200769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azaindol- és indolizin- származékok, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 200769 B savvá, hogy a kívánt végtermékhez jussunk. Ilyen formán tehát a találmány értelmében járunk el ak­kor is, ha valamely (I) általános képletű vegyületet úgy állítunk elő, hogy a megfelelő (I) általános kép­letű vegyület észter formáját hidrolizáljuk, továbbá szabad karboxilcsoport jelenléte esetén a kapott (I) általános képletű vegyületet szabad sav, vagy vala­milyen só formájában kinyerjük. Ha külön nem utalunk rá, akkor az adott reakci­ót a szokásos, a reakciótípusra általánosan jellemző módon hajtjuk végre. A mólarányok és a reakcióidők többnyire a szo­kásosak, és nem kritikus pontjai a reakcióknak, megválasztásuk az alkalmazott körülmények, vala­mint a reakció jellegéből adódóan a szakemberek körében általánosan ismert szempontok alapján történhet. Nézzük például a 4.613.610. számú amerikai egyesült államokbeli és a WO 86/07054. számú nemzetközi szabadalmi leírást. Ha külön nem jelez­zük, akkor az oldatok bepárlása vákuumban törté­nik, az extraktumokat vízmentes nátrium-szulfáton szárítják. Valamennyi oldószerelegy összetétele térfogatarányban van megadva, és minden olyan reakció esetén, amelynek kivitelezése során alapve­tő követelmény a nedvesség kizárása, vízmentes oldószereket alkalmazunk és száraz nitrogéngáz at­moszférában dolgozunk. A hőmérséklet minden esetben *C-ban van megadva, és szobahőmérséklet (RT) alatt a 20 és 30 °C közötti hőmérséklet-tarto­mány értendő, hacsak másként nincs feltüntetve. Ha a kémiai folyamatok valamilyen közegben men­nek végbe, akkor ez úgy értendő, hogy az adott reakciókörülmények között inert oldószert alkal­maznak, amely természetesen száraz, vagyis a víz nyomaitól is mentes, ha a nedvesség kizárása a reakció alapvető feltétele. Az a) pont szerinti redukciót előnyösen valami­lyen kíméletes redukálószerrel, például nátrium­­[tetrahidro-borátj-tal, vagy még inkább terc-butil­­amin és borán komplexével, inert szerves oldószer­ben, például valamilyen rövid szénláncú alkohol­ban, előnyösen etanolban, nehézség nélkül biztosí­tható hőmérsékleten, -10 és 30 °C között, mert atmoszférában végezzük. Ha racém (AH) vegyület­­ből indulunk ki, a négy lehetséges sztereoizomer— treo- és eritro-racemátok — keverékét kapjuk. Egy másik eljárással, sztereoszelektív módon, előnyösen három lépésben, például az alábbiak sze­rint hajthatjuk végre a redukciót. Az első lépésben az (AH) vegyületet vízmentes körülmények között, 0 és 40 *C közötti hőmérsékleten, trialkil-boránnal reagáltatjuk inert oldószerben, mint amilyen példá­ul a tetrahidrofurán, vagy tetrahidrofurán és vala­milyen rövid szénláncú alkohol, például metanol 3:1 vagy vagy 4:1 arányú elegye. A második lépés­ben a komplexet, kedvező esetben izolálás nélkül, ugyanabban a reakcióközegben, -100 és -20 °C, előnyösen -90 és -70 #C közötti hőmérsékleten, nátrium-[tetrahidro-borát]-tal redukáljuk. A ka­pott terméket a harmadik lépésben 20 és 40 °C közötti hőmérsékleten vízmentes metanollal rea­gáltatjuk. A metanol mennyisége nem lényegbevá­gó, azonban általában nagy feleslegben, az (AH) kiindulási vegyület egy móljára számolva 50-500 3 mólt szokás alkalmazni. A fenti eljárás egy másik lehetséges változata, amikor a trialkil-borán helyett ekvivalens mennyi­ségű (GK) általános képletű — a képletben Ru jelentése 2-4 szénatomos primér vagy szekunder alkil-, például etilcsoport, R21 jelentése allil- vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, de lehetőleg tercier alkil-csoporttól eltérő, például metilcsoport—mo­­noalkoxi-dialkil-boránt alkalmazunk. A (GK) álta­lános képletű vegyület előállítását Koster és mun­katársai írták le [Ann. 1975:352]. Az észter-hidrolízist általában az ilyen reakciók esetében szokásos módon, például valamilyen szer­vetlen hidroxiddal, nátrium- vagy kálium-hidroxid­­dal végezzük, és kívánt esetben ezt követően a re­­akcióelegyet megsavanyítjuk, amikor is a vegyület szabad sav formájában keletkezik. Alkalmas reak­cióközeg a víz és a víznek vízzel elegyedd oldósze­rekkel, például rövid szénláncú alkoholokkal, első­sorban metanollal vagy etanollal képzett elegye, amelyben a reakció 0 °C-tól a forráspontig terjedő hőmérséklet-tartományban, előnyösen 0 és 75 *C között, például 20 és 70 °C között könnyen végbe­megy. Ha a terméket az alkalmazott hidroxidnak megfelelő kationnal képzett só formájában akaijuk megkapni, akkor azt úgy érhetjük el, hogy a hidro­lízist valamivel kevesebb, mint egy ekvivalensnyi mennyiség fém-hidronddal végezzük. a b) pont szerinti eljárásban szereplő védőcso­portra példaképpen egy triszubsztituált szüilcso­­portot említünk, amelyben két vagy három nagy térkitöltésű szubsztituens található. Ha nagy térki­töltésű csoporttól eltérő szubsztituens van a mole­kulában, akkor az 1-4 szénatomos egyenes láncú alkilcsoport lehet, míg a nagy térkitöltésfi szubszti­tuens megjelölés jelentése egymástól függetlenül 4-8 szénatomos tercier alkilcsoport, például terc­­butil-csoport, valamint helyettesítetlen, vagy he­lyettesített fenilcsoport lehet, amely helyettesítő­ként legfeljebb két 1-4 szénatomos alkilcsoportot, klóratomot, nitro- vagy trifluor-metil-csoportot, to­vábbá legfeljebb egy para-helyzetű fenil- vagy ben­­zilcsoportot visel, amelyek ugyancsak helyettesítet­­lenek, valamint egy vagy két, a már említett alkil-, nitro- vagy trifluor-metil-csoporttal, illetve klór­atommal helyettesítettek lehetnek. Legalkalma­sabb védőcsoport a difenil-terc-butil-szilil-csoport. A védőcsoportok eltávolítását szokásos módon kíméletes körülmények között végezzük.- Például a difenil-terc-butil-szilil-csoport felhasítását egy fluo­­rid-reagenssel, nevezetesen tetrabutil-ammónium­­fluoriddal, inert, szerves reakcióközegben, előnyö­sen vízmentes ecetsavat tartalmazó tetrahidrofu­­ránban, 0 és 51 °C közötti hőmérséklet-tartomány­ban, általában szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Az Ib-Ie alcsoportba sorolt vegyületekből szokvá­nyos módon savaddíciós sókat is előállíthatunk. Mint megfelelő sóképző savat, példaként a sósavat említjük. A szükséges kiindulási vegyületeket a követke­zőkben bemutatásra kerülő [A], [B], [C], [D] és [E] reakciósémák szerint, valamint a példákban meg­adott eljárásokkal állíthatjuk elő. A reakciósémák­ban szereplő (Bili) reagens előállítását a 4.571.428. számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom