendszeresen a kezelést, ami természetesen a kívánt hatás elmaradásával jár. A kezelés hatását ennél a módszernél az is hátrányosan befolyásolja, hogy az oldatokat és krémeket rendszerint vízzel elegyedő illetőleg hidrofil alakban készítik, és ezért ezek a mosás, fürdés vagy zuhanyozás során ismét leoldódhatnak a köröm felületéről illetőleg kioldódnak a körömből, aminek következtében az oldatot illetőleg kenőcsöt mindig újból fel kell vinni a körömre. Nagy reményeket fűztek ezért egy egészen más fajta módszerhez, amely abból állt, hogy a fertőzött körmöket egy antimikotikus hatású anyagot, mégpedig a ’’Sulbentin,, nevű tiadiazin-származékot tartalmazó körömlakkal kezelik. Bár ezt a módszert már körülbelül 20 év óta alkalmazzák, a gyakorlatban nem tudott általánosan elterjedni, minthogy az ilyen körömlakkokkal gyakorlatilag csak a könnyebb körömmikózisok esetében tudtak eredményeket elérni. Az ilyen készítmények ki nem elégítő hatásához feltehetőleg az is hozzájárult, hogy az üzen antimikotikus szert tartalmazó körömlakkok szárádása útján képződő szilárd rendszerből a hatóanyag nem volt képes kielégítő mértékben a körmökbe hatolni. Ezért, különösen a súlyosabb esetekben, továbbra is a fentebb említett sebészeti illetőleg kémiai módszerekkel, valamint az oldatokkal és krémekkel történő kombinált kezelési módokkal kísérleteznek. A találmány azon a felismerésünkön alapul, hogy a köröm-mikózisok igen jó eredménnyel kezelhetők, illetőleg a gombás köröm-fertőzések eredményesen megelőzhetők, ha a körmöket - a fertőzés megelőzése vagy a már bekövetkezett fertőzés elhárítása céljából - az alább ismertetendő új típusú körömlakkal kezelik. A találmány tárgya tehát egy olyan, a körmök gombás fertőzései elleni védekezésre alkalmas körömlakk, amely egy vízben oldhatatlan filmképző anyagot és egy antimikotikus hatású anyagot tartalmaz, mimellett a találmányt az jellemzi, hogy ebben az új antimikotikus hatású körömlakkban hatóanyagként a csatolt rajz szerinti (I) általános képletű 1- hidroxi-2-piridon-származékot alkalmazunk; ebben a képletben R1 6-9 szénatomos alkilcsoport, ciklohexilcsoport, a gyűrűben adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített fenil-( 1—4 szénatomos alkil)-csoport vagy bomilcsoport; R2 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport. A fenti meghatározásnak megfelelő hatóanyagok akár szabad alakban, akár sóik alakjában alkalmazhatók a találmány szerinti körömlakkokban. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű l-hidroxi-2-piridon-származékok már ismert vegyületek; egy előnyös, delta-keto-alkénsav-észterek hidroxil-aminnal vagy ennek savaddíciós sójával való reagáltatásán alapuló előállítási eljárásukat a 3 968 118 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. A találmány szerinti körömlakkok a köröm-mikózisok megelőzésére jó eredménnyel alkalmazhatók; az ilyen körömlakkal való kezelés folytán a körömben elegendő koncentrációjú hatóanyag-depó képződik, amely meggátolja, hogy gombákkal történő szenynyeződés esetén a gombák által okozott köröm-mikózis lépjen fel. A találmány szerinti körömlakkok - nagyobb hatóanyg-koncentráció esetén - alkalmasak a már fellépett köröm-mikózis eredményes kezelésére is; a találmány szerinti körömlakkal kezelt fertőzött köröm után kinövő egészséges köröm általában deformálódás nélkül fejlődik ki. Az eddigi köröm-mikózis-kezelési módszerek ki nem elégítő eredményeire való tekintettel a találmány szerinti körömlakk igen lényeges 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
