200798. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként ciklusos belső anhidridet, vagy annak szabad sav formáját, vagy ennek bázissal képzett sóit tartalmazó herbicid készítmények, és eljárás a hatóanyag előállítására
3 HU 200798B 4 Maláta-kivonat agaron Jól szaporodik, a telepek átmérője 24°C-on 7 napos tenyésztési Időt alkalmazva 35 — 43 mm. A telepek felszíne először szalmasárga (Straw yellow 3B4) és bársonyos. A felület közepe kidudorodik. Ahogy a tenyészet öregedik, a szín szürkéssárgára (Greyish yellow 3Ca) változik, és a felület kissé porszerű lesz. Az ellentétes oldal szürkés narancsszínű (Creylsh orange 5B3) [a színek nevét a „The Methuen Handbook of Colour" (A. Kornerup és J.H: Wanscher (1978), Kiadó: Eyre Methuen, London, Nagy-Brltannla) jelöléseivel összhangban definiáljuk]. Czapek-féle agaros tápközegen a tenyészet lassabban szaporodik, mint a maláta-kivonatos agaron, és a telepek mérete 18 — 22 mm, 24°C-on 7 napon keresztül tenyésztve. Ebben az időpontban a telepek formája és színe hasonló a maláta-kivonatos agaron megfigyelhető jellemzőkhöz. Noha 37°C-on csak igen gyengén szaporodik, megfigyelhető a konldiumkópződés. Mikroszkópos megfigyelés szerint a micéliumok szépiákkal rendelkeznek, majdnem színtelenek, és felületük sima, átmérőjük 2 — 5 ^m. A konidioforok közvetlenül a lég-micéliumokból vagy alapi micéliumokból erednek, és méretük 20 — 120 |i.m x 2,5 — 4,0 (j.m. A konidiumok vagy konidlogén szerkezeten lévő bimbókból (phialides) képződnek, amelyekben a szétágazó ágak a konidioforok hegyén örvösen helyezkednek el, vagy a szinte teljesen elágazatlan hifákon képződött bimbókból. A bimbók felülete sima, és mérete 10 — 40 |j.m x 2,5 — 4,0 fjon, és a csúcsuk egyenes csőnek látszik. A konidiumok színe halványbarna, felületük sima, hosszú láncokat alkotnak, és alakjuk a majdnem gömb és tojásdad alak között változik, amelyek mérete 3 - 5,5 ^m x 2 — 4 |xm. A SANK 21086 törzs fenti tulajdonságait ismert törzsek tulajdonságaival összehasonlítva jó egyezést találtunk a Paecilomyces variotii törzzsel, amelyet R.A. Samson [„Studies in Mlcology”, 6. szám (1974), kiadó: CBS:, 14. oldal] és A.H.S. Brown és G. Smith [„Transactions of British Mycological Society,, 40. kötet (1957), 40. oldal] ismertettek. Ezért a SANK 21086 törzset mint Paecilomyces variotii Bainer törzset azonosítottuk. A SANK 21086 törzset 1987. április 24-én helyeztük letétbe a Fermentation Research Institute-ban (Agency of Industrial Science and Technology, Ministry of International Trade and Industry, Japán), a Budapesti Egyezmény feltételeinek megfelelően, a letéti szám FERM BP-1351. Kimutattuk, hogy a SANK 21086 törzs kornexisztlnt termel. Azonban jól ismert, hogy a fenti típusú mikroorganizmusok tulajdonságai Jelentősen változhatnak, és az ilyen mikroorganizmusok — akár természetes okok miatt, akár mesterséges eszközökkel indukálva — könynyen mutálódnak. Ezért a találmány szerinti eljárásban bármely olyan mikroorganizmust, különösen pedig fungus imperfectust használhatunk, amely a Paecilomyces nemzetségbe tartozik, és amely rendelkezik a SANK 21086 törzs azon tulajdonságával, hogy képes kornexisztint termelni. A Paecilomyces nemzetségbe tartozó mikroorganizmusokat, és különösen a Paecilomyces variotii fajhoz tartozó törzseket a találmány értelmében kornexisztin előállítása céljából a fungi imperfecti tenyésztésére szokásosan alkalmazott körülmények között, előnyösen folyékony tenyészetben, célszerűen rázatás, keverés és levegőztetés alkalmazásával tenyészthetjük. A tenyésztésre használt tápközeg teljesen hagyományos, és a fungi Imperfecti tenyésztésére szokásosan használt összetevőket tartalmazza. Közelebbről, a tápközeg előnyösen egy asszimilálható szénforrást — például glükózt, maltózt, szacharózt, mannitot, melaszokat, glicerint, dextrint, keményítőt (különösen hasznos keményítőforrás a fenti mikroorganizmusok, és általában a legtöbb fungi imperfecti számára a friss burgonya), szójababolajat, és gyapotmag-olajat; — asszimilálható nitrogénforrást — például szójabab-lisztet, föidimogyoró-lisztet, gyapotmag-lisztet, Fermamint, hallisztet, kukoricalekvárt, peptont, húskivonatot, élesztőt (például préselt élesztőt), élesztőkivonatot, nátrium-nitrátot, ammónlum-nltrátot vagy ammónium-szulfátot — és egy vagy több szervetlen sót — például nátrium-kloridot, foszfátokat, kalcium-karbonátot-, és kívánt esetben nyomelem fémsókat tartalmaz. Ha a tenyésztést folyékony tápközegben végezzük, általában célszerű habzásgátló szert — például szilikonolajat, növényi olajat vagy megfelelő felületaktív szert is adni a tápközeghez. A tenyésztést célszerűen olyan tápközegben végezzük, amelynek pH-ja gyengén savas — közelítőleg semleges, a hőmérsékleten 20 — 30°C, előnyösebben 24’C lehet. A tenyésztés során a kornexisztin képződését a biológiailag aktív anyagok mikrobiális tenyészetekben való kimutatására szokásosan alkalmazott módszerekkel követhetjük nyomon, amelyeket itt nem kívánunk részletesen ismertetni. Célszerűen úgy járunk el, hogy a fermentlé herbicid aktivitását meghatározzuk egy érzékeny növényfajon, például kakaslábfűvön [Echinochloa crus-galli (L.) P. BEAUV.j. A képződött kornexisztin mennyisége általában 150 — 200 órás tenyésztési idő alatt éri el a maximális szintet, és a kornexisztint nyilvánvalóan akkor kell elálasztanunk a tenyészetből, amikor ezt a maximális értéket elértük. Azonban ez az időtartam a tenyésztési körülményektől és módszerektől függően változik, a körülményektől függően hosszabb vagy rövidebb idővel kell számolnunk. A pontos tenyésztési időt minden esetben rutin-kísérletekkel állapíthatjuk meg, megfelelő nyomonkövetési módszereket — például a fent említett módszert — alkalmazva. A kornexisztin nagy része a tenyészet folyékony fázisában marad, és úgy nyerhető ki, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
