200749. lajstromszámú szabadalom • N,N'-diacil-aminálokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás a vegyületek előállítására
1 HU 200749 B 2 hígítószer jelenlétében oxidálunk („Hofmann-féle” lebontás), és a keletkezett (IV) általános képletű izocianátot adott esetben izolálás nélkül közvetlenül tovább reagáltatjuk, vagy ß) egy (VII) általános képletű azidot, ahol Rl és R2 jelentése a fenti - hígítószer jelenlétében melegítünk („Curtius-lebontás”), és a közben keletkezett (IV) általános képletű izocianátot adott esetben izolálás nélkül közvetlenül tovább reagáltatjuk. Oxidálószerként az a) eljáráshoz előnyösen nátrium-hipokloritot vagy -bromitot, ólomtetraacetátot valamint I,I-bisz(trifluor-acetoxi)-jódbenzolt használunk (J. Chem. Soc. Chem. Com. 1982, 280. o.). Hígítószerként az a) eljáráshoz inert szerves oldószereket használunk, például étereket, mint tetrahidrofuránt, dioxánt vagy dimetil-étereket vagy nihileket, például acetonitrilt. A (IV) általános képletű izocianátot közvetlenül továbbreagáltatjuk, akkor a hígítószerként vizet vagy alkoholokat is használhatunk, vagy ezek inert szerves oldószerekkel képzett elegyeit, ilyen például a víz és acetonitril elegye. A reakció hőmérséklete az a) eljárás szerinti oxidációnál tág határok között változhat, általában -20 és 120 °C, előnyösen 0 és 40 “C között dolgozunk. A találmány szerinti a) eljárás során az oxidációt előnyösen az oxidálószer kevés feleslegében végezzük, rendszerint a (IV) általános képletű izocianátot izolálás nélkül közvetlenül tovább reagáltatjuk. Hígítószerként a ß) eljárásnál inert szerves oldószereket használhatunk például aromás szénhidrogéneket, például toluolt vagy klór-benzolt; étereket, például dioxánt vagy halogénezett szénhidrogéneket, például kloroformot vagy metilén-kloridot. Ha közvetlenül továbbreagáltatjuk a (IV) általános képletű izocianátokat, akkor hígítószerként vizet vagy alkoholt is használhatunk, vagy ezek inert szerves oldószerrel képzett elegyét. A reakció hőmérséklete a ß) eljárásnál tág határokon belül változhat, általában 0-150, előnyösen 60- 100 °C között dolgozunk. A ß) eljárásnál a keletkező (IV) általános képletű izocianátot izolálás nélkül reagáltatjuk rendszerint tovább. A (VI) általános képletű amidok és a (VII) általános képletű azidok ismertek, lásd például a 0 206 004. számú európai közrebocsátási iratot, és a 3 602 243. számú német szövetségi köztársasági közrebocsátási iratot, illetve az ott leírt eljárással állíthatók elő. Hígítószerként az eljáráshoz inert szerves oldószereket használhatunk. Ide tartoznak előnyösen az aromás szénhidrogének, például toluol; halogénezett szénhidrogének, például metilén- klorid vagy kloroform; éterek, például tetrahidrofurán vagy 1,2-dimetoxi-etán; észterek, például ecetsav-etilészter, nitriiek, például acetonitril; ketonok, például aceton; tercier-aminok, például piridin; amidok, például dimetil-formamid; vagy a (Illa) képletű acilezőszerek megfelelő feleslege. A találmány szerinti eljárást bázis jelenlétében hajtjuk végre; ide tartoznak a szokásos szerves és szervetlen bázisok, előnyösen tercier-aminok, például trietil-amin vagy piridin; alkoholátok, például nátrium-metilát, alkáli-karbonátok, például kálium-karbonát. A találmány szerinti eljárást adott esetben katalizátor jelenlétében végezzük, példaképpen megemlíthetők a tercier-aminok, például 4-dimetilamino-piridin, l,8-diazabiciklo[5,4,0]-undec-7-én (DBU) vagy 1,4-diazabiciklo[2,2,2]oktán (DABCO), továbbá imidazoi és dimetil-formamid. A reakció hőmérsékletét az eljárásnál tág határokon belül változtathatjuk, általában -20 és 120 ”C, előnyösen 0 és 40 ‘C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Az eljárásnál ekvimoláris mennyiségekkel dolgozunk, de a (H) általános képletű 2-ciano-2-oximino-acetamidot vagy a (Illa) képletű acilezószert feleslegben is alkalmazhatjuk. A reakció végrehajtása, a termék, feldolgozása és izolálása ismert módon történik. Fuitgicidként használhatjuk a következő kártevők ellen: Plasmodiophoromycetes, Oomycetes, Chytridiomycetes. Zygomycetes, Ascomycetes, Basidiomycetes, Deuteromycetes. Például megnevezhetünk néhány gomba eredetű megbetegedést, amelyek a fenti megadott fogalmak alá esnek: Pythium-fajták, például Pythium ultimum; Phytophthora-fajták, például Phytophthora infestans; Pseudoperonospora-fajták, például Pseudoperonospora humuli vagy Pseudoperonospora cubensis; Plasmopara-fajták, például Plasmopara viticola; Peronospora-fajták, például Peronospora pisi vagy P. brassicae; Erysiphe-fajták, például Erysiphe graminis; Sphaerotheca-fajták, például Sphaerotheca fuliginea; Podosphaera-fajták, például Podosphaera leucotricha; Venturia-fajták, például Venturia inaequalis; Pyrenophora-fajták, például Pyrenophora teres vagy P. graminea (Konidiumforma: Drechslera, szín: Helminthosporium); Cochliobolus-fajták, például Cochliobolus sativus (Konidiumforma: Dechslera, szín: Helminthosporium); Uromyces-fajták, például Uromyces appendiculatus; Puccinia-fajták, például Puccinia recondita, Tilletia-fajták, például Tilletia caries; Ustilago-fajták, például Ustilago nuda vagy Ustilago avenae; Pellicularia-fajták, például Pellicularia sasakii; Pyrí-cularia-fajták, például Pyricularía oryzae; Fusarmm-ftrjfák, például Fusariuro-culmorum; Boíryíts-fajíák, például boírytis cinerea; Septoria-fajták, például Septoria nodoritra; Leptosphaería-fajták, például Leptosphaeria nodorum; Cercospora-fajták, például Cercospora canescens; Altemaria-fajták, például Altemaria brassicae; Pseudocercosporella-fajták, például Pseudocercosporella herpotrichoides. A hatóanyagokat a szükséges koncentrációkban növényi betegségek ellen használhatjuk, méghozzá a föld feletti növényi részek, a vetőmag és a talaj kezelése révén. A találmány szerinti hatóanyagok növényvédőszerként különösen jól alkalmazhatók Phytophthora-fajták ellen, így például a paradicsom Phytophthora infestans 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
